2013. november 14., csütörtök

Őszi kedvencek 1.

Az elmúlt napokban, úgy néz ki, hivatalosan is ősz lett és nem az az ősz, amit mindenki szeret, teljesen jogosan, az ideális 20 fokkal, a gyönyörű színekkel, hanem az az ősz, aminél már el kell gondolkozni, hogy miért is jó.
Van azonban pár dolog, ami miatt mégis nagyon szeretem ezt az évszakot. Úgyhogy mostanában erről lesz szó, hátha nektek is szükségetek van némi motivációra, mert azt veszem észre, hogy mindenki nyűgösebb, fáradtabb, idegesebb, ha nem gyönyörű az idő.

Szóval, ami hirtelen eszembe jut és az őszhöz köthető, azok a:
  • teák
  • sálak
  • krémlevesek
  • sorozatok 
  • és végül, de nem utolsó sorban a munka.
Talán az utolsót kell majd leginkább megmagyarázni, de kezdjük a legelején, ma a teákról lesz szó.

Tavasszal azt vettem észre, hogy újra semennyit nem iszom, rá kellett jönnöm, hogy elhagytam a teát a meleg idő miatt. Próbálkoztam a vízzel, de sose sikerül olyan jól, mint a tea. A rengeteg tea. Úgyhogy az ősz beálltával, jó pocokhoz méltóan felhalmoztam pár fajtát, amit reggeltől estig lehet inni.


Nagyobb százalékban fehér teák. Jobban szeretem, mint a zöldet és talán egészségesebb, mint a fekete, amit a férjem (defuramégmindigleírni) iszik, jó erősen. Hiába a Balkán megtette a hatását, azóta ő török teát iszik. Szerencsére hoztunk magunkkal az isztambuli fűszerpiacról, igazi leveles fekete teát, de múltkor kipróbáltuk a tesco finest (vagy mi is a neve) earl grey teát és messze a legfinomabb, amit valaha kóstoltam. Sajnos a doboza elszakadt, úgyhogy csak az ezüst zacskó maradt meg, de egy féle van, könnyű megtalálni, ha jól emlékszem, az elégedett miniszter van a csomagoláson.
A másik áztatós teánk, szintén Isztambulból a rózsa tea, ami tényleg rózsabimbókból áll és amit én egészen eddig nem tudtam. Isteni az íze és nyugtató hatása van.
A másik tescos szerzemény a white balance tea, ami kis piramis tasakokban ázik és zöld és fehér tea keveréke, csodálatos íze van, érdemes egyszer kipróbálni. 
A narancsos fehér tea is szuper, imádom a Clipper teákat, de még nem tudom eldönteni, hogy a csomagolás, vagy az íze miatt.
Délután 5 után már csak nyugtató teát iszom, régen a Clipper sleep easy volt a kedvencem , most a Teekanne levendulás teája, de a dm saját márkás nyugi teája is csodás.
Ha nem vagyok lusta áztatni a teát (általában abban a kis fekete tea/kávé főzőben, akkor a Nyugtató nevű tea is nagyon finom és mindegyik nagyon hatásos. 

Ti mit szerettek az őszben? Melyik a kedvenc teátok? Áztattok, vagy filtereztek inkább?

2013. november 8., péntek

Új kedvenc

Mindig is voltak lakberendezés-dekoráció szerelmeim. Először természetesen az IKEA, aztán egy elég nagy ugrással és soha be nem teljesülő szerelemmel a high end márkák, amik között dolgoztam. Újra elérhetőbb szerelem volt a Butlers és most megint van egy új. Sejtitek?
Természetesen a H&M Home. Azt kell mondjam én már elég rég márkahű vagyok. Gyerekkoromban még Ausztriában az LOGG öltöztetett, aztán amióta itthon van H&M azóta szinte csak onnan vannak ruháim. Most megnéztem direkt, ma 1 dolog van rajtam, ami kilóg a sorból. Máskor is maximum 3. Úgyhogy képzelhetitek milyen boldog voltam, amikor kiderült, hogy az összes ruhámon kívül az összes dekor tárgyamat is megvehetem egy helyen.
Abban a pillanatban, hogy elkezdenek zöldséget, kávét/teát és könyveket árulni, becserélem az összes pénzem ajándékutalványra, mert úgysem fogok máshol fizetni.
Ott tartottunk, hogy megnyílt a Home és én a hülyehülyehülye és nagyon elhúzódó lakásfeltúrás miatt hetekig nem jutottam el. De múlt héten egy laza órán át mentem polcról polcra tátott szájjal. Megígérem, hogy legközelebb ha ilyen történik, viszek kamerát, hogy láthassatok ebben az állapotban. Egyértelműen a sírás határán kapkodom a levegőt. Mindig ez van, ha túl nagy a választék olyan dolgokból, amikért rajongok. Mondd csak egyszer nekem egy könyvesboltban, hogy válassz, amit csak akarsz és én azonnal hiperventillálok. Szóval úgy voltam vele, hogy veszek 1 dolgot, mert vagy 1 valamit veszek, vagy mindent. Úgyhogy vettem egy gyertyát és azóta ha meggyújtom egy igazi jellembajnoknak érzem magam. 
Bár nem éreztem sose magaménak a haul/zsákmány műfajt, de most mégis megmutatom, hogy miket vettem volna, ha mondjuk Donald Trump pénztárcájával megyek a Westendbe.


Az igazi kegyelemdöfés a karácsonyi kollekció volt, amiből rengeteg (még ezeknél is jobb) darab nincs fenn a honlapon, úgyhogy érdemes körülnézni.
Ami igazán csodálatos, hogy idén karácsonykor nagyon könnyű lesz az ajándékozás. 3000forintos limitet vezettünk be a nagy családi karácsonyra és a barátokkal se szoktunk egymáson túllicitálni és ebbe az árba a képekről szinte minden belefér, sőt, van amiből kettő is.


Úgyhogy kedves Jézuska / Donald Trump, jó voltam idén, nézd meg a képeket és képzeld hozzá, hogy sokat sejtetően kacsintok egyet!

Ti hogy ejtitek ki a H&M-et? (Én: háundemm) 
Mi tetszik legjobban a válogatásomból?
Volt már, hogy ilyen erővel tört rátok a bőség zavara?
Ha csak egy márkát választhatnátok, mi lenne az?

2013. november 6., szerda

Van 10 perced?

Ha a testalkatomat megpróbálnám besorolni a megszokott kategóriák egyikébe, akkor tuti alma lennék. Viszont ha igazán jó hasonlatot keresek, akkor az alma nem a legpontosabb, sokkal inkább olyan az alakom, mint egy cake pop. Pálcikán gombóc. Úgyhogy minden szabad percemben a törzsemet kéne edzenem.
Lehet, hogy csak én vagyok telhetetlen, de nagyon kevés jó törzs-edzést találni az interneten. Ma viszont egy olyanra akadtam, amit nagyon élveztem végigcsinálni és rég esett ilyen jól egy edzés.


Mielőtt még bárki kifogásolná, hogy én egy helyről szeretnék fogyni, amellett, hogy továbbra is tartom ezt a vágyamat, tudom, hogy fontos a kardio edzés is, úgyhogy tessék, még 10 perc torna, Ti akartátok.
Akármennyire is kardio, nem unalmas és egyáltalán nem fájt az egyébként nagyon érzékeny térdem a végén.

2x10 perc az egész, úgyhogy nagyon nyomós indokok kellenek, hogy elfogadjam, hogy nem tornáztok ma velem. Gyerünk! Különben nincs cakepop! (illetve az én esetemben éppenhogy van...)

Milyen mozgás esett a legjobban mostanában nektek? 
Mit mozogtok, ha hűvösebbre vált az idő? 
Milyen gyakran?

2013. november 4., hétfő

Ázsiai leves (vagy valami hasonló)

A vidéki életnek vannak hátulütői. Persze nem sok, de azért van. Hirtelen egy jut az eszembe: az étel rendelés. Eleinte még próbáltunk megvesztegetni pécsi éttermeket, hogy jöjjenek ki hozzánk, de esélytelen volt, úgyhogy 3 éve nem rendelünk enni. Csak azt a pizzát, amit néha a postás hoz ki. De ennél extrább dolgot nehéz beszerezni, úgyhogy ráfanyalodtunk az sk. vacsikra.
Idén voltunk először a Momotaro-ban levesezni, ami kötelező feladat, a szerencsés budapestieknek. Az első alkalom óta vagy ott ramenezünk, vagy arról beszélünk, hogy milyen jó lenne ott ramenezni.
Valljuk be ez így elég szomorú és bejegyzésnek sem állja meg a helyét, úgyhogy én bizony toppantottam egyet és elkészítettem a faluvégi rament vagy pho-t. Vagy hívjuk inkább kamu-ázsiai leveskének, mert egyik odavalósi nép se vallaná sajátjának, annyira vegyes, de nagyon finom és egyszerű.


Hozzávalók 4 személyre vagy 2 személynek 2 ebédre

100g vaj
4 szál újhagyma
3 sárgarépa
1 kis fej kínai kel
1 nagy fej brokkoli
szójaszósz
kb.5 kávéskanál kínai ötfűszer (nekem szerencsére így keverve is van, de ha magatok készítenétek, akkor fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, édeskömény és szecsuáni bors van benne)
2 kis csomag üvegtészta 


Csodajó hír, hogy minden hozzávaló megtalálható egy nagy bolt polcán, nem kell az Ázsia Bt-be menni, csak érdemes, állítólag csoda hely...

Elkészítés

Az elkészítés legbonyolultabb részével rögtön a legelején találkozunk, ugyanis darabolni kell, nem is keveset. Minden ami a listában szerepel és darabolható, azt vékony csíkokra vágom és közben szidom magam, hogy miért sajnálom a pénzt a TopShop-os szeletelőgépre, azzal fél pillanat és egy leányálom lenne. De így is kibírható, csak egy jó éles kés kell hozzá meg majd' fél óra.
A vajon megpirítom a zöldségeket a fenti sorrendben, amikor az előző puhulni kezd, hozzáteszem a következőt. Közben fűszerezem és meglocsolom őket szójaszósszal. Itt legyetek óvatosak és inkább kóstolgassátok apránként, mindenkinek más az ázsiai íz küszöbe. 
Amikor már kellemesen karácsony illat van és minden picit megpirult a vajban-fűszerben-szójaszószban, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és hozzádobok 2 marhahúsleveskockát.
Hagyom rotyogni, de nagyon gyorsan megvan, kb. 10-15 perc.
Egy másik lábosban felforralok sós vizet és beleáztatom az üvegtésztát 5-10 percig, amíg finom puha nem lesz (megint érdemes kóstolgatni.)
Az üvegtésztáról egy dolgot érdemes tudni. Ha nem 4 főre készül a leves, nem szabad a nagyobb kiszerelést venni, mert a felét elteszem későbbre logika itt nem működik. Az üveg tészta ugyanis törhetetlen biztonsági üvegből készül, úgyhogy a cérnametéltre méretezett izmokkal semmire, de semmire nem lehet menni. Ez a tészta nyersen elvághatatlan. Viszont nagyon nagyon finom és ettől talán egy fokkal ázsiaibb lesz ez a szedett-vedett leves.

Ti hogy álltok az ázsiai konyhával? És az étel rendeléssel? Honnan szoktatok rendelni? Mennyire ragaszkodtok egy recept eredetiségéhez?
Rendeltetek már valaha a TV-ből? Vagy tudtok olyan vagányan és gyorsan szeletelni, mint a szakácsok? 
Fogott ki már rajtatok az üvegtészta? 
Voltatok már a Momotaroban? Vagy az Ázsia Bt.-ben?

2013. október 30., szerda

Halloween hangulat percek alatt

Az utóbbi pár évben halloween-ezünk, nem azért, mert nem tiszteljük a halottainkat, vagy a magyar szokásokat, hanem, mert nem bánjuk, ha akad egy új ok az ünneplésre. Főleg, ha valaki (vagy valakinek a férje) pont halloweenkor született. Úgyhogy nálunk a 31-e ünnepnap és ennek megfelelően igyekszem a lakást feldíszíteni. 
Idén nem voltam benne biztos, hogy tudunk jobbat, mint, hogy minden malteros vödörbe rakunk egy gyertyát úgyhogy egyfelől a munkálatok miatt, másfelől, mert nem tudtuk sokáig biztosan, hogy itthon leszünk-e, elmaradt a díszítés, de ma délután rájöttem, hogy szeretném, ha valami, idén is lenne, olyan jó volt látni tavaly egy felnőtt ember arcán a kisgyerek mosolyát, amikor fekete-narancssárga lufik között ébredt a szülinapján.


Úgyhogy ma délután pánikszerű dekorálásba kezdtem, az eredményt meg -sosem késő felkiáltással- megosztom veletek.


 Ez az az egy szöglet a házban, ami viszonylag épségben maradt, úgyhogy a buli erre a pár négyzetméterre korlátozódik idén.







A faragásról itt írtam tavaly, ha kimaradt mindenképp nézzétek meg, mert sokkal tökösebb formákat faragtam. Idén az időhiány miatt inkább a két leggyorsabb technikát választottam (pont egy HowIMetYourMother rész alatt lettem kész). 
Csillagokat vágni azért a legkönnyebb, mert csillagonként csak 2 háromszöget kell vágni, 3-3 vágással, ugyanakkor nagyon jól mutat. 
A tök festést már rég ki akartam próbálni, mert a nem faragott tökök sokkal tovább bírják és idén is akartam valami újat villantani (illetve, mivel aranyoztam-csillantani). A zöldes tökre vékonyan festve elképesztően szép régi arany felületet lehet kapni egy kis arany akrilfestékkel. Mondanom sem kell, hogy mostantól szívem szerint mindent aranyoznék, ami csak a kezem ügyébe kerül.
De visszafogom magam, csomagolok és készülök a holnap nagy napra!

Ti díszítetek idén? Hogyan ünnepeltek ilyenkor? Faragtok tököt? 
Kapott már el titeket az aranyozhatnék?

2013. október 28., hétfő

Pandora

Nektek mi jut eszetekbe erről a szóról? Mitológia? Ékszerek? Vagy minden idők legzseniálisabb valóságshowja? Vagy esetleg az a csodálatos online rádió, amit csak Amerikában lehet hallgatni? Nekem újabban az utolsó, a régebbit nem fedném fel, ha lehet.
A lényeg, hogy régóta ácsingóztam egy itthon is hallgatható Pandorára. Csodálatosan egyszerű kezelni, csak be kell írni egy előadót, és elkezdi a dalait játszani, vagy olyan számokat, amik nagyon hasonlóak. Több állomást is be lehet állítani, nálunk lett MGMT, Beatles, Roxette és Led Zeppelin, ezzel nagyjából le lehet fedni az összes számot, ami a kedvencünk. (Na jó, a HipHopBoyz-zal lenne tökéletes a lista.)
Most, hogy már mindenki pandorázna, megmutatom, hogyan lehet, illetve ide kattintva megnézhetitek, mert nem akarom más babérjait learatni.



Nektek mi lenne az a 3-4 előadó, amivel tökéletesen le lehetne írni a zenei érdeklődéseteket? 
A barátotok/pasitok/párotok/szerelmetek/ férjetek ugyanolyan zenét szeret, mint Ti? 
Van közös pont?
És őszintén, mi ugrott be a Pandoráról? Most hogy jobban belegondolok, két valóságshow kapcsán is hallhattuk ezt a nevet/szót...emlékeztek melyikek?

2013. október 25., péntek

PIN magazin ősz

Nem veszek magazinokat már elég rég óta, egyszerűen nincs olyan, ami igazán érdekelne...illetve mégis van egy, de azért nem kell az újságosig menni, ingyen lehet olvasni az interneten (itt). 


Nem is tudom, hogy eddig miért nem került szóba, lehet, hogy csak kivártam egy olyan lapszámot, ami igazán érint? Ugyanis a őszi szám utolsó oldalain Londonról van szó. Mégpedig a DesignFestival kapcsán, ahol én is kint dolgoztam a magyar csapattal. Úgyhogy ez egy egészen icipicit az én Londonomnak érzem, persze sokkal szebb fotókkal, mint amiket én raktam ki az instagramra, de a lényeg ugyanaz.
Nagyon szerettem minden reggel munkába menni és az otthonom után a Brick Lane lett a második kedvenc munkahelyem. Nézzétek meg, tökéletesen visszaadja ez a pár oldal a városrész hangulatát és megismerhetitek a zseniális tervezőket, akik idén kiállítottak.

A többi oldal meg gyakorlatilag egy tennivaló- és bevásárlólista az őszre!

Olvastátok a többi számot? Olvassátok a mostanit? 
Mi tetszik a legjobban az újságból és a DesignFestivalról?
Milyen újságot vesztek meg rendszeresen és milyet vennétek meg szívesen?

2013. október 23., szerda

Terápiás takarítás

Rettentően hangzik, de engem nagyon megnyugtat, ha takarítok, persze, csak ha igazán látványos takarításról van szó, a teljesen tiszta lakás megszokásból porszívózása még mindig bosszant.
A napokban úgy éreztem, hogy rám fér egy kis sikerélmény és valami, ami teljesen lefoglalja a gondolataimat, úgyhogy az emeleti fürdőszobát vettem célba.


Ezt a fürdőszobát nem nagyon használtuk, mert a kényelmetlenül kicsi kádja kiemelkedik a burkolat síkjából, és ha bármennyi víz kifolyik, az áztatja a falat.
Ami miatt mégis képbe került, (azon túl, hogy most a kád szélén ülve írok és dolgozok, mert minden más szobában vakolnak) az egy 400 ft-os rongy.
Sose szerettem a mikroszálas rongyokat, mert szárazon utálom megfogni őket. Talán túl száraz a kezem, de mindig beleakad a rongy, nem is tudom jól körülírni, de nekem olyan érzés, mint amikor a táblán megcsikordul a kréta. Úgyhogy hanyagoltam őket, amíg a kezem ügyébe nem akad egy házzal együtt örökölt darab és kiderült, hogy nedvesen szuper jók ezek a rongyok.
Azóta fél pillanat alatt törlöm szárazra a kád körüli ficakokat, úgyhogy képbe került a fürdőszoba.
Ami jó hír, a nyilvánvalón túl azért is, mert lehet rendet rakni a polcon, ahova eddig csak be volt dobva minden.

Most a mindennap használt smink cuccok vannak bal oldalt alul, átlátszó vázában, így semmit nem kell keresgélni. Semmi más nem került bele, csak azok amiket a mindennapi sminkelésnél használok, így az sokkal gyorsabban megy. A jobb oldali ajtó tükrében kényelmesebb sminkelni, ezért kerültek ezek balra, így az az ajtó csukva maradhat. A kosárban van mindenféle vegyesen, dezodor, hajolaj, csipesz, kisolló, hajgumi, ezazamaz. Bal oldalon a sminklemosó és fogkefe, amihez nem kell tökéletes megvilágítás. A középső polcra kerültek azok, amiket ritkábban használok, a legfelsőre pedig a tartalék cuccok és egy szimbolikus dezodor, hogy nincs innen kitiltva a férfi nem sem.
(Itt érdeklődnék halkan: nektek van enyhe függőségetek valamilyen férfiillattal? Whitewater? Valaki?)
A takarítószerek a mosdó alá kerültek, az apróságok egy fa kaspóba.


 Van valami, amitől jobb kedvetek lesz, mint az előtte-utána fotóktól?

A beköltözéskor volt alkalmunk párat készíteni...valamiért mi mindig koszosék után költözünk be. Biztos azért, mert tudják, hogy mekkora örömet okoznak nekem borús napokon, hogy takaríthatok.
A kedvencem a mosógép fiókja, ami kivétel nélkül mindenhol szuper koszos, pedig ebben kéne a ruháknak tisztává válniuk.


Vagy a vízforraló, amit öröm takarítani, itt írtam is róla.

Hát mostanában nekem ennyi is elég, hogy boldog legyek, keresek még látványos tennivalókat -talán nem is kell annyira keresni, mert az egész ház egy felborult kupleráj-és írok róla, ha titeket is boldoggá tesz. Addig is, keressétek meg azt a rendetlen részt, amit régóta halogattok, rakjátok rendbe, pucoljátok ki és dicsekedjetek el vele a kommentekben.

Szerintetek mi a leglátványosabb házimunka? Milyen a viszonyotok a mikroszálas rongyokkal? 
Mi a legfurább hely, ahol dolgoztatok? Hol van a legnagyobb rendetlenség a lakásotokban?

2013. október 21., hétfő

Szomorú napok

Elkezdtem írni az esküvős bejegyzést, de ma nem megy. Azt akkor írja meg az ember, amikor nagyon boldog és nem akkor, amikor összeszorul a szíve és nem lát a könnyektől.

Amikor rossz hírt kapok, nekem 2 helyen fáj, a szívemnél és a hasam közepén. Mindkét helyen élesen szúr, tegnap reggel óta. 
Akkor keltett a hír, hogy a nyuszink rosszul van. A nyuszi, akiről nem esett gyakran szó a blogon, mert túl visszahúzódó, nem szereti a rivalda fényt, igazából semmi mást nem nagyon szeret, csak a ketrecét, a répát és a szénát. 
Ettől még a szívünk csücskét mindig közösen bérelték a cicával.
Amióta tart a szerelés a házban, az állatok a férjem szüleinél vannak, nekünk sokkal rosszabb így, de nekik legalább jobb. Ezért volt, hogy telefonon tudtuk meg, hogy beteg. Azonnal ültünk a kocsiba és siettünk, hogy lássuk mekkora a baj. Nem hittük el, hogy nagyon nagy. Soha nem mentünk ilyen gyorsan mégis soha nem tartott ilyen sokáig az út. Még el tudtunk köszönni tőle, de azóta csend van és hihetetlen üresség.
Nem foglalt, csak 1 négyzetméternyi helyet (az imádott ketrecét semmi pénzért nem hagyta volna el) de most mégis olyan üres nélküle a ház.

Nem szeretek szomorú dolgokról írni a blogon, mert nem a a célom, hogy velem együtt sírjatok, pont az ellenkezője. De arra gondoltam, hátha van valaki, aki tudna mit kezdeni ezzel a pár sorral, miszerint: hogyan tovább?

Hazafelé jövet eszembe jutott egy mondás:


Ne sírj, amiért elmúlt, örülj, hogy megtörtént!

Könnyű mondani, miközben úgy folynak a könnyeim, hogy nem látom mit írok, de a lényeg az, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettük ezt a nagyon fura kis állatot. Örülök, hogy gondoskodhattunk róla és őszintén örülök, hogy már nem szenved.

Azt az üres helyet, amit a szívünkben maga után hagyott, pedig igyekszünk gyorsan betölteni, sokkal jobban szeretni egymást és a cicát. A cicát, aki valamit megérzett ebből, tegnap óta gyakorlatilag a hasamon (néha a fejemen) bújik, érzi, hogy nagy szükség van most rá.

Remélem soha nem ér titeket hasonló helyzet, de ha mégis, akkor van ami segít. A sírás, a szép emlékek, valaki, akit szerethetünk és az idő. Meg persze, ha megbeszéljük. Akartok valamin közösen szomorkodni?

2013. október 18., péntek

Coleslaw

Ha amerikai receptekről van szó, rám mindig lehet számítani, imádom őket, még olyan áron is, hogy egy gyerekkori íz-emlékre hagyatkozva kell kísérletezni hosszasan. 
A coleslaw-val ez most összejött, úgyhogy jöjjön is a szerintem tökéletes recept:

Hozzávalók:

1 kis fej káposzta 
1 nagy fej fehérhagyma
2 nagy sárgarépa
1 ek porcukor
fél citrom leve
só, bors
(remélem ültök) 1 nagy flakon (400g) majonéz

Elkészítés:

1. Amit lehet reszeljünk le a reszelőnk legnagyobb lyukán. 
(Igen, hagymát, káposztát és répát is.) Korábban próbáltam darabolással, de nem csak ezerszer ennyi időbe telt, de az íze se lett az igazi.
2. Amit nem reszeltünk le, azt öntsük hozzá. 
A majonézes flakon aljáról nagyon kevés vízzel csalogattam ki a maradékot, de jót tett a salátának is, hogy kicsit levesebb lett.

Két meglepő dolog lehet a receptben, a viszonylag kevés káposztára jutó viszonylag rengeteg majonéz.
Az az igazság, hogy a káposzta becsapós, elképesztő mennyiség lesz belőle lereszelve. Legalább 8 adag elkészíthető egy kb.15 cm-es káposztából, és érdemes is ennyit csinálni, mert minél többet áll, annál finomabb lesz. Mi negyedik napja esszük nyakló nélkül, és még mindig van belőle.
A majonéz nem egy kezdő adag, bevallom, de nyugtasson minket a tudat, hogy nem egyszerre esszük meg, illetve sok majonéz marad a coleslaw levében, amit ugye nem iszunk meg...
Legalábbis nem mindenki, legalábbis nem mindig...

Szeretitek a coleslawt? Hol ettétek a legfinomabbat? 
Kipróbáljátok, vagy visszarettent ennyi majonéz? 
Segít a lelkiismereteteken, ha light majonézt használtok?

2013. október 16., szerda

A legromantikusabb bejegyzés

Nagyon rég ígérem, hogy leírom nektek percről percre, hogy milyen volt az esküvőnk napja, meg is fogom tenni, de nem ebben a bejegyzésben, mert a mai, egy egészen más napról szól.
Egy sokkal kevésbé álomszerű napról, amikor eleve nincsen jó kedvem, többek között azért, mert két napja nem folyik nálunk meleg víz a csapból, cserébe minden nap 3-6 szerelő és szakmunkás van jelen már több mint egy hete, kora reggeltől a házunk minden egyes helyiségében és vagy zajonganak, vagy koszolnak, vagy ezeket egyszerre.
Egy ilyen napon nem javít az, ha amikor már ott tartasz, hogy semmit nem akarsz, csak egy bögre teával bebújni a takaród alá, hogy észre se vegyenek és épp a teáért indulsz, meglátod, hogy mit hagytak maguk után az emberek az egész házban. Az összes vízszintes és néhol a függőleges felületek is egyenletesen beterítve sárral, annyival, amiből egy megyei iszapbirkózó bajnokság vígan gazdálkodhatna. Ilyenkor az egyetlen megoldás, hogy hagyod a teát a fenébe, csak futsz, hogy a sírás már a takaró alatt érjen.
Ebből hogyan lesz romantika? Természetesen a férj jóvoltából. 
Rettentően fontos, hogy az ember az esküvője napján is szeresse a férjét és úgy érezze, hogy elképesztő mázlija van, hogy kifogott egy ennyire klassz fiút és az a tökéletes nap.
De az a férj, aki egy ilyen napon eléri, hogy a szíved túlcsorduljon boldogsággal és nevetni tudj, az tényleg a mázlik mázlija.
Ugyanis a takaró alá is beszűrődött a femosó vödör koccanása és mire leértem, megláttam a legromantikusabb dolgot egész életemben. Szó nélkül, mosta a padlót. Szerintem még soha nem szerettem ennyire. Úgyhogy együtt mostuk fel az egész házat, tudván, hogy holnap összekoszolják újra, együtt emlegettük a kedves fiatalembert, aki a létező összes fa küszöbünkben megtörölte a sáros talpát (egyet se hagyott ki, tényleg) és azt hiszem legalább olyan boldog voltam, mint az esküvő napján, csak sokkal koszosabb.
Arról a napról is fogok írni, amint lesz egy kis nyugalom, de nagyon felpörgött a szeptemberünk és kicsit átlógott az októberbe. De egy percig se gondoljátok, hogy nem írok többet, vagy, hogy eltűntem, egyszerűen csak ellepett a munka és a sár.

Ti hogy vagytok? Hogy tetszik az ősz? 
Hány napig bírjátok ki fürdés és hajmosás nélkül? (Én azt hiszem 1!)
Mi volt az a kis dolog, amit legalább ennyire romantikusnak éreztetek?
Mi alapján választotok párt magatoknak? Finom illat? Nagy lakli test? Jó humor? 
Vagy ahogyan felmos?

2013. szeptember 5., csütörtök

Matek feladványok bevásárlás közben is

A romantikát egy nagyon rövid, de hasznos bejegyzés erejéig megszakítanám, ha nem bánjátok.
Merthogy spórolásról lesz szó, ami mindig jókor jön. 
Az előző házban, ahol laktunk szinte semmi tárolóhely nem volt, hiába voltak csoda akciók, nem tudtam sehova pakolni. Néha az se fért el, amit azonnal fogyasztottunk, nem hogy több hónapnyi holmi.
Amióta elköltöztünk az az érzésem, hogy bármiből bármennyi elfér, úgyhogy elkezdtem figyelni a nagyobb kiszerelés-olcsóbb akciókat.
Ezzel néha viszont az a gond, hogy bár sokkal jobban megéri nagyobbat venni, van, hogy nem fér bele egy nagyobb kiszereléssel járó többlet kiadás.
Ma délelőtt a nászút utáni kongó hűtő és kamra feltöltését intéztem és több olyan dolog is volt, amit venni akartam és akciós volt. Ilyen esetekben szerintem abszolút jogos némi tapsikolás és ugrálás. 
Már rég nem dőlök be az akció szónak és mindig összehasonlítgatok, próbálom fejleszteni a megengedhetetlenül pocsék fejszámoló képességemet, de bevallom ma a Tesco-ban lefagytam, percekig kerestem, hol a hiba.


Ezen a képen az a mosószer van, amit már rég óta használunk (és szeretünk) és ami épp nagyon fogyóban van.
Tök ugyanaz a kettő, csak az egyikben 40 db van 4839 forintért, míg a másikban 48 db 2999 forintért.
Nem sokkal nagyobb kiszerelés, de sokkal olcsóbb.

Itt egy sokkal egyszerűbb matek feladvány van. Ugyanannyiért kérhetsz nagyot, vagy kicsit.) 
Amúgy én az ablakokon kívül, nagyjából mindent ezzel takarítok.)



Szóval én most nagyon örülök, de egyáltalán nem értem ezt. Minden esetre, betáraztam mosószerből és ablakmosóból és a mai napomat már nem lehet elrontani.

Az az igazság, hogy leírva elég fura ez a hír, nem is merem bejegyzésnek hívni és sokkal jobb lenne, ha csak összefutnánk az utcán, mint régi barátnők és rákérdeznétek, hogy fúú, akciós volt a mosószer, én meg azt mondanám: nagyonnagyon. És együtt örülnénk (és mosnánk).
Ami engem illet én ismeretlenül így gondolok rátok, úgyhogy gondoltam szólok, ha kell, most vegyetek!

Ti hogyan spóroltok? Szoktatok nagyobb kiszerelést venni? 
Tudjátok hol tárolni, vagy Ti is a nappali sarkában építetek tornyot az ásványvízből?
Mi az a legkisebb dolog, aminek a legutóbb nagyon örültetek?

2013. szeptember 3., kedd

Esküvőszervezés - a szolgáltatók

Ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy otthoni, kicsi, egyszerű esküvőt szerettünk volna tartani. 
Az egyszerű szó láttán most kicsit megmosolygom ezt a döntésünket. 
Azt hiszem rengeteg olyan dologgal szembesültünk az otthoni esküvő miatt, amit más párok megúsznak. De egy percig se bántuk meg, sőt egyre inkább azt érzem, hogy furcsa dolog lett volna tőlünk idegen helyen házasodni.
Úgyhogy az alábbi (elég hosszú) felsorolásban lesz jópár olyan személy, akit a legtöbben kihagyhatnak, de íme a teljes lista, mindenki, aki segített nekünk az esküvőnk szervezésében és lebonyolításában.

Az esküvőszervező - nagyon nagy segítség volt, hogy meg találjuk a megfelelő embereket a feladatra, volt akivel ő tartotta a kapcsolatot, de alapvetően nem intézkedett helyettünk. Kért előleget, de mivel szinte minden szolgáltatót rajta keresztül kerestünk meg, a végén nem kellet fizeti neki, jutalékért dolgozott. Az esküvő napján csak kora reggel láttuk, de nem is volt rá nagyon szükség máskor. 
Utólag azt gondolom, hogyha több ismerősünk van helyben, vagy kicsit több időnk van a szervezésre, akkor nélküle is boldogulunk, de örülünk, hogy segített.

Az anyakönyvvezető - a helyi asszonnyal való kudarc után Pécsről kaptunk segítséget, állítólag aki Pécsen házasodik, nem nagyon szokta kikerülni Erikát. Ő szervezte meg, hogy a kertünkben lehessen a szertartás és ő volt az, aki aznap ott sürgött forgott, ő mondta, hogy ki mikor indul a bevonuláskor.
Az anyakönyvvezetőnket is ő hozta, akivel találkoztunk korábban is, akinek elmeséltük a megismerkedésünket és aki abszolút személyre szabott és nagyon kedves beszédet mondott az esketés előtt. Maga az esketés is pont olyan lett, amilyennek mi szerettük volna, elhagyhattunk minden sallangot és nagyon megható szertartásunk lett mégis.

Gyűrűk - Siklósra mentünk értük, a világ leglelkesebb ékszerészéhez. Az enyém az eljegyzési gyűrűmhöz lett csináltatva, az övé, meg az enyémhez.


A ruhák - sejtettük, hogy ez a rész nekünk elég bonyolult lesz, hiszen mindketten felülről súroljuk a konfekció mérettáblázatot. 
Öltönyt varratni és igazi úri szabót találni ma legalább olyan nehéz, mint varrónőt, aki szépen, pontosan és olcsón varr menyasszonyi ruhát.
Az pedig, hogy mindketten (ráadásul 2 házra egymástól) Pécsen vannak, külön boldogság volt. Sokat jártunk próbálni, de nagyon élveztük. Ráadásul az itt varratott ruhák árban, a budapesti kölcsönzöttekkel vannak egy súlycsoportban.
4-5 alkalommal mentünk próbálni és még az utolsó héten is ránk passzintották a ruhákat. Pont olyanok lettek a ruhák, mint amiket szerettünk volna.


 

Haj és smink

Hajban meglepően ügyetlen vagyok, úgyhogy biztos voltam benne, hogy a fodrászatnál kezdem a nagy napot, viszont a sminket magamnak szerettem volna elkészíteni, hogy pont olyan legyen, mint amilyet elképzeltem. Egy dologban kértem segítséget, az alapozóban, mégpedig a legprofibb sminkestől akit ismerek. Suzy amúgy is egy angyal, és megtaláltuk a tökéletes alapozót, ami hajnalig bírta a majdnem negyven fokban ugrálást. Örök hála!
Tudom, hogy sokan a régi blog kapcsán olvastok, úgyhogy arra gondoltam, megcsinálom ezt a sminket nektek, ha kíváncsiak vagytok.

Díszítés és papírok

Tudtuk, hogy rajtunk és az asztalokon kívül a házat és a kertet is díszítenünk kell, úgyhogy kerestünk egy jó (és olcsó) megoldást. A papír, gyerekkorom óta az egyik kedvenc anyagom, úgy jártam ápiszba, mint más a játékboltba. Ráadásul pont a lánykérésünk napján nyitott Karcsi papírboltjának pop-up store-ja, úgyhogy körülnéztünk és azonnal el is döntöttük, hogy innen lesz a dekoráció az esküvőnkre. Amikor megtudtam, hogy letterpress meghívókat is vállalnak, már azt is tudtuk, hogy ezt is rájuk bízzuk. 
A virágok extrém drágák tudnak lenni, főleg, ha esküvőre kérik őket, viszont a pomponokkal (amik nagy hortenziáknak tűntek) az volt az érzés, hogy mindenhol virágok lógnak. Az asztalokon igazi hortenziák voltak nagy üvegekben, víz alatt, hogy bírják a hőséget és sötétedéskor mindenhol gyertyák égtek. Varázslatos volt.
A virágosunk és a férje díszítettek már reggel óta, nagyon örülök, hogy ezt nem nekünk kellett intézni, a pomponokat pedig a barátnőim borzolták előző este (és éjjel), miközben a Jóbarátok esküvős részeit néztük és én a körmeimet lakkoztam.


Helyszín - padló és fények

Azonban a helyszíni készületek, nálunk nem álltak meg a díszítésnél, sokkal extrémebb dolgok is felmerültek. Ezt a tételt a legtöbben megússzák, de az az igazság, hogy ez volt a legvagányabb része a helyszínnek.
A kertünk épp annyira lejt és annyira göröngyös, hogy nem álltak volna meg az asztalok, vagy a székek süppedtek volna be, a magas sarkakról nem is beszélve.
Ráadásul (bár nagyon nem szerettük volna) azzal is kellett számolni, hogy sátrat kell húzni az asztalok fölé. Úgyhogy a sátor padlóját megcsináltattuk, hogy ha kell a sátrat könnyen rá lehessen húzni és legyen elég vízszintes hely az asztaloknak és a táncnak.


Egy hétig volt lepadlózva a kertünk, és imádtuk. Csakúgy, ahogy a padlós fiúkat. A Mátékat. Ritkán látni olyan embereket, akik ennyire szeretik a munkájukat. Pedig nem könnyű meló, több napot töltöttek nálunk, megbeszélés, felmérés, építés, bontás, természetesen tűző napon, 40 fokban.

Az egész esküvői készülődés legmeghatóbb része a fények története volt. Ugyanis eszembe jutott, hogy milyen szép lenne, ha a kertben kis izzósorok lennének kifeszítve. Azt hittem ez egy olyan dolog, ami elérhető, hiszen minden belvárosi kávézó terasza fölött ilyenek lógnak. Biztos voltam benne, hogy lehet ilyet bérelni valahonnan (nem) vagy egy helyi szaki olcsón megcsinálja (nem). Már épp a fényeinket sirattam az én drága barátnőmnek, amikor ő azt mondta, Dorkácska, ne aggódj, megoldjuk.
Megoldották! 5-en dolgoztak vele 3 estén keresztül, de lettek fényeink. Az esküvő előtti hétfőn nálunk volt 70 méternyi kábel és foglalat 100 kisgömbizzóval.
Már ez önmagában nagyon megható, hihetetlen, hogy a barátaink és az ő barátaik mennyi időt szántak erre, de van még tovább. Ugyanis a fényeket fel kellett akasztani valahogy valamire. Itt jönnek képbe megint a Máték, akik egy napot szántak arra, hogy felszereljék a fényeket. Ha ők nincsenek, töksötétben ülünk az asztaloknál, mert ezt a mutatványt más tuti nem vállalta volna be.


Igen, jól látjátok, ez az egyik Máté, kikötve a másik Mátéhoz és semmi máshoz. Igazi őrültek, a szó legjobb értelmében. Szóval ők egy napig ilyen mutatványokkal borzolták a kedélyeket és rakták fel a fényeket, betekertünk 100 izzót és a nap végére így mutatott a kert.


Amikor hullafáradtan elindultak haza, és mi megkérdeztük, hogy mivel tartozunk az egész napos kemény munkáért, csak mosolyogtak, hogy semmi, szívesen segítettek nekünk.
El se tudom mondani milyen érzés volt ez. Ott ültem hulla fáradtan, pár nappal az esküvőnk előtt és belegondoltam, hogy mennyi ember dolgozik a kedvünkért, mennyien fáradnak azért, hogy mi még boldogabbak legyünk életünk egyik legboldogabb napján.
Alattam a padló, felettem a fények én meg (nyilván) potyogó könnyekkel gondoltam bele, hogy mennyi jó ember vesz körül minket.

Catering

Emiatt aggódtunk leginkább és ez volt az a része az esküvőszervezésnek, amit egy az egyben a vőlegény intézett. Nem akartam beleszólni, mert ő annyival jobban ért ezekhez a dolgokhoz és imádta a szervezkedést. Egy dologban biztosak voltunk, minden lehet laza és esetleges az esküvőn, az ételeket leszámítva. Mindezt úgy, hogy a kertünkben készüljenek el az ételek...nem volt könnyű feladat, de szerencsére elég profi csapatot találtunk, akik a Zsolnay-negyedben belejöttek a kitelepülésbe. Rengeteg étel volt, mindenkinek nagyon ízlett és kedves, rutinos stáb vezényelte le az esküvőt. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, úgyhogy maximálisan meg voltunk elégedve velük, mindenkinek szívesen ajánlom őket, aki a környéken enne jót, akár étteremben, akár a saját kertjében.

Torta

Már tavaly nyáron tudtuk, hogy ha mi valaha összeházasodunk, a tortánkat csakis egy emberre merjük bízni. Évike az a cukrász, akit pillanatokon belül mindenki ismerni fog, mert elképesztően tehetséges. Budapest-Pécs vonalon lehet mostanában elcsípni és megkóstolni a sütijeit.
Ő volt az egyetlen olyan szolgáltató, aki nem kapott instrukciót, annyira tudtuk, hogy ha ő csinálja, akkor tökéletes lesz. Igazunk lett, fantasztikus tortánk volt!


Zene

Az első elképzelésünk az volt, hogy megnyomjuk a play gombot és amikor mindenki kidőlt, kikapcsoljuk a magnót. Nem szerettünk volna se együttest, se dj-t mert nagyon sok rosszba futottunk bele a évek során. Viszont laptopnál profibb zenelejátszónk és hangfalunk nem volt, úgyhogy bérelni/venni kellett volna, ha nem hallunk Gyuláról, aki egy bérlés áráért jött, 14 órán át zenélt, kezelte a kritikus helyzeteket, mint például egy áramszünet és csodálatos hangulatot varázsolt az esküvő végén a bulira. A számokat mi válogattuk ki, ő pedig lejátszotta őket,a hangulathoz illő sorrendben.
Amin teljesen megdöbbentem, hogy a hangfalak úgy voltak beállítva, hogy nálunk elég hangos volt a zene, de 3 szomszédot is megkérdeztem és ők nem nagyon hallották.
Profi munka volt, fogjuk még hívni, ha nem akarjuk mi megnyomni a play gombot.

Fotók

Már az előző bejegyzésben is említettem, de nem elégszer, szuper fotósaink voltak. Hamarosan meglesz az összes kép és mutatok még, de addig is nézzétek az ő képeiket itt és itt.

Összességében azt tudom mondani, hogy elképesztő dolog esküvőt szervezni, döbbenetes, hogy vadidegenek milyen lelkesek tudnak lenni és, hogy mindenki milyen kedves és segítőkész volt.
Sose hittem, hogy egy ismeretlen és marcona autószerelő nem kér pénzt a munkájáért, ez az én nászajándékom címen. Sokan csak az anyagköltséget kérték el és azt láttam mindenkin, hogy örül, hogy segíthet.
 Hihetetlen, köszönöm újra és újra!

Ha esküvőt szerveztek és bármelyikük elérhetősége érdekel, boldogan ajánlom őket, 
szóljatok és elirányítok mindenkit!

Kihagytam volna valamit? Mire vagytok még kíváncsiak? 
Legközelebb (az utolsó esküvős bejegyzésben) elmesélem milyen volt pont egy hónapja az a nagyon meleg délután, amikor összeházasodtunk.
Melyik szolgáltatóra csapnátok le azonnal az elmesélés alapján? 
Milyen messzire utaznátok a tökéletes ruháért? És milyen messziről hozatnátok a tökéletes tortát?

2013. augusztus 27., kedd

Az esküvő szervezés 100 napja - az első lépések

Kezdjük rögtön a legmegdöbbentőbb infóval. 100 nap. 
Onnan tudom, hogy a lánykérés utáni első dolgom (ugrálást, sírást, telefonálgatást leszámítva) a knot.com-on regisztrálás volt, ahol a bal felső sarokban várt az üzenet, hogy már csak 99 nap van hátra, illetve egy lista teendőkkel, amiknek a felénél piros figyelmeztetés volt, hogy elkéstem vele,  de rettenetesen.
Minden checklist, amit találtam 1,5-1 évvel az esküvő előtt kezdi el sorolni a teendőket és 3 hónapnál legtöbbször már csak az utolsó simítások vannak hátra. 
Azt hiszem a legtöbb menyasszonynak ilyenkorra időzíthető az első kiborulása. Túl sok tennivaló, túl kevés idő. Hála égnek, nem voltam egyedül a problémával, a mindig nyugodt vőlegény, most is megnyugtatott, és a szervezés mottója a fejemben az lett, hogyha ő ott lesz, nem lesz baj.
1 hónap ismeretség után kezdtük el tervezgetni és 7 év alatt rengeteg esküvőn voltunk együtt, amik kapcsán majdnem pontosan tudtuk, hogy milyen esküvőt szeretnénk, úgyhogy megbeszéltük, hogy az 1 éves szervezés szabály nem ránk vonatkozik.

3 dolog van, ami miatt mégis érdemes lehet korábban nekikezdeni a szervezésnek:
  1. helyszín
  2. szertartás időpontja
  3. fotós
Nálunk a helyszín adott volt, a kertünkben szerettük volna tartani az esküvőnket. Aki más, nagyon népszerű helyre pályázik, lehet, hogy korábban kell foglaljon.

Az időpontról nem volt konkrét dátumhoz kötött elképzelésünk, csak azt tudtuk, hogy augusztus elején évek óta szép idő van. Láttam leírva a dátumot és nagyon megtetszett. 2013.08.03. pláne, amikor kiderült, hogy ez az eljegyzés utáni 100. nap. 
Ami izgalmasabb lehet, az a kezdés időpontja, azt hiszem a 6 óra idén szuper népszerű volt, úgyhogy az anyakönyvvezetőnél nekünk a 4 maradt, legyen ez a legnagyobb baj felkiáltással.

Apropó anyakönyvvezető. Ez volt az első dolog, amit nagyon lelkesen, izgatottan, kézenfogva elmentünk elintézni és mire végeztünk nála, a házasságtól is elment a kedvünk. 
Kevés olyan goromba nővel találkoztam, mint a falunkbéli anyakönyvvezető, aki azon a kérésen, hogy nem a tanácsházán akarunk összeiratkozni, hanem a kertünkben szeretnénk esküvőt, annyira kiakadt, hogy azóta panaszkodik mindenkinek, hogy mik vannak. Az érvek, ami miatt nem megy ki adott címekre: messze van (5 perc kocsival, 20 gyalog), nem tud hol parkolni (aznap 10 autó simán megállt a házunk előtt), megsérül az anyakönyv, elázhat, nagyon nehéz cipelni, illetve kihallottmégilyet.... 
Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy őt aznap nem nagy baj, ha nem látjuk.

Amúgy is szerettük volna, ha pap ad össze minket. Az a pap, aki a szüleimet is eskette, akinél elsőáldoztam és bérmálkoztam és azóta is a családunk jó barátja.
Hát ő nem eskethetett a hatáskörén kívül, pláne nem más pap territóriumán belül, pláne nem templom nélkül.
Hirtelen nem tudtuk, hogy mi legyen, az amerikai marriage licens kiváltása és a nemzetközi vizek egy hajóskapitánnyal is szóba kerültek (megdöbbentő, hogy mind a kettőt simán meg tudtuk volna oldani).

Ekkor mondta az én drága vőlegényem, hogy mi van akkor, ha senki nem tud eljönni aznap, nem lesz étel, se torta, se virágok és fotót a telefonnal készítünk magunkról, amint hétköznapi ruhában és zuhogó esőben összead minket egy ismeretlen ortodox pópa? A nap végére úgyis házasok leszünk és ez a lényeg! Folytak a könnyeim és nevettem, mert elképzeltem, hogy valószínűleg ez lenne a legklasszabb esküvő a világon, éppen miatta.
Az egész szervezés ennek a jegyében telt, nagyon vidáman és nyugodtan, könnyen megkötött kompromisszumokkal és a végén egy olyan esküvővel, aminek a végére házasok voltunk és nem is esett.

Na de ne szaladjunk előre, még van valami, amit azonnal kell elintézni, mint kiderült. A fotós. Pécsen és környékén állítólag 2 évvel az esküvő előtt megkeresed a fotóst és aznap házasodsz, amikor ő mondja. Szerintem ez agyrém, de nem aggódtam, van egy barátnőm, aki csodálatos fotós és mindig is tudtam, hogy szeretném, ha ő fotózna. Írtam is neki és csak akkor pánikoltam nagyon, amikor nem válaszolt. Külföldön volt, pont annyi ideig, ami elég volt nekem egy kisebb pánikrohamra és őrült keresgélésre. Szerencsére ajánlottak nekünk valakit, aki nem rég kezdte, de jó szeme van a dologhoz, csak még nem ismert, mi meg örültünk, hogy esélyt adhatunk neki. Hogy megismerkedjünk, csinált rólunk pár képet, így legalább lettek eljegyzési képeink is. Nagyon megszerettük és amint felkértük az esküvőre, írt a barátnőm is, hogy persze, boldogan vállalja. Tipikus.


A következő lépében rájöttünk, hogy azzal, hogy itthon szeretnénk tartani az esküvőt, mindent nekünk kell intézni. Díszítés, étel, hangosítás, fények, székek asztalok, sőt a padló is. Talán ha régebben lakunk itt, vagy több itteni friss házas ismerősünk van, megoldjuk ketten, de annyit keresgéltünk és nem mertünk kockáztatni, hogy inkább felhívtunk egy esküvőszervezőt, hogy mondjon nekünk neveket.
Amikor először találkoztunk, az első mondata az volt, hogy ő nem Jennifer Lopez az esküvőszervezős filmből. Ami azt illeti tényleg nem ő volt. De megadta azoknak az embereknek a számát, akikre szükségünk volt. Róluk és nemJenniferről mesélek bővebben a következő bejegyzésbe, aztán az esküvő napjáról egy harmadikban, addigra reméljük befutnak a fotók is. 

Ti mit terveztetek már meg az esküvőtökre? 
Mi az amit biztosan akartok és mi az, amit biztosan nem?
Ha már volt esküvőtök, mennyi idő alatt szerveztétek meg? Min borultatok ki legelőször?
Mit szerveztetek meg legelőször?

2013. augusztus 24., szombat

A férjem

Az esküvő téma elsöprő fölénnyel nyert a mirőlírjak-szavazáson, de azt hiszem, mielőtt belemennénk az asztaldíszek és a tartós smink rejtelmeibe, arról írok, aki a legfontosabb volt ezen a napon.

10 évet kell visszaugrani az időben, vagy egy picit még többet. Képzeljük el, hogy 2003 koranyara van én pedig épp az érettségire tanulok a barátnőmmel a Szabó Ervin Könyvtárban, délutánonként pedig a kirakatokban nézegetjük a velünk egyidősek tablóképeit, keressük, melyik iskolában leghelyesebbek a fiúk. 
A Jégbüfé kirakatában az egyik tablón megláttam egy fiút, akkor még nem tudtam miért, de megjegyeztem az arcát. Idősebbnek tűnt a többieknél, meg is állapítottuk, hogy biztos külföldön volt egy évet. Sétáltunk tovább, nem is sejtve, hogy én ekkor láttam először fotót a férjemről...

2006-ban folytatódik és kezdődik el igazán a közös történetünk, egy közös ismerőssel, aki megemlítette mindkettőnknek, hogy biztos egymásba szeretnénk, ha találkoznánk. Milyen igaza volt...nem kellett más, csak, hogy egy nap véletlenül ugyanakkor legyünk a Gellért téren és szembetalálkozzunk az utcán.
Megismertük egymást fényképről és beszéltünk pár mondatot. 
Utólag könnyű ilyeneket mondani -még szerencse, hogy aznap egy barátnőmnek is csak erről tudtam beszélni, úgyhogy van tanúm rá- de volt egy érzésem, hogy én ennek a fiúnak a közelében akarok lenni. Nem voltam biztos benne, hogy ő is szeretné, vagy emlékszik-e másnap még rám, azt se tudtam, hogy van-e barátnője, de úgy gondoltam, hogy ha máshogy nem, legfeljebb barátok leszünk, a lényeg, hogy vele lehessek.

Aznap ő arra emlékszik, hogy találkozott a lánnyal, akiről meséltek neki és aki úgy adott neki puszit, hogy közben megfogta a vállát.

Szerencsére ennyi elég volt, valamit ő is megérzett aznap és kis idő múlva bejelölt és írt msn-en. (Mennyire elhelyezi időben a történetet ez az apró részlet, ugye?) Pár átbeszélgetett éjszaka után megbeszéltük, hogy találkozunk. Nem ismertük egymást igazán, de nagyon jó volt együtt lenni, együtt bulizni, együtt elázni az esőben.
Hazakísért és mire az ajtóhoz értem már írt egy sms-t, hogy szeret és a világ legtermészetesebb dolga volt ugyanezt visszaírni neki. 
Azonnal megszerettem, mert ő a legjobb ember akit ismerek, ő a legviccesebb ember akit ismerek, ő a legokosabb, akit ismerek és ha már itt tartunk, ő a legmagasabb is.

Én pedig a legszerencsésebb vagyok, hogy akkor belebotlottam az utcán és hogy most a felesége lehetek.


2013. augusztus 21., szerda

Hálló, itt vagyok

Drágáim, megvagyok, végre újra gépközelben. Az elmúlt hetek (hónapok) szuper intenzíven és nagyon boldogan teltek, de sajnos a blogot kiszorították a szívem csücskéből.

Nademostaztán írok, mert írhatnékom van és mert annyi minden mesélnivalóm van, hogy néha azon kaptam magam, hogy fejben írom a posztokat, csak közben mondjuk épp a kertet egyengetem és nem írok.
Felsorolom, hogy mi minden jár a fejemben, mint lehetséges bejegyzés téma, Ti pedig írjátok meg melyiket olvasnátok (először).

  • A kert - nagy változásokon ment át, rengeteget dolgoztunk vele és vannak előtte-utána fotóink.
  • Házimunka - Rájöttem, hogy amióta alig van időm házimunkára, kevésbé rendetlen és koszos a házunk, elmondanám a trükkömet.
  • Mosogatás - úgy utáltam, de már megküzdök vele
  • Időmenedzsment - bár Nektek nem úgy tűnhetett, hiszen a blog elmaradt, de sok minden mást tudtam a napomba sűríteni, erre is találtam egy jó módszert.
  • Az esküvő - és ami felmerülhet vele kapcsolatban:
    • A férj - ki ő honnan ismerjük egymást?
    • A szervezés - mennyi idő alatt, hogyan szerveztük meg
    • A helyszín - tényleg a kertünkben?
    • Amiket máshogy csinálnék és amiről soha nem mondanék le
    • A smink - ki csinálta, milyen volt?
  • A nászút - merre jártatok, tényleg nekivágtatok kocsival a Balkánnak?
Ugye, hogy elég sok minden? Majdnem 10 bejegyzésnyi. Milyen sorrendben kéritek őket? 
Melyik a legizgalmasabb? Hogy telik a nyaratok? Mik a terveitek az őszre? 
Meséljetek, hiányoztatok! <3

2013. július 22., hétfő

Pretty Little Lingerie - új melltartó lelőhely


Emlékeztek az egyik régebbi bejegyzésre, ami arról szólt, hogy honnan szerezzen az ember magának szép melltartót, ha mellben nem a legszűkebb? (Mellesleg máig ez az egyik legolvasottabb poszt,  úgyhogy elkél a jóhír, drága bögyös barátnőim.) 
Nagyon boldog voltam, hogy anno találtam megoldást és már évek óta Angliából hozatom a melltartóimat. Eddig tiszta sor, nem is számítottam ezen a téren nagy változásra.
Aztán nem is olyan rég, a facebookon láttam egy hirdetést, és mivel a logó tetszett (igen, nekem ennyi elég) átkattintottam az oldalra, ahol egy cica játszott egy melltartóval. Köszönöm szépen, innen már esély se volt rá, hogy ne like-oljam azonnal.
A mese ott folytatódik, hogy éppen másnap kaptam egy nagyon udvarias (ami nem árt, ha az ember a fehérneműjéről beszél idegenekkel) levelet egy cégtől, hogy írnék-e róluk. Itt kezdtem el nagyon drukkolni, hogy ugyanarról a cégről legyen szó és lám, tényleg. 
(Ha valakiben felmerülne, hogy a kedves emailek mellé sok pénzt is küldtek, hogy jókat írjak, akkor már most szólok, hogy ez nem az a történet! Ahogy anno, most is csak azért írok, mert tudom mekkora szívás szép melltartókat találni D kosár felett és szívesen megosztom a jó hírt.)
Így kerültem a Pretty Little Lingerie oldalára, ahol rögtön a melltartóméret fülre kíváncsiskodtam.

Nem tagadom jó párat elkövettem magam is, de muszáj is, ha a boltokban már az E kosár is kiveri a biztosítékot, nemhogy az abc további betűi. Namármost éppen ez a lényeg, hogy nem muszáj! 
Már lehet rendelni, nyelvi határok és több hetes várakozás nélkül is. Mondom is, hogy hogyan:

1. Válassz ki egy melltartót és a megfelelő méretet, ha megvan az szépen besuhan a kosárba (tényleg suhan a kép, már csak ezért az effektért is érdemes vásárolni).

2. Kattints a kosár ikonra és még fizetés előtt töltsd ki a kupon mezőt, így:


Mert a prettyotthonka varázsszóra 10% kedvezmény jár, egészen augusztus végéig!!

Itt tűnhet fel még egy jó hír, hogy a szállításért nem kell fizetni. Ha pedig esetleg valaki attól fél, hogy a fent említett melltartó-méret-hibák egyikébe szalad bele az első rendelésekor, akkor a maceramentes csere akció keretein belül ezt is orvosolhatja, a költségeit a Pretty Little Lingerie állja.

3. Leadtam a rendelést, kaptam egy megerősítő emailt és még egyet, amikor feladták a csomagomat, ami másnapra ideért a világvégére. Szépen, selyempapírba és dobozba csomagolva, a futár nem is sejtette, hogy a fehérneműmet fogja. 
(Így utólag belegondolva a régi, angol rendeléseimre, ahol csak egy műanyag zacskó volt a csomagolás, fura lehetett Macinak a postásnak, hogy egy könnyen kitapintható melltartót ad át nekem.)

Sajnos Kalácsot teljesen hidegen hagyta, a szép csomagolás és a melltartó is, úgyhogy kölcsön-cicával zárom a bejegyzést:


Mit szóltok? Nem mutat nagyon jól a prettyotthonka szó? Működhetne mindenhol. 
Zavar Titeket, ha a postás tudja mit rendeltek?
Lopta már el háziállat a fehérneműtöket? 
Szívesebben rendeltek itthonról, mint külföldről? Szoktatok élni a cserejogokkal?

2013. július 17., szerda

Mental vacation


Megláttam ma ezt a képet és eszembe jutott, hogy szó nélkül tűntem el. Bár semmi köze nincsen a vakációhoz a távolmaradásomnak, épp az ellenkezője, nem volt időm. 
Úgyhogy a mentális vakáció az, amire most a legjobban vágyom.
Hamarosan írok arról, hogy mi minden zajlik most, ami nem enged a gép közelébe és minden elfoglaltság ellenére hétfőn jövök egy nagyon klassz bejegyzéssel, úgyhogy mindenképp nézzetek be! (Csak annyit mondok előre, hogy szereztem egy tuti kuponkódot! :))

Addig meg jó pihenést, ha van benne részetek!

2013. július 4., csütörtök

Szódabikarbóna - a legtutibb cucc

Az elmúlt pár bejegyzésben igazságtalanul csak az ecetről írtam, mintha az lenne az egyetlen csodaszer a ház körül, pedig nem így van, legalább olyan csodás a szódabikarbóna, nem is beszélve arról, ha összeöntjük őket.
Azt hiszem erre a mindent elsöprő csodafegyverre a tisztítószer gyártók is rájöttek és elkezdték ellehetetleníteni a háziasszonyok szódabikarbóna beszerzését. Csak ez lehet az ésszerű magyarázat, ugyanis nemrég a gyógyszertárban bármennyit lehetett venni, most pedig más a sokadik helyen ütközök a "csak 100g-ot adhatunk ki egy személynek" akadályba. 
Írjátok meg, ha csak én nem tudok róla és a szódabikarbóna veszélyes vegyi fegyver vagy orron át felszívva szivárvány ízű lesz tőle a napfény, de ha ez nincsen így, akkor csak egy kérdésem maradt: hova tűnt a szódabikarbóna? Szükségem van rá! És nem a viccnek is rossz 50g-os HorváthRozira, hanem rengetegre.


Legalább ennyire, lefolyót akarok tisztítani!!!

Egyelőre egy hely van, ahol még lehet kapni, mégpedig a Metro, 300 ft alatt van 1 kg, úgyhogy tankoljatok fel, lehet, hogy ínséges idők jönnek!

Ti is észleltétek a hiányt? Mi lehet az oka? Mire használtok szódabikarbónát, ha van?

2013. július 1., hétfő

Vízkő után puha ecsetek

Van egy meglepetésem azoknak, akik a tegnapi bejegyzés kapcsán vízkőtlenítésre adták a fejüket. De vehetjük úgy is, hogy van még egy motiváló indokom, azoknak, akik tegnap nem kaptak kedvet. Merthogy ma a a vízkőtlenítés végtermékéről lesz szó. A forró, nagyon ecetes vízről.
Olvastam még régebben, hogy jót tesz a smink ecseteknek az ecet, de nem mertem belevágni, egészen tegnapig, amikor YOLO-t -vagy a '90 előtt születettek kedvéért carpe diemet- kiáltva, beledobtam a pirosító ecsetemet egy negyed pohár (fontos: nehogy a fém rész felé érjen és kioldja a ragasztót) forró ecetes vízbe és ott hagytam pár percig.


Ezt követte 12 óra izgulás, hogy vajon mi lesz és ma reggel a világ legpuhább ecsetével pirosítottam az arcomat. Hurrá, bátraké a szerencse! 
Úgyhogy tessék csak tessék, elő az ecettel és az ecsetekkel, puhítás in-dul!

Mikor mostátok utoljára ki a sminkecseteiteket? Mivel? (Mivel koszosak voltak.) Vagytok ennyire bátrak? A carpe diem szó láttán Ti is dúdoljátok már az Álomhajót?
Szerintetek lehet véletlen, hogy az ecset és az ecet szavak ennyire hasonlítanak?