2013. szeptember 5., csütörtök

Matek feladványok bevásárlás közben is

A romantikát egy nagyon rövid, de hasznos bejegyzés erejéig megszakítanám, ha nem bánjátok.
Merthogy spórolásról lesz szó, ami mindig jókor jön. 
Az előző házban, ahol laktunk szinte semmi tárolóhely nem volt, hiába voltak csoda akciók, nem tudtam sehova pakolni. Néha az se fért el, amit azonnal fogyasztottunk, nem hogy több hónapnyi holmi.
Amióta elköltöztünk az az érzésem, hogy bármiből bármennyi elfér, úgyhogy elkezdtem figyelni a nagyobb kiszerelés-olcsóbb akciókat.
Ezzel néha viszont az a gond, hogy bár sokkal jobban megéri nagyobbat venni, van, hogy nem fér bele egy nagyobb kiszereléssel járó többlet kiadás.
Ma délelőtt a nászút utáni kongó hűtő és kamra feltöltését intéztem és több olyan dolog is volt, amit venni akartam és akciós volt. Ilyen esetekben szerintem abszolút jogos némi tapsikolás és ugrálás. 
Már rég nem dőlök be az akció szónak és mindig összehasonlítgatok, próbálom fejleszteni a megengedhetetlenül pocsék fejszámoló képességemet, de bevallom ma a Tesco-ban lefagytam, percekig kerestem, hol a hiba.


Ezen a képen az a mosószer van, amit már rég óta használunk (és szeretünk) és ami épp nagyon fogyóban van.
Tök ugyanaz a kettő, csak az egyikben 40 db van 4839 forintért, míg a másikban 48 db 2999 forintért.
Nem sokkal nagyobb kiszerelés, de sokkal olcsóbb.

Itt egy sokkal egyszerűbb matek feladvány van. Ugyanannyiért kérhetsz nagyot, vagy kicsit.) 
Amúgy én az ablakokon kívül, nagyjából mindent ezzel takarítok.)



Szóval én most nagyon örülök, de egyáltalán nem értem ezt. Minden esetre, betáraztam mosószerből és ablakmosóból és a mai napomat már nem lehet elrontani.

Az az igazság, hogy leírva elég fura ez a hír, nem is merem bejegyzésnek hívni és sokkal jobb lenne, ha csak összefutnánk az utcán, mint régi barátnők és rákérdeznétek, hogy fúú, akciós volt a mosószer, én meg azt mondanám: nagyonnagyon. És együtt örülnénk (és mosnánk).
Ami engem illet én ismeretlenül így gondolok rátok, úgyhogy gondoltam szólok, ha kell, most vegyetek!

Ti hogyan spóroltok? Szoktatok nagyobb kiszerelést venni? 
Tudjátok hol tárolni, vagy Ti is a nappali sarkában építetek tornyot az ásványvízből?
Mi az a legkisebb dolog, aminek a legutóbb nagyon örültetek?

2013. szeptember 3., kedd

Esküvőszervezés - a szolgáltatók

Ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy otthoni, kicsi, egyszerű esküvőt szerettünk volna tartani. 
Az egyszerű szó láttán most kicsit megmosolygom ezt a döntésünket. 
Azt hiszem rengeteg olyan dologgal szembesültünk az otthoni esküvő miatt, amit más párok megúsznak. De egy percig se bántuk meg, sőt egyre inkább azt érzem, hogy furcsa dolog lett volna tőlünk idegen helyen házasodni.
Úgyhogy az alábbi (elég hosszú) felsorolásban lesz jópár olyan személy, akit a legtöbben kihagyhatnak, de íme a teljes lista, mindenki, aki segített nekünk az esküvőnk szervezésében és lebonyolításában.

Az esküvőszervező - nagyon nagy segítség volt, hogy meg találjuk a megfelelő embereket a feladatra, volt akivel ő tartotta a kapcsolatot, de alapvetően nem intézkedett helyettünk. Kért előleget, de mivel szinte minden szolgáltatót rajta keresztül kerestünk meg, a végén nem kellet fizeti neki, jutalékért dolgozott. Az esküvő napján csak kora reggel láttuk, de nem is volt rá nagyon szükség máskor. 
Utólag azt gondolom, hogyha több ismerősünk van helyben, vagy kicsit több időnk van a szervezésre, akkor nélküle is boldogulunk, de örülünk, hogy segített.

Az anyakönyvvezető - a helyi asszonnyal való kudarc után Pécsről kaptunk segítséget, állítólag aki Pécsen házasodik, nem nagyon szokta kikerülni Erikát. Ő szervezte meg, hogy a kertünkben lehessen a szertartás és ő volt az, aki aznap ott sürgött forgott, ő mondta, hogy ki mikor indul a bevonuláskor.
Az anyakönyvvezetőnket is ő hozta, akivel találkoztunk korábban is, akinek elmeséltük a megismerkedésünket és aki abszolút személyre szabott és nagyon kedves beszédet mondott az esketés előtt. Maga az esketés is pont olyan lett, amilyennek mi szerettük volna, elhagyhattunk minden sallangot és nagyon megható szertartásunk lett mégis.

Gyűrűk - Siklósra mentünk értük, a világ leglelkesebb ékszerészéhez. Az enyém az eljegyzési gyűrűmhöz lett csináltatva, az övé, meg az enyémhez.


A ruhák - sejtettük, hogy ez a rész nekünk elég bonyolult lesz, hiszen mindketten felülről súroljuk a konfekció mérettáblázatot. 
Öltönyt varratni és igazi úri szabót találni ma legalább olyan nehéz, mint varrónőt, aki szépen, pontosan és olcsón varr menyasszonyi ruhát.
Az pedig, hogy mindketten (ráadásul 2 házra egymástól) Pécsen vannak, külön boldogság volt. Sokat jártunk próbálni, de nagyon élveztük. Ráadásul az itt varratott ruhák árban, a budapesti kölcsönzöttekkel vannak egy súlycsoportban.
4-5 alkalommal mentünk próbálni és még az utolsó héten is ránk passzintották a ruhákat. Pont olyanok lettek a ruhák, mint amiket szerettünk volna.


 

Haj és smink

Hajban meglepően ügyetlen vagyok, úgyhogy biztos voltam benne, hogy a fodrászatnál kezdem a nagy napot, viszont a sminket magamnak szerettem volna elkészíteni, hogy pont olyan legyen, mint amilyet elképzeltem. Egy dologban kértem segítséget, az alapozóban, mégpedig a legprofibb sminkestől akit ismerek. Suzy amúgy is egy angyal, és megtaláltuk a tökéletes alapozót, ami hajnalig bírta a majdnem negyven fokban ugrálást. Örök hála!
Tudom, hogy sokan a régi blog kapcsán olvastok, úgyhogy arra gondoltam, megcsinálom ezt a sminket nektek, ha kíváncsiak vagytok.

Díszítés és papírok

Tudtuk, hogy rajtunk és az asztalokon kívül a házat és a kertet is díszítenünk kell, úgyhogy kerestünk egy jó (és olcsó) megoldást. A papír, gyerekkorom óta az egyik kedvenc anyagom, úgy jártam ápiszba, mint más a játékboltba. Ráadásul pont a lánykérésünk napján nyitott Karcsi papírboltjának pop-up store-ja, úgyhogy körülnéztünk és azonnal el is döntöttük, hogy innen lesz a dekoráció az esküvőnkre. Amikor megtudtam, hogy letterpress meghívókat is vállalnak, már azt is tudtuk, hogy ezt is rájuk bízzuk. 
A virágok extrém drágák tudnak lenni, főleg, ha esküvőre kérik őket, viszont a pomponokkal (amik nagy hortenziáknak tűntek) az volt az érzés, hogy mindenhol virágok lógnak. Az asztalokon igazi hortenziák voltak nagy üvegekben, víz alatt, hogy bírják a hőséget és sötétedéskor mindenhol gyertyák égtek. Varázslatos volt.
A virágosunk és a férje díszítettek már reggel óta, nagyon örülök, hogy ezt nem nekünk kellett intézni, a pomponokat pedig a barátnőim borzolták előző este (és éjjel), miközben a Jóbarátok esküvős részeit néztük és én a körmeimet lakkoztam.


Helyszín - padló és fények

Azonban a helyszíni készületek, nálunk nem álltak meg a díszítésnél, sokkal extrémebb dolgok is felmerültek. Ezt a tételt a legtöbben megússzák, de az az igazság, hogy ez volt a legvagányabb része a helyszínnek.
A kertünk épp annyira lejt és annyira göröngyös, hogy nem álltak volna meg az asztalok, vagy a székek süppedtek volna be, a magas sarkakról nem is beszélve.
Ráadásul (bár nagyon nem szerettük volna) azzal is kellett számolni, hogy sátrat kell húzni az asztalok fölé. Úgyhogy a sátor padlóját megcsináltattuk, hogy ha kell a sátrat könnyen rá lehessen húzni és legyen elég vízszintes hely az asztaloknak és a táncnak.


Egy hétig volt lepadlózva a kertünk, és imádtuk. Csakúgy, ahogy a padlós fiúkat. A Mátékat. Ritkán látni olyan embereket, akik ennyire szeretik a munkájukat. Pedig nem könnyű meló, több napot töltöttek nálunk, megbeszélés, felmérés, építés, bontás, természetesen tűző napon, 40 fokban.

Az egész esküvői készülődés legmeghatóbb része a fények története volt. Ugyanis eszembe jutott, hogy milyen szép lenne, ha a kertben kis izzósorok lennének kifeszítve. Azt hittem ez egy olyan dolog, ami elérhető, hiszen minden belvárosi kávézó terasza fölött ilyenek lógnak. Biztos voltam benne, hogy lehet ilyet bérelni valahonnan (nem) vagy egy helyi szaki olcsón megcsinálja (nem). Már épp a fényeinket sirattam az én drága barátnőmnek, amikor ő azt mondta, Dorkácska, ne aggódj, megoldjuk.
Megoldották! 5-en dolgoztak vele 3 estén keresztül, de lettek fényeink. Az esküvő előtti hétfőn nálunk volt 70 méternyi kábel és foglalat 100 kisgömbizzóval.
Már ez önmagában nagyon megható, hihetetlen, hogy a barátaink és az ő barátaik mennyi időt szántak erre, de van még tovább. Ugyanis a fényeket fel kellett akasztani valahogy valamire. Itt jönnek képbe megint a Máték, akik egy napot szántak arra, hogy felszereljék a fényeket. Ha ők nincsenek, töksötétben ülünk az asztaloknál, mert ezt a mutatványt más tuti nem vállalta volna be.


Igen, jól látjátok, ez az egyik Máté, kikötve a másik Mátéhoz és semmi máshoz. Igazi őrültek, a szó legjobb értelmében. Szóval ők egy napig ilyen mutatványokkal borzolták a kedélyeket és rakták fel a fényeket, betekertünk 100 izzót és a nap végére így mutatott a kert.


Amikor hullafáradtan elindultak haza, és mi megkérdeztük, hogy mivel tartozunk az egész napos kemény munkáért, csak mosolyogtak, hogy semmi, szívesen segítettek nekünk.
El se tudom mondani milyen érzés volt ez. Ott ültem hulla fáradtan, pár nappal az esküvőnk előtt és belegondoltam, hogy mennyi ember dolgozik a kedvünkért, mennyien fáradnak azért, hogy mi még boldogabbak legyünk életünk egyik legboldogabb napján.
Alattam a padló, felettem a fények én meg (nyilván) potyogó könnyekkel gondoltam bele, hogy mennyi jó ember vesz körül minket.

Catering

Emiatt aggódtunk leginkább és ez volt az a része az esküvőszervezésnek, amit egy az egyben a vőlegény intézett. Nem akartam beleszólni, mert ő annyival jobban ért ezekhez a dolgokhoz és imádta a szervezkedést. Egy dologban biztosak voltunk, minden lehet laza és esetleges az esküvőn, az ételeket leszámítva. Mindezt úgy, hogy a kertünkben készüljenek el az ételek...nem volt könnyű feladat, de szerencsére elég profi csapatot találtunk, akik a Zsolnay-negyedben belejöttek a kitelepülésbe. Rengeteg étel volt, mindenkinek nagyon ízlett és kedves, rutinos stáb vezényelte le az esküvőt. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, úgyhogy maximálisan meg voltunk elégedve velük, mindenkinek szívesen ajánlom őket, aki a környéken enne jót, akár étteremben, akár a saját kertjében.

Torta

Már tavaly nyáron tudtuk, hogy ha mi valaha összeházasodunk, a tortánkat csakis egy emberre merjük bízni. Évike az a cukrász, akit pillanatokon belül mindenki ismerni fog, mert elképesztően tehetséges. Budapest-Pécs vonalon lehet mostanában elcsípni és megkóstolni a sütijeit.
Ő volt az egyetlen olyan szolgáltató, aki nem kapott instrukciót, annyira tudtuk, hogy ha ő csinálja, akkor tökéletes lesz. Igazunk lett, fantasztikus tortánk volt!


Zene

Az első elképzelésünk az volt, hogy megnyomjuk a play gombot és amikor mindenki kidőlt, kikapcsoljuk a magnót. Nem szerettünk volna se együttest, se dj-t mert nagyon sok rosszba futottunk bele a évek során. Viszont laptopnál profibb zenelejátszónk és hangfalunk nem volt, úgyhogy bérelni/venni kellett volna, ha nem hallunk Gyuláról, aki egy bérlés áráért jött, 14 órán át zenélt, kezelte a kritikus helyzeteket, mint például egy áramszünet és csodálatos hangulatot varázsolt az esküvő végén a bulira. A számokat mi válogattuk ki, ő pedig lejátszotta őket,a hangulathoz illő sorrendben.
Amin teljesen megdöbbentem, hogy a hangfalak úgy voltak beállítva, hogy nálunk elég hangos volt a zene, de 3 szomszédot is megkérdeztem és ők nem nagyon hallották.
Profi munka volt, fogjuk még hívni, ha nem akarjuk mi megnyomni a play gombot.

Fotók

Már az előző bejegyzésben is említettem, de nem elégszer, szuper fotósaink voltak. Hamarosan meglesz az összes kép és mutatok még, de addig is nézzétek az ő képeiket itt és itt.

Összességében azt tudom mondani, hogy elképesztő dolog esküvőt szervezni, döbbenetes, hogy vadidegenek milyen lelkesek tudnak lenni és, hogy mindenki milyen kedves és segítőkész volt.
Sose hittem, hogy egy ismeretlen és marcona autószerelő nem kér pénzt a munkájáért, ez az én nászajándékom címen. Sokan csak az anyagköltséget kérték el és azt láttam mindenkin, hogy örül, hogy segíthet.
 Hihetetlen, köszönöm újra és újra!

Ha esküvőt szerveztek és bármelyikük elérhetősége érdekel, boldogan ajánlom őket, 
szóljatok és elirányítok mindenkit!

Kihagytam volna valamit? Mire vagytok még kíváncsiak? 
Legközelebb (az utolsó esküvős bejegyzésben) elmesélem milyen volt pont egy hónapja az a nagyon meleg délután, amikor összeházasodtunk.
Melyik szolgáltatóra csapnátok le azonnal az elmesélés alapján? 
Milyen messzire utaznátok a tökéletes ruháért? És milyen messziről hozatnátok a tökéletes tortát?