2013. október 21., hétfő

Szomorú napok

Elkezdtem írni az esküvős bejegyzést, de ma nem megy. Azt akkor írja meg az ember, amikor nagyon boldog és nem akkor, amikor összeszorul a szíve és nem lát a könnyektől.

Amikor rossz hírt kapok, nekem 2 helyen fáj, a szívemnél és a hasam közepén. Mindkét helyen élesen szúr, tegnap reggel óta. 
Akkor keltett a hír, hogy a nyuszink rosszul van. A nyuszi, akiről nem esett gyakran szó a blogon, mert túl visszahúzódó, nem szereti a rivalda fényt, igazából semmi mást nem nagyon szeret, csak a ketrecét, a répát és a szénát. 
Ettől még a szívünk csücskét mindig közösen bérelték a cicával.
Amióta tart a szerelés a házban, az állatok a férjem szüleinél vannak, nekünk sokkal rosszabb így, de nekik legalább jobb. Ezért volt, hogy telefonon tudtuk meg, hogy beteg. Azonnal ültünk a kocsiba és siettünk, hogy lássuk mekkora a baj. Nem hittük el, hogy nagyon nagy. Soha nem mentünk ilyen gyorsan mégis soha nem tartott ilyen sokáig az út. Még el tudtunk köszönni tőle, de azóta csend van és hihetetlen üresség.
Nem foglalt, csak 1 négyzetméternyi helyet (az imádott ketrecét semmi pénzért nem hagyta volna el) de most mégis olyan üres nélküle a ház.

Nem szeretek szomorú dolgokról írni a blogon, mert nem a a célom, hogy velem együtt sírjatok, pont az ellenkezője. De arra gondoltam, hátha van valaki, aki tudna mit kezdeni ezzel a pár sorral, miszerint: hogyan tovább?

Hazafelé jövet eszembe jutott egy mondás:


Ne sírj, amiért elmúlt, örülj, hogy megtörtént!

Könnyű mondani, miközben úgy folynak a könnyeim, hogy nem látom mit írok, de a lényeg az, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettük ezt a nagyon fura kis állatot. Örülök, hogy gondoskodhattunk róla és őszintén örülök, hogy már nem szenved.

Azt az üres helyet, amit a szívünkben maga után hagyott, pedig igyekszünk gyorsan betölteni, sokkal jobban szeretni egymást és a cicát. A cicát, aki valamit megérzett ebből, tegnap óta gyakorlatilag a hasamon (néha a fejemen) bújik, érzi, hogy nagy szükség van most rá.

Remélem soha nem ér titeket hasonló helyzet, de ha mégis, akkor van ami segít. A sírás, a szép emlékek, valaki, akit szerethetünk és az idő. Meg persze, ha megbeszéljük. Akartok valamin közösen szomorkodni?

44 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. édes vagy, de ne ma!! ma szülinapos vagy, abban az esetben nem szabad sírni!!! <3

      Törlés
    2. Ne viccelj, én is vesztettem már el nyuszit, tudom milyen érzés. ♥ Ettől még nem lesz rosszabb a szülinapom.

      Törlés
  2. Együtt érzek nagyon :( Az állataink legalább annyira közel állnak hozzánk, mint bármely más családtag...egyiket sem könnyű elengedni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pontosan, semmivel sem könnyebb, mert "csak" egy állat!

      Törlés
  3. Úgyanígy sírtam 1 hónapja, mikor az imádott 10 éves öreg mopszikánk meghalt. :( Még most is elkezdek sírni ha rá gondolok, teljesen átérzem a helyzeted. Puszi Dorka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. drága Panni, úgy sajnálom, akkor most együtt szomorkodunk, legalább nem egyedül!! <3

      Törlés
  4. Nagyon sajnálom ami történt. Én a kutyámat vesztettem el kb 7 éve, akkor napokig csak sírtam, mint még soha. Azóta sokszor eszembe jut, kertben temettük el, épp a hétvégén ültettem árvácskákat a sírhelyre, mindenszentekkor gyertyát gyújtok érte.
    Tegyél ki képet róla az asztalodra, emlékezz rá, ne felejtsd őt el.
    Sok kitartást kívánok nektek. :(

    VálaszTörlés
  5. Vakarcs kutyám 10 éve halt meg, rohantam, megvárt elköszöntünk, eltemettük. Utánna volt Kajlám, és most életem szerelme (Mr.Szőrmók) hangosan horkol a nappali közepén. Sírok én még most is, Te is fogsz, de ennek így kell lennie, ha az ember lánya elveszít egy családtagot... Tudod, az idő...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jobb lesz, tudom, addig a mi szőrmókunk dorombol a lábamon.

      Törlés
  6. Nagyon meghatódtam a bejegyzés olvasása közben, és nagyon sajnálom Dorka ami veled/veletek történt. Én belesem merek gondolni, hogy mi lenne velem az én szeretet kutyusom nélkül, és most ezzel a pár sorral ráébresztettél arra, hogy mindegyik pillanat értékes amit egy szerető kisállat közelében tölthet az emberlánya. : )

    Sok kitartást kívánok, puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha valami, hát ez volt a cél!! ma minden háziállat extra jutalomfalatot kap! :)))

      Törlés
  7. 3 év alatt két kutyusunkat kellett "elengedni", tudom most mit érzel. Az első kutyus már öreg volt, számítottunk rá, hogy már nem marad sokáig velünk. Dee a másodikat 3 éves korában, ereje teljében érte egy csúnya betegség. Ez 4 éve történt, de a mai napig üres a helye, azóta nincs állatkánk. Nem bírna ki a család még egy elengedést. Most nem. Egy darabig nem. Nektek sok erőt kívánok!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönjük nagyon, abszolút megértem, fel sem merült, hogy legyen más.

      Törlés
  8. Nagyon sajnálom... :( Sajnos ilyenkor nem tud az ember választ adni a hogyan továbbra... El kell(ene) fogadni, az elfogadhatatlant, amiben én sem vagyok túl jó. Ahogy írtad is, szeressétek nagyon egymást és Kalácsot... ez az egyetlen, igazán jó gyógyír a léleknek. :* ♥

    VálaszTörlés
  9. Nagyon sajnálom. :'( Egy dolog segít: az idő. Nem tudok jobbat mondani. Én is vesztettel el kedvencet, egy kiskutyát és legalább olyan rossz érzés volt mindtha családtagot vesztettem volna el. Sok ölelést küldök <3

    VálaszTörlés
  10. Jaaj Dorka! :'(
    A nyuszitok már biztosan a szivárvány híd mellett játszik...
    Szavak nincsenek...
    Gondolok Rátok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is azt gondolom, az örök répaföldeken!!

      Törlés
  11. Jaaj Dorka! :'(
    A nyuszitok már biztosan a szivárvány híd mellett játszik...
    Szavak nincsenek...
    Gondolok Rátok!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon sajnálom. Nekünk jó pár cicánk, kutyánk halt meg. :( Most is sírok. Ha eszembe jutnak akkor is, pedig valamelyikük közülük több mint 10 éve ment el. <3 Szerintem is olyanok, mint a családtagok. Idővel javul, de fáj és hiányozni fog.
    Sok kitartást kívánok!

    VálaszTörlés
  13. Sajnálom :( Eddigi életem során nekem is el kellett búcsúznom jó pár állatkámtól, legutóbb nyáron a 13 éves pulikutyánk távozott a szivárványhídon túlra :(

    VálaszTörlés
  14. Sajnálom nagyon :(
    Amikor az első cicám, aki 15 évig élt, elpusztult, én is majdnem belehaltam, ő volt az első állatom, karácsonyra kaptam, és nagyon nagyon szerettük egymást.
    El kell fogadni sajnos,hogy nekik nem jut annyi idő idelent, mint nekünk, bármilyen szomorú legyen is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is ezen gondolkoztam, meg hogy jó lenne, ha túlélnének minket, de akkor nekik nem lenne gazdájuk, ami még szomorúbb...

      Törlés
  15. Sajnos nagyon sokszor megéltem, amit te, sok állatom volt és pusztult el idővel, és a zömét én is nagyon megszenvedtem. Részvétem, és nagyon sajnálom!

    VálaszTörlés
  16. Sajnálom.=( Két állatot temettünk el, először már jó régen, 2007-ben a 10 éves kutyánkat, akivel együtt nőttem fel, és máig gyakran emlegetjük, nagyon szerettük őt. A másik pedig a cica tavaly, aki sajnos rákos lett, ezért el kellett altatni, hogy ne szenvedjen. Szegény cicát nem szerette a mostani kutyánk, csak a kertben mozoghatott, nem engedte be az udvarba, de attól még ugyanannyira szerettük, mint előtte. Mindkettőjük elvesztésénél nagyon sírtam, a kutyusén, mert váratlanul ért, a cicáról ugyan tudtam, mikor fog elaludni örökre, de szerintem erre nem lehet felkészülni. Az állatok tényleg családtagok.=)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyonis! sokan nem értik, de nekünk ők gyerekek!

      Törlés
  17. nekem is volt egy fehér szűrű, kék szemű kis törpenyulam. nagyon különleges kis nyuszkó volt, ahogy a fehér kis bundájából kivirított a két nagy kék szeme és a cuki rózsaszínű fülei és orrocskája. emlékszem, rettenetesen vártam, hogy elmúljon a tél és az Ősz, hiszen szegényke ilyenkor csak a ketrecében volt. amint egy kicsit melegebbre fordult az idő azonnal fogtam és vittem ki a házunk mellett lévő füves játszótérre. hihetetlenül jó volt látni, ahogy olyan boldogan futkározik a zöld fű között és legelészik. sajnos neki a nyakán egy óriási daganat nőtt, ami kétszer ki is fakadt. azóta már ő sincs közöttünk, remélek már ketten futkoznak azon a bizonyos örök vadászmezőn. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. biztos vagyok benne! nagy buli lehet odaát! :)

      Törlés
    2. igen, így kell felfogni ezt az egészet. :)

      Törlés
  18. Együtt érzek veled Dorka! Naaagy ölelést és puszit küldök!! <3

    VálaszTörlés
  19. Pár éve vesztettem el a kutyusomat egy szörnyű baleset miatt, aki 9 évig a családunk tagja volt. Mindent megtettünk időt és pénzt nem sajnálva a felgyógyulásáért, a legjobb orvosokhoz vittük, hiszen "csak" a lába tört el, így volt remény, hogy egyszer még talpra áll és ugrándozhat újra az udvaron. Ezalatt a tortúra alatt rengetegszer megkaptuk, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy ennyit kínlódunk vele, meg ennyi pénzt költünk rá, hisz "csak egy kutya." Nos, ezek az emberek soha nem fogják megérteni azt, hogy ez a kutya mit tud jelenteni egy család életében. És ez vonatkozik más kisállatkákra is. Sajnos szegény nem bírta elviselni a sok műtétet és amikor már azt hittük, hogy felgyógyul, akkor feladta. Hónapokig sírtunk utána, és még most is fáj, ha eszembe jut, de mindig őrzök magamnál egy képet róla. Azóta sincs állatunk, nem bírnánk feldolgozni még egy kedvenc elvesztését. Idővel szeretnék újra egy kutyust, majd, ha felkészültem rá. Kitartást Dorka, idővel jobb lesz! Nagyon sajnálom a nyuszitokat!

    VálaszTörlés
  20. Tavaly nyáron vesztettem el a törpe nyuszimat... 3 éves volt, elmentünk nyaralni a családdal és másnap reggel anyáék fogadtak a hírrel, hogy nagypapám hívta őket. Szépen, csendben ment el. Szörnyű volt belegondolni, hogy előtte pár nappal mondogattam, hogy olyan szomorkás. Visszahúzódó kis nyuszmó volt, de mégis volt köztünk egy szoros kapocs. Hálás vagyok neki, amiért "megvárta", hogy elutazzak! Bele sem merek gondolni, milyen érzés lett volna, ha én találom meg! Azóta csak mosolyogva gondolok arra, hogy 3 évig élvezhettem egy igazi egyéniség társaságát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon hasonlóan gondolok én is erre, köszi, hogy írtál!!

      Törlés
  21. Drága Dorka! az utóbbi idöben nagyon sürü a programom..ezért csak most olvastam,h mi történt a nyuszival. nagyon sajnálom és tudom,hogy mit érzel.. elvesztettem egy éve az imádott cicámat. nagyon sírtam napokig miatta. hihetetlen,hogy egy kisállat elvesztése milyen nehéz. elmentünk pár héttel késöbb anyáékkal egy kertészetben és ott odajött hozzám egy cica,aki nagyon dörgölözött, simogattatta magát és szinte könyörgött,hogy vigyük haza magunkkal. nekünk adták a kertészetben a cicát,akit azóta is nagyon szeretünk (lehet,hogy bután hangzik, de szerintem az elözö cica küldte hozzánk, hogy ne hiányozzon annyira és legyen helyette más,akit szerethetünk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. olyan jó, hogy újra írsz!! <3
      és ez a történet hihetetlenül kedves, olyan jó, hogy vannak ilyenek.
      annak idején, Kalács is így szegődött hozzánk, mi nem akartunk macskát, de ő nagyon akart gazdát magának...aztán tudjuk mi lett a vége... :))))

      Törlés