Könyvek őszre

Tudom, hogy nyáron az árnyékban strandon olvasást állítottam be a lehető legjobb dolognak a Földön, de most úgy vagyok vele, hogy a takaró hegyek alatt forró teát iszogatva olvasás mégis jobb.

Szerencsére kihevertem egy túl hosszú ideig tartó bookhangovert és most újra nagyon lelkesen olvasok, ezért szívesebben is írok könyvekről, jöjjenek első körben azok, amiket a legutóbbi könyves bejegyzés óta olvastam.

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Izgalmas krimi, nem a darabolós, fröcsögős, inkább a mi a csuda fog ebből kikerekedni fajtából. Egy szótár-kiadóban játszódik, ahol a szószedetek közt elrejtve egy gyilkosság részleteire bukkannak az ott dolgozók. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a gyilkos a kollégák között lapul, így titokban és minél hamarabb kell kideríteni a történteket, természetesen egy szövődő szerelem kibontakozása közben.

Nicholas Sparks: Szerencsecsillag

Láttátok a Szerelmünk lapjai c. filmet? Zokogtatok? Nem volt túl amerikai, nyálas, patetikus, mainstream vagy egyértelmű? Akkor ez a könyv is tetszeni fog. Az író ugyanaz, a könyv hangulata is nagyon hasonló, szuperromantikus, az utolsó oldalakon a már megszokott csavarral, nagyon jól elrepít egy egészen más világba és én ezt szeretem legjobban az olvasásban.

A könyvből film is készült, de mindenképp előbb olvassátok el, úgy a filmnek is több értelme van és lesz egy kis időtök férfias főhőst elképzelni, mielőtt a filmbéli kisfiút meglátjátok.

Nicole Krauss: Betéved at ember egy szobába

Írtam már Nicole Kraussról, hiszen ő írta az egyik kedvenc könyvemet, sőt a férjének is szeretem az írásait, úgyhogy amint végére értem anno a Szerelem történetének, gyorsan megvettem a másik könyvét.

Ebben a könyvben is megvan a megmagyarázhatatlan tördelés, ami rengeteget ront az olvashatóságon, ráadásul a történet is sokkal furább, úgyhogy nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja.

Nem az a könyv, amit egy 10 perces metrózáshoz előkap az ember, sokkal inkább olyan, amit egyhuzamban elolvas, mert amihez az írónő nagyon ért, hogy szinte tapinthatóan ír le minden részletet és így a könyv hangulata magával ragad.

Az alap történet  egy amnéziás férfiról szól, aki részt vesz egy kutatáson. Ez így nem a legizgalmasabb sztori, de nem is ez a lényeg, tényleg a hangulata az, ami valakit vagy magával ragad és imádja, vagy sose olvas ettől az írótól, mert idegesíti.

Linn Ullmann: Áldott gyermek

Hasonlóan az előzőhöz ez sem egy könnyed olvasmány és azt is elhiszem, hogy van, aki furcsának tarja. Én nagyon szeretem Linn Ullmannt és azt a skandináv életérzést, amibe betekintést enged.

Több szálon futó családregényt olvashatunk, aki még nem olvasott Linn Ullmannt és nem szerette meg, talán érdemes ezzel kezdenie, mert elképesztően jól sikerült a fordítása. Varsányi-Munkácsi Eszter, nem csak élt Skandináviában, de meg is értettem milyen ott élni és milyenek a helyiek, úgyhogy nagyon élvezhető, mégis hiteles a fordítása és ezt egyáltalán nem azért mondom, mert ezer éve ismerem.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Olyan sokan mondtátok, hogy olvassam el, hogy nekifogtam és mire észbe kaptam már a végére is értem. Két napot kellett a nyáron ágyban, közel mozdulatlanul feküdnöm, nem is jöhetett volna jobbkor ez a könyv. Az volt az érzésem, hogy semmi erőfeszítésembe nem kerül, hogy olvassam, egyik oldal jött a másik után. Nagyon jó a tördelése és rövid mondatok vannak, amit félkábán is értettem, úgyhogy ideális könyv azoknak, akik nem nagyon szeretnek olvasni, vagy nem nagyon érnek rá elmélyedni egy könyvben, vagy igazán ki szeretnének kapcsolódni.

Előbb láttam a filmet, de így is nagyon tetszett a könyv, a többi részt nem olvastam, mert azt írtátok, hogy nem ennyire jók, de azt se gondoltam volna, hogy ez tetszeni fog, úgyhogy meglátjuk.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

 

Ezt olvastam a legutóbb és bár nagyon nehezen indult, aminek az lehetett az oka, hogy fáradtan és sose ráérősen olvastam, a végére annyira megszerettem, hogy nagyon sajnáltam, hogy nincsen még 400 oldal előttem.

A történet egy varázslatos cirkuszban játszódik, ami éjfélkor nyija meg a kapuit és ahol a főszereplők nem bűvészek, hanem bűvésznek álcázott varázslók.

A hangulata valami miatt engem nagyon emlékeztetett a Mester és Margaritára, ami miatt kifejezetten imádtam, az egyik legkülönlegesebb könyvem, ami a borítóját illeti és ha az elején jobban oda tudok figyelni, akkor biztos az egyik kedvencem lenne, úgyhogy újra fogom olvasni, mert értem miért szerettétek olyan sokan.

Ezek lennének a legutóbbi olvasmányaim, most éppen két könyvet olvasok egyszerre, az egyik A nagy Gatsby, ez az úti-könyvem, pici és könnyű, de már rég el akartam olvasni.

Az otthoni könyv nagyobb lélegzetvételű, főleg, hogy nem magyarul van és szótározva, jegyzetelve olvasom.

Olvastam már angolul könyvet és ha valamit nem értettem, akkor átugrottam, a szövegkörnyezetből úgyis értettem miről van szó. Az ördög Prádát viselnél ez el is ment, de most van egy olyan könyv, aminek minden szavára kíváncsi vagyok. J.K.Rowling új könyve a The Casual Vacancy a héten jött meg a postával (ahogy azt a szemfülesek már az instagramon láthatták) és bár még csak a legelején tartok, imádom. Szívem szerint mást se csinálnék, csak olvasnám egész nap. Örülök, hogy lassan haladok vele, mert legalább tovább tart, lehet, hogy kihúzom karácsonyig, amikor végre magyarul is olvashatjuk?

Amint a végére érek ezeknek jövök a beszámolóval, addig írjátok meg mit olvastok, mert ezután masszív book-hangoverre számítok és kellenek a jó tippek!