2013. június 30., vasárnap

Vízforraló vízkő varázslat

Az elmúlt hetek hol tél hol nyár ideje csak egy dologra volt jó, hogy a vízforralóban maradt (calgon reklámokból már ismerten kemény) víz szép peremet húzzon a oldalfalakra és amikor a hideg megint beköszöntött, nekiláthattam a világ legjobb és leglátványosabb háztartási trükkjének. 
A varázsszó, mint már eddig olyan sok esetben: abrakadabra ecet!


Gondoltátok volna, hogy a két kép között csak 5 perc és 5 deci ecet a különbség? Úgyhogy aki ezentúl háztartási gép vízkőtlenítőt vesz, azt nem gonoszan, de kinevethetjük. Nem kell mást tenni, mint kinyitni az ablakokat és feforralni az ecetet, vagy ha nincs elég itthon, akkor az ecetes vizet, egy lényeg van, hogy ellepje a vízköves részt. Aztán párszor át kell öblíteni és már készen is vagyunk, újra teázhatunk, vagy mar akár már lehetne huzamosan nyár is és meg is feledkezhetünk a már ragyogó tiszta vízforralónkról.

Jut eszembe a varázslatról...láttátok már a Szemfényvesztőket? (Mi tegnap este.)Tetszett nektek? (Nekem nagyon.) Szeretitek a bűvészes filmeket? (Juj, nagyon!) Például a Tökéletes trükköt? (Fú az a legjobb.)
Nem gondoljátok, hogy Michael Caine maga is egy mágus? (Majdnem tuti!)

2013. június 24., hétfő

A tisztességtelenek receptje

Ez a bejegyzés több szempontból sem tisztességes, például azért, mert akkor írok epres receptet, amikor már csak elvétve lehet kapni, illetve egy olyan desszertről írok, ami egyáltalán nem fair. Nem csak amiatt, mert nagyjából 14000 kalória egy falatnyi belőle, hanem azért, mert ennyire kevés munkával ennyi bókot learatni egyszerűen nem tisztességes dolog.
Mint minden új receptet, ezt is a nincs itthon semmi-helyzet szülte, lehet, hogy ritkábban kéne vásárolni menni, ha ez az eredmény.


Hozzávalók:
  • 100 g vaj (a világoskék tescós, szuper finom és elég olcsó)
  • 5 púpos evőkanál kakaópor (a Milka szuperfinom, de drága)
  • 10-15 szem eper vagy bármilyen gyümölcs, ami jól mutat csokival, például a banán, az nagyon tuti
  • díszítéshez tejszínhab, kókuszcukor

Elkészítés:

A felolvasztott vajat keverjük össze a kakaóporral és a darabokra vágott eperrel. Ennyi. Tényleg.


Nem hiszem, hogy van még valami, ami ennyire egyszerű és emiatt tökéletes. Najó, talán Mies van der Rohe barcelonai pavilonja. De más tuti nincs.
Több igazán gourmet ember hitelesítette, hogy ez a világ egyik legfinomabb desszertje és van egy olyan érzésem, hogy engem emiatt akarnak elvenni feleségül. 
Úgyhogy kedves olvasóim, aki meg nem érdemelt bókokra, vagy férjre vágyik, az kutassa fel a maradék epret és csináljon tisztességtelen desszertet.

Amúgy mizu? Fesztiváloztok? Epreztetek idén eleget? 
Nem kéne kitalálnunk, hogy hogyan lehetne egész évben eper? 
Tudtok ennél egyszerűbb receptet?

2013. június 17., hétfő

Home office trükkök

Sziasztok, emlékeztek rám? Anno én írtam ezt a blogot, amikor még tudtam menedzselni a munka-blog-háztartás-végreittanyár dolgokat egyszerre. Most megint megpróbálom, ha nem tenném, valamelyik tényező örökre elnyelne. Még hátra van a vizsgaidőszak legvége, ami úgyis a legvadabb, úgyhogy talán még pár életet megment néhány jó tipp, hogy hogyan dolgozzunk (tanuljunk) otthonról.


Munkahely vs. otthon

Kezdjük azzal, hogy nem minden otthon ideális a munkára. Ha pont ilyen helyen élsz, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni és jobb egy kávézóban, vagy a könyvtárban, neadjisten egy irodában dolgozni.
Az se mindegy, hogy Te (a dolgozni vágyó) milyen körülmények közt tudsz a leghatékonyabban dolgozni. Direkt nem azt írtam, hogy ki milyen körülményeket kedvel, mert én is szívesen vagyok a tengerparton barátokkal, de ilyenkor nem tudok sok felé koncentrálni. És halkan megjegyzem, a legtöbben így vagyunk ezzel. Mármint mi, emberek. Tudom, hogy valakinek kell a pörgés és imádja, ha közben megy a tv és épp egy taposógépen küzd, de az igazán elmélyült és hatékony munkának mégis kicsit nyugodtabb körülmények kellenek.
Lehet ez egy saját asztal, vagy a fülhallgatónak köszönhető halk háttérzene, a lényeg, hogy legyen a munkának helye. Olyan, ahova leülve dolgozni kezdünk és -ami talán ennél is fontosabb, hogy- ahonnan felállva abbahagyjuk a munkát.

Koránkelés vs. lustálkodás

Mindkettőnk itthoni munkára átállásának ez volt a legdurvább eleme. Imádunk sokáig aludni, de sajnos meg kellett tanulnunk, hogy az itthoni munka nem jelent egésznapos lustálkodást. Persze, ha 8kor kezdődik a munka, akkor nem kell olyan korán kelni, mintha a város másik végére buszoznánk a dugóban és nagyon egészséges ha kialusszuk magunkat és akkor kelünk, amikor magunktól felébredünk, de érdemes beállni arra, hogy még reggel elkezdjünk dolgozni.

Business casual vs. mackónadrág

Ha valamit, ezt igazán szeretem az itthonról végzett munkában, hogy nem kell kosztümöt és harisnyát vennem minden nap. (Főleg a harisnyát, édesistenem de utálom a harisnyákat...) 
Ugyanakkor estig pizsamában nagyon nehéz hatékonyan és összeszedetten dolgozni. A reggeli zuhanyzással lezárul az alvás és jól esik felfrissülni, kényelmes, de nem szakadt itthoni ruhában a munka is könnyebben megy.

Munkatársak vs. remeteség

Itthoni munkánál ritkán vannak munkatársak (mi szoktunk együtt dolgozni, úgyhogy nekem néha van) és ez nem is baj, nem kell tartani a munkahelyi áskálódásoktól, amit egyre több helyről hallok, hogy megkeseríti a munkanapokat. Az viszont igaz, hogy adott esetben egész nap nem találkozunk senkivel, egyes egyedül kell megoldani minden problémát. Ráadásul a nap végén kiderülhet, hogy meg se szólaltunk egész nap és ettől sokan magányosnak érezhetik magukat.
Kell a szociális érintkezés, de elsősorban az igazi. A facebook nem oldja meg ezt a problémát, cserébe irgalmatlan sok időt vesz el a munkától és ironikus módon a barátoktól is.
Úgyhogy ebédidőben vagy munka után megszervezett barátkozás ér, sőt, kötelező, de ha lehet, ne a facebookon.

Feszített munkatempó vs. lötyögés

A kreatív munkát azt hiszem gyökerestül lehetne kiirtani egy job-kontroll rendszerrel, de könnyű beleesni a másik végletbe, a nagyon laza munkatempóba. Én a legtöbb dolgot szeretem gyorsan letudni (ezt hívhatjuk kapkodásnak is, de jobban hangzik a tempós, jól szervezett munka) ezért általában gyorsan dolgozom, ha már tudom mit akarok csinálni. Mivel a tötyögés nagyon feszélyez, ezt a munkarészt szeretem sétálás, mosogatás, takarítás közben letudni és tényleg csak azt hívni munkának, amikor a gép előtt ülök. Emiatt gyakran nem jön ki a napi 8 óra munka, de néha, például egy leadás előtt sokkal több is összejön. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem órában, hanem feladatban mérem a munkámat és akkor vagyok kész, ha elvégeztem az aznapra kitűzötteket.
Emiatt is szeretek gyorsan és nagyon koncentráltan dolgozni, annál előbb vagyok készen. 
Egy évig dolgoztam olyan munkahelyen, ahol fontos szempont volt, hogy akkor is "dolgozzunk" amikor épp csak várunk egy válaszemailt, minden ajánlat kiment és a fiókban is rend van. A látszatmunkánál nincsen (számomra) fárasztóbb.
Általában előző este írok egy listát arról, hogy mi mindent kell elintéznem másnap (már előre örülök, hogy lehet pipálgatni) és amint a lista végére érek készen vagyok a munkával, legyen dél vagy hajnali 3.
Idővel belerázódik mindenki, hogy mennyi munkát tud vagy kellene egy nap alatt elvégezni és egyre könnyebben megy a munka még otthonról is.

A hátulütők 

Mielőtt még azt hinné bárki, hogy mi itt egy szivárvány tövében élünk és kiscicák nyalogatnak (oké, ez rossz példa) szólok, hogy sajnos ez nem így van.
Nem könnyű itthonról dolgozni, minden nap leülni és magadat motiválva dolgozni akkor is, amikor jobb lenne lustálkodni, mert első ránézésre semmi akadálya nincsen. Nagyon nagy szerencse, hogy mi mind a ketten így dolgozunk, úgyhogy tudjuk szabadon alakítani az életünket és ennek köszönhető, hogy ott élhetünk, ahol csak szeretnénk (és ahol van internet). 
Ugyanez az oka annak, hogy mivel bárhol tudunk dolgozni, ezt gyakran el is várják tőlünk. Így történhetett, hogy szombaton Rovinjban, a piac melletti parkban nyitottunk ideiglenes irodát. Illetve, hogy nem ez volt az első szombat, hogy dolgoztunk. A legtöbbször nem tartjuk a hétvégéket és a közös nyaralás is elmaradt az elmúlt 5 évben. Talán nem véletlen. Kibírjuk nélküle, szeretünk így élni és dolgozni, haladunk is a munkákkal, úgyhogy azt hiszem leteszem a voksom a home office mellett.


Ti honnan dolgoztok? Mi volt nehezebb otthonról tanulni vagy munkahelyről dolgozni? 
Mi tetszik legjobban a home office-ban vagy a munkahelyen?

2013. június 10., hétfő

Nem én találtam fel a spanyolviaszt

Ki hitte volna? Ma szinte arcon csapott a felismerés a nagybevásárlás során, hogy a múlt heti nagy felfedezésemre már többen is gondoltak. A lépcső portalanító mikroszálas sünikémről lenne szó, ugyanis egyik közeli rokonával találkoztam ma a Tescoban. 


Amint hazaértem, tejtermékeket és gyümölcsöket a kosárban hátrahagyva rohantam a lépcsőt feltörölni, komoly élmény volt. Boldog vagyok.
Nem tudtam leállni és az ágyunk alól is kisöpörtem minden porcicát egy mozdulattal.
Az a teóriám, hogy ott születnek a porcicák, ott lehet az almuk és onnan rajzanak ki a lakás minden részére, úgyhogy, ha már ott elkapom őket, akkor egy mozdulattal az egész lakás tisztább lesz. Mindenképp megírom, ha így lesz, levédetem a teóriát és megírom az "én találtam fel a spanyol viaszt" című bejegyzést.
Addig is, hajolgatás nélkül űzöm a porcicákat, Ti meg ha kedvet kaptatok, nézzetek be a Tesco-ba, mert most 1000ft-ért lehet megkapni a célszerszámot, botostul, sünöstül, kék és rózsaszín színben.


Mi újság Veletek? Arra is esik a jég? Árvíz van a közeletekben?

2013. június 4., kedd

Think outside the box!

Ez a mondás, Amerikából származik és nem jut eszembe magyar megfelelője. Lehet, hogy ezért van, hogy idehaza nem annyira értékelik, ha valaki máshonnan közelíti meg a dolgokat, máshogy gondolkozik, a dobozon kívülre merészkedik?


A mai történetben én a bal oldali cica vagyok, épphogy egy picit, de eltértem a megszokottól. És még mielőtt, nagyon mélyenszántó gondolatokra számítanátok, a takarításról lesz szó és a lépcsőnkről, merthogy lett egy lépcsőnk is a házzal. Mivel nem voltam hozzászokva, hogy lépcsőt takarítsak, az elmúlt 1 hónapban bénáztam is rendesen, egészen tegnapig, amikoris a doboz mellé merészkedtem.

A lépcső a lakás (egyik) porgyűjtője, mivel a kandalló kéménye köré van építve, mindig száraz a levegő, ezért csak úgy gyűlnek a porcicák, amik kényelmesen megbújnak a ficakokban.
Én hülye nekiálltam porszívózni, ami valljuk be, teljes tévedés, mert a lépcsőn lerángatni egy porszívót és közben a fokokhoz képest túl nagy fejével szívni, még nálam ügyesebbeken is kifogna, de nem volt más módszerem, csak, hogy unott fejjel, duzzogva ezt is megcsináltam (pedig már épp megszerettem a porszívózást, emlékeztek?).

Egészen tegnapig, amikor portötölgetés közben telefonon csacsogtam (emiatt ez a kedvenc házimunkám és emiatt magas mindig a telefonszámla) és azon kaptam magam, hogy készen vagyok a törölgetéssel az emeleten és elindulok lefelé a lépcsőn és közben törölgetem a korlátot, a falburkolat tetejét és tejóég a fokokat is. Hogy mennyivel egyszerűbb így az élet?! Nem kell sokat hajolni, ha tolatok lefelé pont kézre esik, nem is hangos és sokkal alaposabban lehet takarítani, mint az elnagyolt porszívással.

Puha kis portörlő, bevallom, szeretem!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az emeletre csak zokniban megyünk fel és a földszinten is papucs van rajtunk szóval a lépcsőn lévő kosz tényleg inkább csak por és azt ezzel a trükkel csodásan lehet takarítani.
Illetve az is az igazsághoz tartozik, hogy ennek a felfedezésnek én a várhatónál jobban örültem, olyannyira, hogy leültem bejegyzést írni róla...remélem nem bánjátok!

Van lépcsőtök? Cicátok? Dobozotok? Tudjátok a mondás magyar megfelelőjét?
Mi az aminek legutóbb nagyon örültetek, pedig csak elég pici dolog?

2013. június 1., szombat

Torkos kis hétvége

Tudtátok, hogy azok a kalóriák, amiket ezen a hétvégén viszünk be a szervezetünkbe, csak feles szorzóval számítanak? Nem? Ha nem igaz, akkor komoly gondban vagyok, ugyanis tegnap kilátogattunk a Gourmet- fesztiválra és halálra ettük magunkat. Az én drága barátnőm hívott meg minket 2 okból, mert ő ennyire aranyos, másfelől, meg kellet neki pár alvállalkozó, aki a húsos ételeket megkóstolja, hogy ő megmutathassa a blogján. Úgyhogy az első pár standnál történő kellemes falatozást felváltotta egy általunk rögtönzött "Fald fel Amerikát Budát" műsors és mi hivatalosan is agyonettük magunkat.
Nézzétek meg Nóri csodás étel fotóit itt és ha már úgyis ott jártok, nyomjatok egy like-ot neki.
Ha meg nem a facebookon, hanem a Gourmet fesztiválon jártok, itt egy lista, a letesztelt és kihagyhatatlan fogásokkal:

(Igen, tényleg pipálgattunk!)
  • Anyukám mondta - és most én is mondom: egyetek Focacciát és nézzétek, hogy szeletelik a sonkát 
  • Aranyszarvas - őz pleskaica házi ajvárral
  • Bábel - életem legfinomabb Rigó Jancsija
  • Borkonyha - túrógombóc, de mindenképp nézzétek hogyan készül (pssszt! ollóval)
  • Buddha Bár - sushi, mert még mindig igazi kincs az igazán jó sushi
  • Costes - parmezán panna cotta - nagyon furcsa, a szó legjobb értelmében
  • KNRDY - mini burger, zsemle, husi, paradicsom és egy kis szósz - igazi happy meal
  • Pastrami - rosé málna jégnyalóka, hogy helyet csináljon a következő fogásoknak
  • Rosenstein - az egész rendezvény messze legjobbfej standja, szuper kajákkal és mindegyik fogáshoz saját matricával!! tuti tipp: bagel és cake pop helyben, egy sólet konzerv meg a hazaútra
  • ZONA - paradicsomvíz a mi Krisztiánunktól...könnyeket csal a szemekbe. A paradicsom víz is! 


Aki meg véletlenül azt hinné, hogy csak a Millenárison eheti magát halálra ezen a hétvégén, az téved, én a tegnapi dőzsölés és fogadkozás "éntöbbetsohanemeszemsemmit" után ma, ébredés után az első utam a piacra vezetett, ahol 2 árus összes eprét vettem meg, úgyhogy így telik a hétvégém (igen, így gépelek):


Voltatok már Gourmet-fesztiválon? Tervezitek, hogy kimentek?
Ettétek már halálra magatokat a barátotok kedvéért? Mit kóstolnátok meg legszívesebben? 
Melyik a kedvenc éttermetek a kiállítók közül?
Szerettétek Amelie-t? Hiányoltátok Párizsból a telefonfülkéket és a kék nyilakat?