PIN magazin ősz

Nem veszek magazinokat már elég rég óta, egyszerűen nincs olyan, ami igazán érdekelne...illetve mégis van egy, de azért nem kell az újságosig menni, ingyen lehet olvasni az interneten (itt). 

Nem is tudom, hogy eddig miért nem került szóba, lehet, hogy csak kivártam egy olyan lapszámot, ami igazán érint? Ugyanis a őszi szám utolsó oldalain Londonról van szó. Mégpedig a DesignFestival kapcsán, ahol én is kint dolgoztam a magyar csapattal. Úgyhogy ez egy egészen icipicit az én Londonomnak érzem, persze sokkal szebb fotókkal, mint amiket én raktam ki az instagramra, de a lényeg ugyanaz.

Nagyon szerettem minden reggel munkába menni és az otthonom után a Brick Lane lett a második kedvenc munkahelyem. Nézzétek meg, tökéletesen visszaadja ez a pár oldal a városrész hangulatát és megismerhetitek a zseniális tervezőket, akik idén kiállítottak.

A többi oldal meg gyakorlatilag egy tennivaló- és bevásárlólista az őszre!

Olvastátok a többi számot? Olvassátok a mostanit? 

Mi tetszik a legjobban az újságból és a DesignFestivalról?

Milyen újságot vesztek meg rendszeresen és milyet vennétek meg szívesen?

Terápiás takarítás

Rettentően hangzik, de engem nagyon megnyugtat, ha takarítok, persze, csak ha igazán látványos takarításról van szó, a teljesen tiszta lakás megszokásból porszívózása még mindig bosszant.

A napokban úgy éreztem, hogy rám fér egy kis sikerélmény és valami, ami teljesen lefoglalja a gondolataimat, úgyhogy az emeleti fürdőszobát vettem célba.

Ezt a fürdőszobát nem nagyon használtuk, mert a kényelmetlenül kicsi kádja kiemelkedik a burkolat síkjából, és ha bármennyi víz kifolyik, az áztatja a falat.

Ami miatt mégis képbe került, (azon túl, hogy most a kád szélén ülve írok és dolgozok, mert minden más szobában vakolnak) az egy 400 ft-os rongy.

Sose szerettem a mikroszálas rongyokat, mert szárazon utálom megfogni őket. Talán túl száraz a kezem, de mindig beleakad a rongy, nem is tudom jól körülírni, de nekem olyan érzés, mint amikor a táblán megcsikordul a kréta. Úgyhogy hanyagoltam őket, amíg a kezem ügyébe nem akad egy házzal együtt örökölt darab és kiderült, hogy nedvesen szuper jók ezek a rongyok.

Azóta fél pillanat alatt törlöm szárazra a kád körüli ficakokat, úgyhogy képbe került a fürdőszoba.

Ami jó hír, a nyilvánvalón túl azért is, mert lehet rendet rakni a polcon, ahova eddig csak be volt dobva minden.

Most a mindennap használt smink cuccok vannak bal oldalt alul, átlátszó vázában, így semmit nem kell keresgélni. Semmi más nem került bele, csak azok amiket a mindennapi sminkelésnél használok, így az sokkal gyorsabban megy. A jobb oldali ajtó tükrében kényelmesebb sminkelni, ezért kerültek ezek balra, így az az ajtó csukva maradhat. A kosárban van mindenféle vegyesen, dezodor, hajolaj, csipesz, kisolló, hajgumi, ezazamaz. Bal oldalon a sminklemosó és fogkefe, amihez nem kell tökéletes megvilágítás. A középső polcra kerültek azok, amiket ritkábban használok, a legfelsőre pedig a tartalék cuccok és egy szimbolikus dezodor, hogy nincs innen kitiltva a férfi nem sem.

(Itt érdeklődnék halkan: nektek van enyhe függőségetek valamilyen férfiillattal? Whitewater? Valaki?)

A takarítószerek a mosdó alá kerültek, az apróságok egy fa kaspóba.

 Van valami, amitől jobb kedvetek lesz, mint az előtte-utána fotóktól?

A beköltözéskor volt alkalmunk párat készíteni...valamiért mi mindig koszosék után költözünk be. Biztos azért, mert tudják, hogy mekkora örömet okoznak nekem borús napokon, hogy takaríthatok.

A kedvencem a mosógép fiókja, ami kivétel nélkül mindenhol szuper koszos, pedig ebben kéne a ruháknak tisztává válniuk.

Vagy a vízforraló, amit öröm takarítani, itt írtam is róla.

Hát mostanában nekem ennyi is elég, hogy boldog legyek, keresek még látványos tennivalókat -talán nem is kell annyira keresni, mert az egész ház egy felborult kupleráj-és írok róla, ha titeket is boldoggá tesz. Addig is, keressétek meg azt a rendetlen részt, amit régóta halogattok, rakjátok rendbe, pucoljátok ki és dicsekedjetek el vele a kommentekben.

Szerintetek mi a leglátványosabb házimunka? Milyen a viszonyotok a mikroszálas rongyokkal? 

Mi a legfurább hely, ahol dolgoztatok? Hol van a legnagyobb rendetlenség a lakásotokban?

Szomorú napok

Elkezdtem írni az esküvős bejegyzést, de ma nem megy. Azt akkor írja meg az ember, amikor nagyon boldog és nem akkor, amikor összeszorul a szíve és nem lát a könnyektől.

Amikor rossz hírt kapok, nekem 2 helyen fáj, a szívemnél és a hasam közepén. Mindkét helyen élesen szúr, tegnap reggel óta. 

Akkor keltett a hír, hogy a nyuszink rosszul van. A nyuszi, akiről nem esett gyakran szó a blogon, mert túl visszahúzódó, nem szereti a rivalda fényt, igazából semmi mást nem nagyon szeret, csak a ketrecét, a répát és a szénát. 

Ettől még a szívünk csücskét mindig közösen bérelték a cicával.

Amióta tart a szerelés a házban, az állatok a férjem szüleinél vannak, nekünk sokkal rosszabb így, de nekik legalább jobb. Ezért volt, hogy telefonon tudtuk meg, hogy beteg. Azonnal ültünk a kocsiba és siettünk, hogy lássuk mekkora a baj. Nem hittük el, hogy nagyon nagy. Soha nem mentünk ilyen gyorsan mégis soha nem tartott ilyen sokáig az út. Még el tudtunk köszönni tőle, de azóta csend van és hihetetlen üresség.
Nem foglalt, csak 1 négyzetméternyi helyet (az imádott ketrecét semmi pénzért nem hagyta volna el) de most mégis olyan üres nélküle a ház.

Nem szeretek szomorú dolgokról írni a blogon, mert nem a a célom, hogy velem együtt sírjatok, pont az ellenkezője. De arra gondoltam, hátha van valaki, aki tudna mit kezdeni ezzel a pár sorral, miszerint: hogyan tovább?

Hazafelé jövet eszembe jutott egy mondás:

Ne sírj, amiért elmúlt, örülj, hogy megtörtént!

Könnyű mondani, miközben úgy folynak a könnyeim, hogy nem látom mit írok, de a lényeg az, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettük ezt a nagyon fura kis állatot. Örülök, hogy gondoskodhattunk róla és őszintén örülök, hogy már nem szenved.

Azt az üres helyet, amit a szívünkben maga után hagyott, pedig igyekszünk gyorsan betölteni, sokkal jobban szeretni egymást és a cicát. A cicát, aki valamit megérzett ebből, tegnap óta gyakorlatilag a hasamon (néha a fejemen) bújik, érzi, hogy nagy szükség van most rá.

Remélem soha nem ér titeket hasonló helyzet, de ha mégis, akkor van ami segít. A sírás, a szép emlékek, valaki, akit szerethetünk és az idő. Meg persze, ha megbeszéljük. Akartok valamin közösen szomorkodni?

Coleslaw

Ha amerikai receptekről van szó, rám mindig lehet számítani, imádom őket, még olyan áron is, hogy egy gyerekkori íz-emlékre hagyatkozva kell kísérletezni hosszasan. 

A coleslaw-val ez most összejött, úgyhogy jöjjön is a szerintem tökéletes recept:

Hozzávalók:

1 kis fej káposzta 

1 nagy fej fehérhagyma

2 nagy sárgarépa

1 ek porcukor

fél citrom leve

só, bors

(remélem ültök) 1 nagy flakon (400g) majonéz

Elkészítés:

1. Amit lehet reszeljünk le a reszelőnk legnagyobb lyukán. 

(Igen, hagymát, káposztát és répát is.) Korábban próbáltam darabolással, de nem csak ezerszer ennyi időbe telt, de az íze se lett az igazi.

2. Amit nem reszeltünk le, azt öntsük hozzá. 

A majonézes flakon aljáról nagyon kevés vízzel csalogattam ki a maradékot, de jót tett a salátának is, hogy kicsit levesebb lett.

Két meglepő dolog lehet a receptben, a viszonylag kevés káposztára jutó viszonylag rengeteg majonéz.

Az az igazság, hogy a káposzta becsapós, elképesztő mennyiség lesz belőle lereszelve. Legalább 8 adag elkészíthető egy kb.15 cm-es káposztából, és érdemes is ennyit csinálni, mert minél többet áll, annál finomabb lesz. Mi negyedik napja esszük nyakló nélkül, és még mindig van belőle.

A majonéz nem egy kezdő adag, bevallom, de nyugtasson minket a tudat, hogy nem egyszerre esszük meg, illetve sok majonéz marad a coleslaw levében, amit ugye nem iszunk meg...

Legalábbis nem mindenki, legalábbis nem mindig...

Szeretitek a coleslawt? Hol ettétek a legfinomabbat? 

Kipróbáljátok, vagy visszarettent ennyi majonéz? 

Segít a lelkiismereteteken, ha light majonézt használtok?

A legromantikusabb bejegyzés

Nagyon rég ígérem, hogy leírom nektek percről percre, hogy milyen volt az esküvőnk napja, meg is fogom tenni, de nem ebben a bejegyzésben, mert a mai, egy egészen más napról szól.

Egy sokkal kevésbé álomszerű napról, amikor eleve nincsen jó kedvem, többek között azért, mert két napja nem folyik nálunk meleg víz a csapból, cserébe minden nap 3-6 szerelő és szakmunkás van jelen már több mint egy hete, kora reggeltől a házunk minden egyes helyiségében és vagy zajonganak, vagy koszolnak, vagy ezeket egyszerre.

Egy ilyen napon nem javít az, ha amikor már ott tartasz, hogy semmit nem akarsz, csak egy bögre teával bebújni a takaród alá, hogy észre se vegyenek és épp a teáért indulsz, meglátod, hogy mit hagytak maguk után az emberek az egész házban. Az összes vízszintes és néhol a függőleges felületek is egyenletesen beterítve sárral, annyival, amiből egy megyei iszapbirkózó bajnokság vígan gazdálkodhatna. Ilyenkor az egyetlen megoldás, hogy hagyod a teát a fenébe, csak futsz, hogy a sírás már a takaró alatt érjen.

Ebből hogyan lesz romantika? Természetesen a férj jóvoltából. 

Rettentően fontos, hogy az ember az esküvője napján is szeresse a férjét és úgy érezze, hogy elképesztő mázlija van, hogy kifogott egy ennyire klassz fiút és az a tökéletes nap.

De az a férj, aki egy ilyen napon eléri, hogy a szíved túlcsorduljon boldogsággal és nevetni tudj, az tényleg a mázlik mázlija.

Ugyanis a takaró alá is beszűrődött a femosó vödör koccanása és mire leértem, megláttam a legromantikusabb dolgot egész életemben. Szó nélkül, mosta a padlót. Szerintem még soha nem szerettem ennyire. Úgyhogy együtt mostuk fel az egész házat, tudván, hogy holnap összekoszolják újra, együtt emlegettük a kedves fiatalembert, aki a létező összes fa küszöbünkben megtörölte a sáros talpát (egyet se hagyott ki, tényleg) és azt hiszem legalább olyan boldog voltam, mint az esküvő napján, csak sokkal koszosabb.

Arról a napról is fogok írni, amint lesz egy kis nyugalom, de nagyon felpörgött a szeptemberünk és kicsit átlógott az októberbe. De egy percig se gondoljátok, hogy nem írok többet, vagy, hogy eltűntem, egyszerűen csak ellepett a munka és a sár.

Ti hogy vagytok? Hogy tetszik az ősz? 

Hány napig bírjátok ki fürdés és hajmosás nélkül? (Én azt hiszem 1!)

Mi volt az a kis dolog, amit legalább ennyire romantikusnak éreztetek?

Mi alapján választotok párt magatoknak? Finom illat? Nagy lakli test? Jó humor? 

Vagy ahogyan felmos?

Matek feladványok bevásárlás közben is

A romantikát egy nagyon rövid, de hasznos bejegyzés erejéig megszakítanám, ha nem bánjátok.

Merthogy spórolásról lesz szó, ami mindig jókor jön. 

Az előző házban, ahol laktunk szinte semmi tárolóhely nem volt, hiába voltak csoda akciók, nem tudtam sehova pakolni. Néha az se fért el, amit azonnal fogyasztottunk, nem hogy több hónapnyi holmi.

Amióta elköltöztünk az az érzésem, hogy bármiből bármennyi elfér, úgyhogy elkezdtem figyelni a nagyobb kiszerelés-olcsóbb akciókat.

Ezzel néha viszont az a gond, hogy bár sokkal jobban megéri nagyobbat venni, van, hogy nem fér bele egy nagyobb kiszereléssel járó többlet kiadás.

Ma délelőtt a nászút utáni kongó hűtő és kamra feltöltését intéztem és több olyan dolog is volt, amit venni akartam és akciós volt. Ilyen esetekben szerintem abszolút jogos némi tapsikolás és ugrálás. 

Már rég nem dőlök be az akció szónak és mindig összehasonlítgatok, próbálom fejleszteni a megengedhetetlenül pocsék fejszámoló képességemet, de bevallom ma a Tesco-ban lefagytam, percekig kerestem, hol a hiba.

Ezen a képen az a mosószer van, amit már rég óta használunk (és szeretünk) és ami épp nagyon fogyóban van.

Tök ugyanaz a kettő, csak az egyikben 40 db van 4839 forintért, míg a másikban 48 db 2999 forintért.

Nem sokkal nagyobb kiszerelés, de sokkal olcsóbb.

Itt egy sokkal egyszerűbb matek feladvány van. Ugyanannyiért kérhetsz nagyot, vagy kicsit.) 

Amúgy én az ablakokon kívül, nagyjából mindent ezzel takarítok.)

Szóval én most nagyon örülök, de egyáltalán nem értem ezt. Minden esetre, betáraztam mosószerből és ablakmosóból és a mai napomat már nem lehet elrontani.

Az az igazság, hogy leírva elég fura ez a hír, nem is merem bejegyzésnek hívni és sokkal jobb lenne, ha csak összefutnánk az utcán, mint régi barátnők és rákérdeznétek, hogy fúú, akciós volt a mosószer, én meg azt mondanám: nagyonnagyon. És együtt örülnénk (és mosnánk).

Ami engem illet én ismeretlenül így gondolok rátok, úgyhogy gondoltam szólok, ha kell, most vegyetek!

Ti hogyan spóroltok? Szoktatok nagyobb kiszerelést venni? 

Tudjátok hol tárolni, vagy Ti is a nappali sarkában építetek tornyot az ásványvízből?

Mi az a legkisebb dolog, aminek a legutóbb nagyon örültetek?

Esküvőszervezés - a szolgáltatók

Ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy otthoni, kicsi, egyszerű esküvőt szerettünk volna tartani. 

Az egyszerű szó láttán most kicsit megmosolygom ezt a döntésünket. 

Azt hiszem rengeteg olyan dologgal szembesültünk az otthoni esküvő miatt, amit más párok megúsznak. De egy percig se bántuk meg, sőt egyre inkább azt érzem, hogy furcsa dolog lett volna tőlünk idegen helyen házasodni.

Úgyhogy az alábbi (elég hosszú) felsorolásban lesz jópár olyan személy, akit a legtöbben kihagyhatnak, de íme a teljes lista, mindenki, aki segített nekünk az esküvőnk szervezésében és lebonyolításában.

Az esküvőszervező - nagyon nagy segítség volt, hogy meg találjuk a megfelelő embereket a feladatra, volt akivel ő tartotta a kapcsolatot, de alapvetően nem intézkedett helyettünk. Kért előleget, de mivel szinte minden szolgáltatót rajta keresztül kerestünk meg, a végén nem kellet fizeti neki, jutalékért dolgozott. Az esküvő napján csak kora reggel láttuk, de nem is volt rá nagyon szükség máskor. 

Utólag azt gondolom, hogyha több ismerősünk van helyben, vagy kicsit több időnk van a szervezésre, akkor nélküle is boldogulunk, de örülünk, hogy segített.

Az anyakönyvvezető - a helyi asszonnyal való kudarc után Pécsről kaptunk segítséget, állítólag aki Pécsen házasodik, nem nagyon szokta kikerülni Erikát. Ő szervezte meg, hogy a kertünkben lehessen a szertartás és ő volt az, aki aznap ott sürgött forgott, ő mondta, hogy ki mikor indul a bevonuláskor.
Az anyakönyvvezetőnket is ő hozta, akivel találkoztunk korábban is, akinek elmeséltük a megismerkedésünket és aki abszolút személyre szabott és nagyon kedves beszédet mondott az esketés előtt. Maga az esketés is pont olyan lett, amilyennek mi szerettük volna, elhagyhattunk minden sallangot és nagyon megható szertartásunk lett mégis.

Gyűrűk - Siklósra mentünk értük, a világ leglelkesebb ékszerészéhez. Az enyém az eljegyzési gyűrűmhöz lett csináltatva, az övé, meg az enyémhez.

A ruhák - sejtettük, hogy ez a rész nekünk elég bonyolult lesz, hiszen mindketten felülről súroljuk a konfekció mérettáblázatot. 

Öltönyt varratni és igazi úri szabót találni ma legalább olyan nehéz, mint varrónőt, aki szépen, pontosan és olcsón varr menyasszonyi ruhát.

Az pedig, hogy mindketten (ráadásul 2 házra egymástól) Pécsen vannak, külön boldogság volt. Sokat jártunk próbálni, de nagyon élveztük. Ráadásul az itt varratott ruhák árban, a budapesti kölcsönzöttekkel vannak egy súlycsoportban.

4-5 alkalommal mentünk próbálni és még az utolsó héten is ránk passzintották a ruhákat. Pont olyanok lettek a ruhák, mint amiket szerettünk volna.

 

Haj és smink

Hajban meglepően ügyetlen vagyok, úgyhogy biztos voltam benne, hogy a fodrászatnál kezdem a nagy napot, viszont a sminket magamnak szerettem volna elkészíteni, hogy pont olyan legyen, mint amilyet elképzeltem. Egy dologban kértem segítséget, az alapozóban, mégpedig a legprofibb sminkestől akit ismerek. Suzy amúgy is egy angyal, és megtaláltuk a tökéletes alapozót, ami hajnalig bírta a majdnem negyven fokban ugrálást. Örök hála!
Tudom, hogy sokan a régi blog kapcsán olvastok, úgyhogy arra gondoltam, megcsinálom ezt a sminket nektek, ha kíváncsiak vagytok.

Díszítés és papírok

Tudtuk, hogy rajtunk és az asztalokon kívül a házat és a kertet is díszítenünk kell, úgyhogy kerestünk egy jó (és olcsó) megoldást. A papír, gyerekkorom óta az egyik kedvenc anyagom, úgy jártam ápiszba, mint más a játékboltba. Ráadásul pont a lánykérésünk napján nyitott Karcsi papírboltjának pop-up store-ja, úgyhogy körülnéztünk és azonnal el is döntöttük, hogy innen lesz a dekoráció az esküvőnkre. Amikor megtudtam, hogy letterpress meghívókat is vállalnak, már azt is tudtuk, hogy ezt is rájuk bízzuk. 

A virágok extrém drágák tudnak lenni, főleg, ha esküvőre kérik őket, viszont a pomponokkal (amik nagy hortenziáknak tűntek) az volt az érzés, hogy mindenhol virágok lógnak. Az asztalokon igazi hortenziák voltak nagy üvegekben, víz alatt, hogy bírják a hőséget és sötétedéskor mindenhol gyertyák égtek. Varázslatos volt.

A virágosunk és a férje díszítettek már reggel óta, nagyon örülök, hogy ezt nem nekünk kellett intézni, a pomponokat pedig a barátnőim borzolták előző este (és éjjel), miközben a Jóbarátok esküvős részeit néztük és én a körmeimet lakkoztam.

Helyszín - padló és fények

Azonban a helyszíni készületek, nálunk nem álltak meg a díszítésnél, sokkal extrémebb dolgok is felmerültek. Ezt a tételt a legtöbben megússzák, de az az igazság, hogy ez volt a legvagányabb része a helyszínnek.
A kertünk épp annyira lejt és annyira göröngyös, hogy nem álltak volna meg az asztalok, vagy a székek süppedtek volna be, a magas sarkakról nem is beszélve.
Ráadásul (bár nagyon nem szerettük volna) azzal is kellett számolni, hogy sátrat kell húzni az asztalok fölé. Úgyhogy a sátor padlóját megcsináltattuk, hogy ha kell a sátrat könnyen rá lehessen húzni és legyen elég vízszintes hely az asztaloknak és a táncnak.

Egy hétig volt lepadlózva a kertünk, és imádtuk. Csakúgy, ahogy a padlós fiúkat. A Mátékat. Ritkán látni olyan embereket, akik ennyire szeretik a munkájukat. Pedig nem könnyű meló, több napot töltöttek nálunk, megbeszélés, felmérés, építés, bontás, természetesen tűző napon, 40 fokban.

Az egész esküvői készülődés legmeghatóbb része a fények története volt. Ugyanis eszembe jutott, hogy milyen szép lenne, ha a kertben kis izzósorok lennének kifeszítve. Azt hittem ez egy olyan dolog, ami elérhető, hiszen minden belvárosi kávézó terasza fölött ilyenek lógnak. Biztos voltam benne, hogy lehet ilyet bérelni valahonnan (nem) vagy egy helyi szaki olcsón megcsinálja (nem). Már épp a fényeinket sirattam az én drága barátnőmnek, amikor ő azt mondta, Dorkácska, ne aggódj, megoldjuk.
Megoldották! 5-en dolgoztak vele 3 estén keresztül, de lettek fényeink. Az esküvő előtti hétfőn nálunk volt 70 méternyi kábel és foglalat 100 kisgömbizzóval.
Már ez önmagában nagyon megható, hihetetlen, hogy a barátaink és az ő barátaik mennyi időt szántak erre, de van még tovább. Ugyanis a fényeket fel kellett akasztani valahogy valamire. Itt jönnek képbe megint a Máték, akik egy napot szántak arra, hogy felszereljék a fényeket. Ha ők nincsenek, töksötétben ülünk az asztaloknál, mert ezt a mutatványt más tuti nem vállalta volna be.

Igen, jól látjátok, ez az egyik Máté, kikötve a másik Mátéhoz és semmi máshoz. Igazi őrültek, a szó legjobb értelmében. Szóval ők egy napig ilyen mutatványokkal borzolták a kedélyeket és rakták fel a fényeket, betekertünk 100 izzót és a nap végére így mutatott a kert.

Amikor hullafáradtan elindultak haza, és mi megkérdeztük, hogy mivel tartozunk az egész napos kemény munkáért, csak mosolyogtak, hogy semmi, szívesen segítettek nekünk.
El se tudom mondani milyen érzés volt ez. Ott ültem hulla fáradtan, pár nappal az esküvőnk előtt és belegondoltam, hogy mennyi ember dolgozik a kedvünkért, mennyien fáradnak azért, hogy mi még boldogabbak legyünk életünk egyik legboldogabb napján.
Alattam a padló, felettem a fények én meg (nyilván) potyogó könnyekkel gondoltam bele, hogy mennyi jó ember vesz körül minket.

Catering

Emiatt aggódtunk leginkább és ez volt az a része az esküvőszervezésnek, amit egy az egyben a vőlegény intézett. Nem akartam beleszólni, mert ő annyival jobban ért ezekhez a dolgokhoz és imádta a szervezkedést. Egy dologban biztosak voltunk, minden lehet laza és esetleges az esküvőn, az ételeket leszámítva. Mindezt úgy, hogy a kertünkben készüljenek el az ételek...nem volt könnyű feladat, de szerencsére elég profi csapatot találtunk, akik a Zsolnay-negyedben belejöttek a kitelepülésbe. Rengeteg étel volt, mindenkinek nagyon ízlett és kedves, rutinos stáb vezényelte le az esküvőt. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, úgyhogy maximálisan meg voltunk elégedve velük, mindenkinek szívesen ajánlom őket, aki a környéken enne jót, akár étteremben, akár a saját kertjében.

Torta

Már tavaly nyáron tudtuk, hogy ha mi valaha összeházasodunk, a tortánkat csakis egy emberre merjük bízni. Évike az a cukrász, akit pillanatokon belül mindenki ismerni fog, mert elképesztően tehetséges. Budapest-Pécs vonalon lehet mostanában elcsípni és megkóstolni a sütijeit.
Ő volt az egyetlen olyan szolgáltató, aki nem kapott instrukciót, annyira tudtuk, hogy ha ő csinálja, akkor tökéletes lesz. Igazunk lett, fantasztikus tortánk volt!

Zene

Az első elképzelésünk az volt, hogy megnyomjuk a play gombot és amikor mindenki kidőlt, kikapcsoljuk a magnót. Nem szerettünk volna se együttest, se dj-t mert nagyon sok rosszba futottunk bele a évek során. Viszont laptopnál profibb zenelejátszónk és hangfalunk nem volt, úgyhogy bérelni/venni kellett volna, ha nem hallunk Gyuláról, aki egy bérlés áráért jött, 14 órán át zenélt, kezelte a kritikus helyzeteket, mint például egy áramszünet és csodálatos hangulatot varázsolt az esküvő végén a bulira. A számokat mi válogattuk ki, ő pedig lejátszotta őket,a hangulathoz illő sorrendben.
Amin teljesen megdöbbentem, hogy a hangfalak úgy voltak beállítva, hogy nálunk elég hangos volt a zene, de 3 szomszédot is megkérdeztem és ők nem nagyon hallották.
Profi munka volt, fogjuk még hívni, ha nem akarjuk mi megnyomni a play gombot.

Fotók

Már az előző bejegyzésben is említettem, de nem elégszer, szuper fotósaink voltak. Hamarosan meglesz az összes kép és mutatok még, de addig is nézzétek az ő képeiket itt és itt.

Összességében azt tudom mondani, hogy elképesztő dolog esküvőt szervezni, döbbenetes, hogy vadidegenek milyen lelkesek tudnak lenni és, hogy mindenki milyen kedves és segítőkész volt.
Sose hittem, hogy egy ismeretlen és marcona autószerelő nem kér pénzt a munkájáért, ez az én nászajándékom címen. Sokan csak az anyagköltséget kérték el és azt láttam mindenkin, hogy örül, hogy segíthet.

 Hihetetlen, köszönöm újra és újra!

Ha esküvőt szerveztek és bármelyikük elérhetősége érdekel, boldogan ajánlom őket, 

szóljatok és elirányítok mindenkit!

Kihagytam volna valamit? Mire vagytok még kíváncsiak? 

Legközelebb (az utolsó esküvős bejegyzésben) elmesélem milyen volt pont egy hónapja az a nagyon meleg délután, amikor összeházasodtunk.

Melyik szolgáltatóra csapnátok le azonnal az elmesélés alapján? 

Milyen messzire utaznátok a tökéletes ruháért? És milyen messziről hozatnátok a tökéletes tortát?