Mivel a mai bejegyzés tegnap került fel, ezért a naptárra és a precizitásra érzékeny olvasóknak itt egy mini-post a mai napra is.
A barátom felvetette, hogy érdemes lenne újra videókat csinálnom...szerinte ilyesmivel kéne kezdeni:
Aki nem ismeri őt (mármint a barátomat), annak érdemes tudni, hogy vicces figura, sokat tréfálkozik és most se komolyan beszélt, nem támogatja azt, hogy igyak, csak azt, hogy főzzek. De tényleg ez volt az első gondolata, amikor meglátta ezeket a videókat!
Viccen kívül sajnos nem sok esély van rá, mert a fishing on orfűs fényezést kivéve, nem iszom alkoholt!
Ti milyen videókkal rukkolnátok elő? Ismeritek Hannah-t (vagy a barátomat)? Mennyiért vállalnátok ilyen videókat? Isztok főzés közben? Mennyire nevettetek a szósznál?
Nagyon sokan írtátok még a másik blog kapcsán, hogy azért nézitek, mert jó kedvetek lesz tőle, aminek én mindennél jobban örülök. Azt is sokan kérdeztétek, hogy honnan merítem ezt a mennyiségű pozitív energiát, tehát jöjjön a recept:
Figyelek a jó dolgokra, keresem, hogy mitől lehetne jobb kedvem, ami így meg is talál, amitől egy olyan mókuskerékbe kerülök, amitől minden csak jobb és jobb lesz.
Mielőtt valaki nagyon szektás dolgokban gondolkodna, semmi másról nincsen szó, minthogy sok mindennek örülök nagyon. (Ezzel persze az is jár, hogy sok dolog miatt vagyok szomorú, de én elég nagy amplitudóval működök.)
Tegnap estére odáig jutottam, hogy majdnem kicsattantam a jókedvtől, pedig nem történt semmi extra, úgyhogy végiggondoltam mitől lett ennyire jó kedvem és összegyűjtöttem pár dolgot, hátha valamelyik nektek is bejön.
előbb ébredtem mint az ébresztő óra (döbbentes csoda)
finomat reggeliztem
nem stresszeltem azon, hogy mit vegyek fel, csak felkaptam valamit, ugyanez volt a sminkkel
egy menettel beálltam egy lehetetlennek tűnő helyre
fél év után először eljutottam fodrászhoz
kedves és segítőkész eladóval találkoztam
találtam farmert (ez önmagában is bearanyoz egy napot!)
friss kiflit rakott ki pont előttem a pék
a parkolójegy kiadó automatánál nem bénáztam az ablakkal-ajtóval, csak megálltam elvettem a jegyet, mint mindenki más
egy kislány integetett nekem
félszavakkal elintéztem egy munkamegbeszélést
hazafelé minden lámpa jókor váltott
egy fordulóval bepakoltam az összes cuccot a kocsiból
beszélgettem egy kedves ismerőssel és játszottam a kisfiával, aki becenevet adott nekem (Kot-kot?!)
avokádót ettem vacsorára (ez is elég önmagában egy boldog naphoz)
halálosan lefárasztottam magam egy tornával
hazafelé a rádió 2 régi nagy kedvenc számomat is lejátszotta
Ezt végigénekeltem a dugóban és hogy ne úgy tűnjön, hogy őrült vagyok és magamban beszélek, érthetővé tettem, hogy én énekelek és doboltam a kormányon (elnézést kérek kedves pécsiek)!
Ennél már úgy voltam, hogy nemáááár, ez a szám is? Sokkal intenzívebben doboltam, de énekeltem is.
(ezt nem látta már senki...remélem!)
Ezeket a dolgokat 5 perc alatt írtam össze, szinte gondolkodás nélkül, azt hiszem ugyanennyi rosszat is össze tudnék szedni, ha sokat agyalnék rajta, de nem teszem!
Szóval én az ilyen pici dolgoknak örülök (na jó a farmer hatalmas dolog) minden nap és az ugyanilyen pici bosszúságokkal meg próbálok nem foglalkozni.
Ritkán, de van olyan, hogy bal lábbal kelek fel, de nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam, a módszereimről itt írok.
Titeket mi dob fel a legjobban? Észreveszitek ezeket a piciségeket? Hogy álltok a kocsiban éneklés-üggyel?
