2013. augusztus 27., kedd

Az esküvő szervezés 100 napja - az első lépések

Kezdjük rögtön a legmegdöbbentőbb infóval. 100 nap. 
Onnan tudom, hogy a lánykérés utáni első dolgom (ugrálást, sírást, telefonálgatást leszámítva) a knot.com-on regisztrálás volt, ahol a bal felső sarokban várt az üzenet, hogy már csak 99 nap van hátra, illetve egy lista teendőkkel, amiknek a felénél piros figyelmeztetés volt, hogy elkéstem vele,  de rettenetesen.
Minden checklist, amit találtam 1,5-1 évvel az esküvő előtt kezdi el sorolni a teendőket és 3 hónapnál legtöbbször már csak az utolsó simítások vannak hátra. 
Azt hiszem a legtöbb menyasszonynak ilyenkorra időzíthető az első kiborulása. Túl sok tennivaló, túl kevés idő. Hála égnek, nem voltam egyedül a problémával, a mindig nyugodt vőlegény, most is megnyugtatott, és a szervezés mottója a fejemben az lett, hogyha ő ott lesz, nem lesz baj.
1 hónap ismeretség után kezdtük el tervezgetni és 7 év alatt rengeteg esküvőn voltunk együtt, amik kapcsán majdnem pontosan tudtuk, hogy milyen esküvőt szeretnénk, úgyhogy megbeszéltük, hogy az 1 éves szervezés szabály nem ránk vonatkozik.

3 dolog van, ami miatt mégis érdemes lehet korábban nekikezdeni a szervezésnek:
  1. helyszín
  2. szertartás időpontja
  3. fotós
Nálunk a helyszín adott volt, a kertünkben szerettük volna tartani az esküvőnket. Aki más, nagyon népszerű helyre pályázik, lehet, hogy korábban kell foglaljon.

Az időpontról nem volt konkrét dátumhoz kötött elképzelésünk, csak azt tudtuk, hogy augusztus elején évek óta szép idő van. Láttam leírva a dátumot és nagyon megtetszett. 2013.08.03. pláne, amikor kiderült, hogy ez az eljegyzés utáni 100. nap. 
Ami izgalmasabb lehet, az a kezdés időpontja, azt hiszem a 6 óra idén szuper népszerű volt, úgyhogy az anyakönyvvezetőnél nekünk a 4 maradt, legyen ez a legnagyobb baj felkiáltással.

Apropó anyakönyvvezető. Ez volt az első dolog, amit nagyon lelkesen, izgatottan, kézenfogva elmentünk elintézni és mire végeztünk nála, a házasságtól is elment a kedvünk. 
Kevés olyan goromba nővel találkoztam, mint a falunkbéli anyakönyvvezető, aki azon a kérésen, hogy nem a tanácsházán akarunk összeiratkozni, hanem a kertünkben szeretnénk esküvőt, annyira kiakadt, hogy azóta panaszkodik mindenkinek, hogy mik vannak. Az érvek, ami miatt nem megy ki adott címekre: messze van (5 perc kocsival, 20 gyalog), nem tud hol parkolni (aznap 10 autó simán megállt a házunk előtt), megsérül az anyakönyv, elázhat, nagyon nehéz cipelni, illetve kihallottmégilyet.... 
Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy őt aznap nem nagy baj, ha nem látjuk.

Amúgy is szerettük volna, ha pap ad össze minket. Az a pap, aki a szüleimet is eskette, akinél elsőáldoztam és bérmálkoztam és azóta is a családunk jó barátja.
Hát ő nem eskethetett a hatáskörén kívül, pláne nem más pap territóriumán belül, pláne nem templom nélkül.
Hirtelen nem tudtuk, hogy mi legyen, az amerikai marriage licens kiváltása és a nemzetközi vizek egy hajóskapitánnyal is szóba kerültek (megdöbbentő, hogy mind a kettőt simán meg tudtuk volna oldani).

Ekkor mondta az én drága vőlegényem, hogy mi van akkor, ha senki nem tud eljönni aznap, nem lesz étel, se torta, se virágok és fotót a telefonnal készítünk magunkról, amint hétköznapi ruhában és zuhogó esőben összead minket egy ismeretlen ortodox pópa? A nap végére úgyis házasok leszünk és ez a lényeg! Folytak a könnyeim és nevettem, mert elképzeltem, hogy valószínűleg ez lenne a legklasszabb esküvő a világon, éppen miatta.
Az egész szervezés ennek a jegyében telt, nagyon vidáman és nyugodtan, könnyen megkötött kompromisszumokkal és a végén egy olyan esküvővel, aminek a végére házasok voltunk és nem is esett.

Na de ne szaladjunk előre, még van valami, amit azonnal kell elintézni, mint kiderült. A fotós. Pécsen és környékén állítólag 2 évvel az esküvő előtt megkeresed a fotóst és aznap házasodsz, amikor ő mondja. Szerintem ez agyrém, de nem aggódtam, van egy barátnőm, aki csodálatos fotós és mindig is tudtam, hogy szeretném, ha ő fotózna. Írtam is neki és csak akkor pánikoltam nagyon, amikor nem válaszolt. Külföldön volt, pont annyi ideig, ami elég volt nekem egy kisebb pánikrohamra és őrült keresgélésre. Szerencsére ajánlottak nekünk valakit, aki nem rég kezdte, de jó szeme van a dologhoz, csak még nem ismert, mi meg örültünk, hogy esélyt adhatunk neki. Hogy megismerkedjünk, csinált rólunk pár képet, így legalább lettek eljegyzési képeink is. Nagyon megszerettük és amint felkértük az esküvőre, írt a barátnőm is, hogy persze, boldogan vállalja. Tipikus.


A következő lépében rájöttünk, hogy azzal, hogy itthon szeretnénk tartani az esküvőt, mindent nekünk kell intézni. Díszítés, étel, hangosítás, fények, székek asztalok, sőt a padló is. Talán ha régebben lakunk itt, vagy több itteni friss házas ismerősünk van, megoldjuk ketten, de annyit keresgéltünk és nem mertünk kockáztatni, hogy inkább felhívtunk egy esküvőszervezőt, hogy mondjon nekünk neveket.
Amikor először találkoztunk, az első mondata az volt, hogy ő nem Jennifer Lopez az esküvőszervezős filmből. Ami azt illeti tényleg nem ő volt. De megadta azoknak az embereknek a számát, akikre szükségünk volt. Róluk és nemJenniferről mesélek bővebben a következő bejegyzésbe, aztán az esküvő napjáról egy harmadikban, addigra reméljük befutnak a fotók is. 

Ti mit terveztetek már meg az esküvőtökre? 
Mi az amit biztosan akartok és mi az, amit biztosan nem?
Ha már volt esküvőtök, mennyi idő alatt szerveztétek meg? Min borultatok ki legelőször?
Mit szerveztetek meg legelőször?

20 megjegyzés:

  1. Nekünk a dátum volt meg legelőször, és a helyszín volt a második. A helyszínt több, mint 1 évvel az esküvő előtt lefoglaltam, és biztosra kereken egy évvel előtte mondtuk meg. (Véletlen volt, de vicces . :D) Sőt igazából a legelső a fotós volt, drága barátnőm, Andi már az eljegyzés után felajánlotta, hogy fotóz minket szívesen. :) ♥

    Bő 1 év volt a szervezés, az első kiborulás, hm, nem is tudom... Nagy kiborulás szerintem nem is volt nagyon, vendégeken volt kis variálás, ki jöjjön ki nem, de igazából minden szépen zajlott, nagyobb fennakadások nélkül. :)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi a legcukibb!! nekem is szólt, de addigra már volt 2 fotósunk, sőt az unokatestvérem is mondta, hogy nem akar pihenni aznap, szívesen fotóz, lassan minden vendégre jutott saját fotós! :))

      Törlés
  2. igazi esküvőfanatikus vagyok, jobban szeretem, mint a karácsonyt, úgyhogy habár ez az esemény jó ideig nem fog bekövetkezni az életemben, már vannak terveim.=D férjjelölt még nincs, majd lesz.=) hosszú-hosszú komment következik.
    szóval, én nagyon elegáns esküvőt szeretnék, szép templomban, maga a lakodalom pedig egy hotelben, ahol mindenki tud aludni is. a ruhára két tervem van: vagy uszályos-abrocsos-királylányos kristályokkal, de mivel esélyes, hogy óriás cupcake-nek néznék ki, marad a térd alá érő, rövid csipkeujjas, 50-es évek fazonú ruha valami csodaszép, feltűnő cipővel és gyöngysorral. hajra nincs ötletem, sminkre igen, natúr-cicás szemek piros ajkakkal, igen, esküvőn is.=D a dekorban a fő színek a krémfehér és a finom arany lennének, csillogó elemekkel kiegészítve. a menüre sincs ötletem, de egy biztos, hacsak a majdani vőlegényjelöltnek nincs milliószor jobb terve, a torta Eszterházy lesz.
    amit biztosan nem szeretnék, a mulatós zene, cserébe már az első tánc zenéjét is kitaláltam (Tiziano Ferro: L'amore é una cosa semplice). gyönyörű, érdemes meghallgatni. zenére amúgy vegyes felvágottat tartom a legjobb ötletnek, klasszikus és bulizene egyaránt, és a Forever Young mindenképp szerepelne a repertoárban (akármilyen feldolgozás tetszik, de esküvőre szerintem a One Directioné a legjobb).
    nekem az amerikai módra felnőtt koszorúslányok sem tetszenek, egyszerűen azért, mert túl sok lány lenne, akit szívesen felkérnék, és nem akarok sértődést abból, ha kihagynék valakit.
    egyelőre ennyi jutott eszembe hirtelen, de aztán lehet, hogy lesz még öteltem.=) jaj, és bocsi a hosszú agymenésért, de elragadott az álmodozás.=D (Pinterest boardot azért még nem nyitottam. majd fogok.=D)

    VálaszTörlés
  3. az ilyen bejegyzéseket olyan jó olvasni,és rájövök mennyivel másabb az egész otthon mint itt olaszban.
    én idén nyáron voltam egy esküvőn,nem az enyémen :D ,de magamba szivtam az információkat.itt legalább!!! egy évet várni kell,hogy összeadja az embert egy pap,főleg ha templomi az esküvő.ez idő alat mindenféle eseményen kell résztvenni,társasági összejövetelek vannak más párokkal,rendszeresen tempolmba kell járni,a gyónás is kötelező. ezt leszámitva minden ugyanaz mint otthon.viszont itt szerintem egy év nagyon sok,a Te esetedben csak 100 nap-ot kellett várnotok.Mennyivel jobb igy!!
    ezt csak érdekesség miatt irtam le :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mdolla!
      Nővéremék is templomi esküvőt akartak és mivel nem voltak megkeresztelve, szintén 1 évet kellett nekik járniuk templomba, mindenféle eseményekre. : )

      Törlés
  4. Néha már mi is boncolgatjuk az esküvő témát, de lassan eljutunk oda, hogy titkos esküvőt tartunk két tanúval meg a fotóssal, kiglancoljuk magunkat, kattintunk pár képet aztán majd mindenkit értesítünk :D No de a viccet félretéve egyet már biztosra tudunk az Zurammal, hogy az eljegyzéstől számítva mi sem szeretnénk sok időt (hónapokat) várni a házasságkötéssel.

    Amúgy ez az anyakönyveztető kicsit felbosszantott.szörnyű. Sajnálni tudom az ilyet, de komolyan a kiábrándító siránkozás helyet letudhatta volna annyival az egészet, hogy a jegyző nem engedélyezi az anyakönyv külső helyszínre vitelét és slussz-passz. nem tudom miért kellett ennyire megrökönyödnie :D

    Ilyen helyzetekre létezik már az anyakonyvezeto.hu ahol ott ahol te akarod és akkor amikor te akarod "adnak össze" Persze előtte ugyan úgy be kell tipegni az anyakönyvvezetőhöz a két tanúval és összeházasodni. A szertartásvezető meg úgy ahogy te szeretnéd, azzal a szöveggel ahogy elképzelitek később a család előtt ünnepélyesen is "összead" benneteket. Mondjuk ilyen esetben én csak azt nem tudnám, hogy akkor mikor is ünnepelnénk a házassági évfordulót? hmm.. vagy nem is egynapos lenne akkor az évfordulós ünneplés, hanem több :D

    VálaszTörlés
  5. Szia, nekünk is még idén lesz az esküvő. Lagzit viszont nem most tartunk,mert most készülünk a babavárásra, lakásfelújításra, gyerekszoba rendezés stb.. Így csak a 2 család meg a 2 tanúval sima polgári esküvő után eszünk egyet közösen vhol. :) Egyenlőre még ott tartunk,hogy megpróbálunk mindketten úgy intézni a beosztásunkat meg mindent,hogy eljussunk az önkormányzatra időpontot kérni. Remélem még az idei évbe beleférünk :P Különben hatalmas pocakkal fogok ott állni :/

    VálaszTörlés
  6. Ma volt az anyakonyvvezetonel. Mi igen, de o nem. Holnap ujra megyunk. Es nekunk is a 4 oras marad - kipkop.h megvan meg es friss a netes naptaruk- de tenyleg ez a legkevesebb. Nalunk anyuka indult be. Nem az enyem. Hol van meg jovo majus, de mar most romokban heverek.

    VálaszTörlés
  7. 14 éve vagyunk együtt a párommal és együtt tervezünk megöregedni is, de még nem volt esküvőnk, és úgy tűnik, nem is lesz - ha esetleg összeházasodunk, azt is két tanú jelenlétében az anyakönyvvezetőnél. A legtöbb lánnyal ellentétben én nem szeretem az esküvőket, a felhajtást, a fehér szín sem áll jó, és azt is utálom, ha fotóznak. Más esküvőjére még csak-csak elmegyek, de hogy magamnak szervezzek ilyet, azt nem... Néha felmerül párommal, hogy hát kéne, de ha van időnk, mindig inkább elmegyünk sátorozni. Nem tudom, mitől vannak ilyen ellenérzéseim, talán csak azért mert nagyon sok elegáns, szépen megszervezett esküvőt láttam már gyerekkoromban is csúnya válásba torkollni. Ennek ellenére hiszek a házasságban, és és mindenben, ami hozzá tartozik, de valahogy ez a szertartási része és a külsőségek számomra értelmezhetetlenek.

    VálaszTörlés
  8. Annyira vagányul megcsináltátok, minden tiszteletem a tiétek! Bárcsak én is csupa ilyen esküvőre lennék hivatalos! Ugyanis én rettentően utálom az esküvőket, mert hidegrázást kapok a giccstől és a hazai menyasszonyi/vőlegényi ruhaízléstől. Broáf. Mi nem voltunk lázas szervezők, de büszke vagyok rá, hogy a férjem legalább annyira kivette belőle a részét, mint én, és tökéletesen szabadon, magának választotta a ruháját - nem is lett fehér ceremóniamellénye, különlegesebben is nézett ki, mint a nagyátlag. ;) Kicsit Doctor Who-s volt a barna háromrészes öltönyében. Az esküvőt különben télen tartottuk, egy esős napon, a templomban régi ismerősök voltunk, az étteremben minimál díszítés volt, de jó kaja, a zenét pedig a barátaink adták élőben (mint a fotózást és a vőfélykedést is). Éjfélre vége volt az egésznek, de soha ilyen gördülékeny, üresjáratok nélküli esküvőn nem vettem részt. :)
    Különben a legjobb az egészben az, hogy soha többé nem kell végigcsinálni. Nekem egyszer halál elég volt. Viszont a mostani tapasztalataimmal már én is úgy csinálnám, mint ti, a kertben, még lazábban és könnyedebben, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a részletekre, amiket mesélni fogsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is falnak szaladok a magyar esküvői kinézettől. Ceremóniamellények, wáá. Kedvencem az volt, mikor ceremónianyakkendő volt, de mellény hozzá nem, és a vőlegényről zakó nélkül készültek a képek. A melle alatt vége volt a nyakkendőnk, úgy nézett ki, mintha egy ovis ruháját nyúlta volna le. A ruhámat is azért varrattam, mert ez a "boldog-boldogtalan pántnélküliben megy férjhez" szokás nekem nem jön be, főleg hogy minimális nőnek áll csak jól a fazon, és illik a személyiségéhez.

      Törlés
    2. Jéééézusom Bogca!!! A szívemből szóltál! "boldog-boldogtalan pántnélküliben megy férjhez" szokás! ugye?! Szerintem is halál béna... Nekem pont illene a személyiségemhez és jól is állna, de (ha férjhez mennék xD ) már azért se.

      Törlés
    3. Jéééézusom Bogca!!! A szívemből szóltál! "boldog-boldogtalan pántnélküliben megy férjhez" szokás! ugye?! Szerintem is halál béna... Nekem pont illene a személyiségemhez és jól is állna, de (ha férjhez mennék xD ) már azért se.

      Törlés
  9. Nekünk november végén lesz az első házassági évfordulónk, és a férjem :-D családja már előtte 10 hónappal (amikor bejelentettük) elkezdett szervezkedni, amit kicsit visszafogtunk, de az anyakönyvvezetőhöz már ceruzával be voltunk írva, mert tollal csak 6 hónappal előtte lehet. :-D A dátum és a vacsora helyszíne voltak az elsők, a fotós pedig a legvégére maradt, mert eleinte más terveink voltak (ismerős), de őrült nagy mázlink volt, hogy 1 hónappal előtte meg tudtuk még ezt szervezni. A másik késői döntésünk az aprósütemények és a torta volt (a marcipánunk pedig Bp-ről utazott), de ez is jól sült el, nagyon is! (Azóta is a tortánkat sírom vissza meg az éjféli vadpörit.... :-D) Ja és mindezt úgy, hogy Bp-en élünk, de az esküvő innen 250 km-re volt, férjem szülővárosában. Még egyszer (magamnak) nem szerveznék esküvőt (mert természetesen réges-régi vágyam, hogy egyszer esküvőszervező legyek :-)), de a mienket átélném akárhányszor. Én azóta is nézegetek ruhákat, dekorokat, mindenfélét, de már nem keresek, csak amik "szembe jönnek" és tökre megnyugtató,hogy ennyi hónap távlatából (mintha legalább 10 éve házasok lennénk...) is mindent úgy tartok (egyébként /tunk) jónak, ahogy volt, ha pedig valahol meghallom a (polgári) bevonuló zenénket, fülig ér a szám és nagyon örülök, hogy az lett végül a befutó! :-)
    De, hogy ne térjek el a lényegtől, én az aktív szervezést esetünkben onnantól számítom, hogy kereken 6 hónappal a NAGY NAP előtt bekerültünk tollal a könyvecskébe. Na akkor kezdtünk el foglalkozni ruhákkal, cipőkkel, gyűrűkkel, stb. A csúcs esetünkben az volt, mikor egyszer csak hazaállítottam egy 2. menyecske ruhámmal, holott csak a "vidéki fíling" vitt rá, hogy egyáltalán gondolkodjak ilyenben is, mert eszem ágában se volt. Pláne piros nem, ami a 2. és végül a győztes lett. Élveztük minden percét és ez így volt jó. :-)

    VálaszTörlés
  10. De jó, csuda jó volt egyszer egy ilyen sztorit is olvasni. Én abszolút nem vagyok a klasszikus esküvők híve, és annak sem, hogy a magukat "esküvői"-nek nevező szolgáltatók ragaszkodnak a klasszikus, kőbe vésett dolgokhoz, és ha neked egyedi ötleteid vannak azt vagy nem vállalják, vagy csak jelentős felárért.
    Én is imádom az esküvő műfajt, mint Apolka, de a sajátomat még nagyon korai tervezgetni (vagy csak nem akarom tervezgetni). Mindenesetre az elmúlt fél évben megismertem 2 lányt, akik nagyon jó barátnőim lettek, az egyikük azóta végzett esküvőszervező, a másik meg amúgy is fotós, szóval... Ez a 2 dolog már kipipálva. :)) ;)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jó volt olvasgatni.
    Mindig is az esküvővel kapcsolatos témák voltak a kedvenceim. Tv-ben, neten meg mindenhol. :D
    szegény páromat a halálba kergetem vele. :D

    VálaszTörlés
  12. de jó, hogy rajtunk kívül is van végre egy páros, aki nem misztifikálja túl az esküvőszervezést! Nálunk a baba érkezése miatt volt sietős a dolog: februárban kezdtük el szervezni a május eleji esküvőt. Pécsett lakunk, az esküvő Pesten volt (én ott születtem, és abban a templomban szerettünk volna összeházasodni, ahol kereszteltek). Nem volt egyszerű 200km-ről intézni a dolgokat, de sikerült. Mi egyetlen dologra koncentráltunk: hogy mindenki jól érezze magát. Mert tökmindegy, milyen jégszobor vagy csokiszökőkút van a szertartáson vagy a lagzin, egy hónap múlva nem fog rá emlékezni senki. De ha baromi jó a buli, azt évtizedek múlva is megemlegetik:) Azt hiszem, sikerült ezt megcsinálnunk!
    Az első kiakadás akkor volt, amikor mindenki túl akarta szervezni az esküvőnket, és nem hitték el, hogy egy közel 100fős lagzinak sem kell ötvenoldalas forgatókönyvvel rendelkeznie. Mindent magunk szerveztünk, időpontkérés, helyszínválasztás, virágrendelés, süti- és italrendelés, ruhavarratás, zeneválasztás, vőfélyválasztás. Közben dolgoztunk, én kismamáskodtam, és szuper lett az egész. Azóta is azt mondom, hogy nem kell megőrülni egy esküvőtől, ez egy szép nap. Ha mindenen parázol, nem lesz az. És hát végül is nem azt ünnepeljük, hogy boldogok vagyunk?:)

    VálaszTörlés
  13. Szia Dorka!

    A knot.com nagyon tetszik, tegnap regisztráltam. Mi még nagyon ráérünk, 290 nap van hátra :D

    Használtad a mobil appot is? Ha igen, mi a véleményed róla?

    Nagyon jó, hogy írsz az esküvőről, én a dekor részt várom nagyon. A selyempapír pom-pom és üvegedényben mécsesek vonal tetszik nekem is.

    Üdv,
    Dóri

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok!
    Kicsit hosszú leszek, előre is elnézést.
    A mi esküvőnk tavaly augusztusban volt és én februárban kezdtem el a szervezését a lánykérés után egy évvel. Elkezdtem volna én már korábban is, de lakást kerestünk, majd meg is találtuk, sőt meg is vettük közben, de ehhez hitelre volt szükség és ekkor bírálták el, majd utalták át az összeget. Amíg ez nem volt biztos nem mertünk nekivágni az esküvőnek. Viszont így nehezítő tényezőként lakásfelújításba is kezdtünk az esküvőszervezéssel párhuzamosan. A lakásfelújítást férjem vezényelte, az esküvő rám maradt. Mindent mi szerveztünk, mindent mi csináltuk a meghívótól a dekorációig. Először a dátumot választottuk ki 08.18, a 20- ai hosszú hétvége szombatját, ehhez lefoglaltuk az éttermet, egyeztettünk a papunkkal, majd a menyasszonyi ruhát is kiválasztottam és vártuk az anyakönyvi bejegyzés idejét, a dátum előtti 6. hónapot. Ekkor esett meg az az eset, hogy jött a pánik, mivel kiderült nem fogjuk tudni egy napon tartani a polgárit és a templomit, ugyanis a 4 napos ünnep alatt a templomhoz és az étteremhez közel eső 6 kerület egyikében sem tartanak 18- án házasságkötést a 4 napos ünnep miatt. Anyakönyvet kihozni csak az a kerület hozhatna ki, ahová tartozunk, de mivel nem dolgoznak aznap ez a lehetőség ugrott. Csinálhattunk volna "ál szertartást", ami elég drága és még a "valódit" is meg kell tartani máskor. Utaztatni meg nem akartuk a násznépet messzebb a nagy napon, így inkább egy teljesen más időpontott választottunk, hiszen templomi így is úgy is lesz. 06.09- én volt egy szabad szombat déli időpont, ekkor 2 tanúval, szűk családdal és pár baráttal bementünk az anyakönyvvezetőhöz és megesküdtünk, utána pedig elmentünk a Trófeába ebédelni egy jót. Ez az ebéd különösen vicces volt, mert két másik friss házaspárral osztoztunk egy termen :D Erre az alkalomra eredetileg venni akartam egy egyszerű ruhát, de nem talátlam nekem tetszőt, így a ruhaszalonban kedvezményesen béreltem az eredeti mellé egy másikat, meg tőlük lett a menyecske is, így összeségében nagyon kedvezően megúsztam a dolgot és volt egy egyszerű fehér ruhám, meg egy gyönyörű gyöngyös- csipkés, ekrű ruhám, plusz egy bordó menyecském; a fréjemnek pedig egy szépséges súlytásos, magyaros öltönye. Ezt a hacacárét leszámítva "könnyű" dolgom volt, ugyanis fotósnak a kollégámat kértem fel, aki volt már év sajtófotósa is és boldogan vállata mindkét alkalom megörökítését. A férjemnek egy vágya volt, hogy oldtimer autóval menjünk a templomba, ezt is megoldottam, mert egy másik kollégámnak volt egy szép tűzpiros skoda cabrioja. Szerencsés vagyok, mert nagyon sok mindent ismerettség által tudtam kedvező áron megszerezni:sminkes, fodrász, körmös, tűzzsonglőrök, virágos, ... A tesóm pedig mindenben segített a szervezés terén és mivel mindketten szakmabeliek vagyunk rendezvényezésben, így nagyon szépen kialakult a végére minden ;) Nem a szokásos módon megközelítve, de a tradíciókat tisztelve zajlott le a nagy nap és bármikor szívesen újra csinálnám! Utólag nem bánom, hogy két dátumunk volt, így volt idő beállított fotókra és meghitt családi ünneprése, meg engedd el a hajam bulizásra is.

    VálaszTörlés
  15. Semmi bajom az esküvőkkel, "ifjú" leány koromban én is hagyományosat szerettem volna, de most majdnem 30 évesen úgy érzem, nem tudnám ideg összeroppanás nélkül megszervezni a dolgot és igazi, filmbéli menyaszörny válna belőlem, aki aztán az esküvőn egy kókadó virágszirom láttán hisztérikus sírásban törne ki :D
    Úgyhogy jelenleg két tanús esküvőt szeretnék, csinos ruhával, és egy felfogadott fotóssal, hogy azért képek mégis csak legyenek majd valami klassz helyszínen :)
    És igazából kedvem sincs ahhoz, hogy fél milliós/milliós összegeket dobjak ki olyan dologért amire nem vágyom, akkor inkább ezt a pénzt egy pazar nászútra költeném, vagy még abban is benne lennék, hogy külföldön legyen az esküvőnk :) Tudom, ahhoz is kell nem kevés szervezés, meg időegyeztetés, de ezt inkább jobban bevállalnám, minthogy választanom kelljen, hogy az idősebb korosztály kedvéért hagyományos házias ízek legyenek, vagy az fiatalabbak kedvéért valami klassz, "trendi" újdonság...

    Természetesen sok boldogságot! :)

    VálaszTörlés