2013. február 14., csütörtök

Hogyan kerültem én Amerikába?

Megválaszolnám ezt a kérdést, többek között azért is, hogy magamban tisztázzam, mert olyan gyorsan történt minden, hogy egy álomnak tűnik még mindig. Arra gondoltam, hogy nem egy óriási bejegyzésben fogom megírni az összes élményemet, hanem csinálok egy személyes, egy hasznos és egy vásárolós-lányos bejegyzést. A három közül jó eséllyel tetszik valamelyik valakinek, aki kíváncsi Amerikára, vagy rám.
A történet január közepén kezdődött, mégpedig egy székkel. Hogy teljesen egyértelmű legyek meg is mutatom melyikkel.


Ezt a széket az én drága barátnőm (vidonori) tervezte, akit meghívtak egy magyar designerekből álló kiállításra (Showroom Budapest) Los Angelesbe. 
Örült-örültünk a meghívásnak és azon töprengtünk, hogy mennyire vagány dolog lenne együtt menni és mennyivel nyugodtabb lenne, ha én is ott lennék. Azzal nyugtattam, hogy ne aggódjon, ha bármi baj van, 20 percre laknak a galériától a nagynénémék. Ő azt mondta, annak örülne, ha én is ott lennék.
Innen már csak annyi kellett, hogy kicsit ábrándozzunk, hogy de jó lenne, megnéztük az időjárás jelentést és nehéz volt nem imádni az ötletet.
Természetesen konzultáltam Mr.Otthonkával, mert bevett módszer nálunk, hogy én mindent jó ötletnek találok és szuper lelkes vagyok, ő meg el is gondolkodik és észhez térít. De nem most. Azonnal rávágta, hogy menjek. Talán tudta, hogy mennyire szeretem a kinti rokonaimat, akiket túl kevésszer látok, vagy úgy gondolta, nyaraljak kicsit, ha már 5 éve nem voltunk sehol. Ő maradt, dolgozott, tartotta itthon a frontot.
Úgyhogy nem nagyon maradt más hátra, mint 2 hét kapkodva szervezés és 3 összeérő munka befejezése és már ültünk is a gépen és erősen reméltük, hogy a szék is velünk van, merthogy mi olyan lányok vagyunk, akik viszik a saját széküket a tengerentúlra is. Ilyen sikkes csomaggal utaztunk.


2 óra Amszterdamba, ott fél óra rohanás, hogy elérjük az átszállást, 12 óra repülés, 2 óra várakozás, hogy megtalálják a széket valahol a repülőtéren, 1 óra, amíg szétcsavaroztuk a dobozt, hogy beférjen a kocsiba, 3 nap ébrenlét összesen 6 óra elszórt alvással és már ott is voltunk. Pálmafák, 23 °C. 


Az az igazság, hogy azonnal úgy éreztem magam, mint hal a vízben, mint aki visszakerült a természetes közegébe. Amerikát sokan szeretik és sokan utálják, én az első táborhoz tartozom, valószínűleg azért, mert ott szocializálódtam, ezért is lógok ki néha itthon a sorból. Persze tisztában vagyok Amerika hibáival, de a legkedvesebb gyerekkori emlékeim oda kötnek, úgyhogy elfogultan, a szívem legmélyén, papírok nélkül, de kicsit amerikainak érzem magam.
Ezt a csoda érzést erősítette meg, hogy találkozhattam a nagynénémmel, akit már annyiszor emlegettem itt a blogon is, leggyakrabban úgy, hogy neki kéne írnia ezt a blogot. Imádom, hogy annyira egyszerűen éli az életét, mindig vidám, semmit sem bonyolít túl, mindent megold, körülötte mindig rend van és több, mint 40 éve fülig szerelmesek a férjével. Egy szóval, igazi példakép. 
Mutatok egy képet róluk, a barátnőm, a nagynéném, a nagybátyám és a két unokatestvérem.


Apropó a két unokatestvérem. Velük találkoztam a legkevesebbszer, de emlékszem, hogy gyerekkoromban imádtam őket. Azért és annak ellenére, amilyenek voltak. Most beismerték, hogy tényleg rákötöztek egy gördeszkára és legurítottak a dombról, halálra csikiztek és állandóan rémtörténetekkel ijesztgettek, de én mégis imádtam őket. Végre volt 2 bátyám.


Olyan kíváncsi voltam, hogy milyen felnőttek lettek, hogy fogom-e ugyanúgy szeretni őket, mint gyerekként és, hogy most mivel fognak bosszantani.
A kisebbikük szabadságot vett ki, hogy velünk lehessen, a nagyobbikuk New Yorkból repült haza. Folytassam vagy már most sejtitek, hogy felnőttként is elképesztőek?!

A legviccesebb, hogy mielőtt indultunk, írtam a kisebbiküknek, hogy megyek és azonnal azt kérdezte, hogy miket csinálnék szívesen, ezért összeírtam egy abszolút random listát, hogy ne nekik kelljen kitalálni programokat.
A listán olyan komoly tételek szerepeltek, mint: delfint látni, sorozatot nézni a tv-ben, találni egy sztárt, lefotózni pár csillagot Hollywoodban, megszámolni hány féle tej van a sarki kisboltban (17), megnézni pár híres építész-házat és a Super Bowlt, újságokat, farmert és egy bizonyos típusú pólót venni.
Olyan elkötelezett sofőrt és lista managert találtam Chris személyében, hogy félő volt, hogy az utolsó napokra nem marad semmi tennivaló.
Mutatok pár egy csomó képet, olyat is, ami nem került fel az instagramra/facebookra, de olyat is, ami igen, hogy aki ott nincs jelen, az se maradjon le.

Pálmák a Sunset Blvd-on

 Maddie kutyus...nem szépítem, szerelmesek lettünk

 
Saláta torony a Cheesecake Factory-ben

Kedves pincérnő, aki akárhányszor újratölti a kávéscsészédet

Ebben az étteremben

Az Eames-ház

 
Képzeljünk el egy világot, ahol ilyenek a nyilvános mosdók

Nail spa, ahol nem a körmössel kell beszélgetni, hanem a barátnőddel

A belváros és a felhőkarcolók

Az egyetlen lány unokatestvérem háza Venice-ben

Végre nem hajnalban néztem a SuperBowl-t, hanem délután egy sportbárban 
és aztán kinti magyar barátokkal

 
A csodás Getty Múzeum

 ... és a még csodásabb múzeum-shop, van Gogh babával, akinek a bal füle levehető!!

Reggelihez narancslé a kerti narancsfáról

 Tengerpart, homok, napfény...receptre kéne felírni a tél közepén

Úton a repülőtérre a furgon hátuljában a székkel, igen, az a doboz ennyivel nagyobb nálam!


Hát ilyen volt ez a csodálatos 10 nap, imádtam és alig várom, hogy újra mehessek. 
Nektek mi tetszett legjobban? Voltatok már Amerikában? Mit néznétek meg legszívesebben?


P.S.: Mr. Otthonka, ha olvasod (és tudom, hogy olvasod): köszönöm szépen, hogy elzavartál nyaralni, lehetővé tetted ezt az utat és tartottad itthon a  frontot. Soha nem volt ilyen rend a lakásban és a cica se érezte meg, hogy csak 1 gazdája van itthon. Csodálatos vagy, köszönöm szépen! <3 Boldog Valentin-napot!

48 megjegyzés:

  1. Annyira jó volt olvasni ezt a bejegyzést, főleg úgy, hogy tudom milyen érzés. Szüleim 2009-ben kimentek LA-be, 2 évig voltak kint, dolgoztak. Én a nővéremmel itthon maradtam, mert a sulit is nehéz lett volna így intézni, és a papírokat is, és igazából nem szerettem volna itthon halasztani suliban sem. Végül 2010 nyarán 1 hónapot kint töltöttünk a szüleinknél. Hát mit mondjak.. imádtam, csak úgy mint te. Kicsit irigy is vagyok most, persze jó értelemben :D Hiányzik ez az egész, annyira mennék már vissza. Jövőre érettségizek, és nagyon úgy tervezem, hogy amint lehet kiköltözök először a rokonokhoz, aztán megpróbálok talpra állni, és egyedül intézni a dolgaimat. :) jó volt látni ezt a pár képet, imádtam a Sunset Blvd-ot is, meg a pálmafákat, az óceánt..igazából mindent. :) Bocsi az ömlengésért, csak kijött belőlem az LA-hiány. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fú ez nagyon kalandosnak hangzik! sok sikert, remélem menni fog! :)

      Törlés
  2. Te vagy az egyik legjobb fej csaj a világon!Sikerült olyan hangulatot csinálnod a bejegyzéseddel mintha én is ott lettem volna, pedig soha nem jártam Amerikában. Olyan vidám és olyan felhőtlen volt a beszámolód, hogy eszembe sem jutott irigykedni emiatt a "hiányosságom" miatt, hanem örülni minden szépnek és jónak amit láttál és átéltél. :)

    VálaszTörlés
  3. jó volt ezt olvasni, szuper telelés-nyaralás lehetett!=) van egy barátnőm, aki ilyen szempontból hasonló hozzád, az apukája nővére és a családja él Amerikában, többször is voltak náluk. én még sajnos nem voltam, nem is vagyok egy Amerika-fan, pontosabban inkább Dél-Amerikát szeretem (helló szép keverék fiúk!;), de nagy álmom, hogy New Yorkban töltsek legalább két hetet és keresztülautózzam az USA-t néhány baráttal. illetve azt sem bánnám, ha minden évben elmehetnék a New York Fashion Weekre, de legalább egyszer az életben. szerintem nem megvalósíthatatlan dolgok ezek.=)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyáltalán nem megvalósíthatatlan, drukkolok, hogy összejöjjön!

      Törlés
  4. Nagyon várom a posztokat, kíváncsi lettem :) Még nem voltam a tengerentúlon, nem is biztos, hogy végső soron szeretném, de mindenképpen körülnéznék egyszer. Jól tetted, hogy mentél :)

    VálaszTörlés
  5. :-D majdnem eltaláltam, hogy hova mész (Las Vegasra tippeltem anno :-) )..Nagyon klassz utad volt, olyan jó volt nézegetni a képeidet..Én még sajnos nem voltam Amerikában, de nagyon vágyok New Yorkba, viszont hamarosan valóra válik ez az álmom..
    Izgatottan várom a vásárlós bejegyzésedet is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj emlékszem, kuncogtam magamban, de nem akartam reagálni! :) jaj de jó, new york klassz hely! :)

      Törlés
  6. Úristen... a boxer <3 :)) Annál a képnél le is ragadtam, mert Nekem is van itthon belőle kettő csodakutya, Gyorsan elkezdtem sikítva közvetíteni a kis szerelmemnek, hogy mekkora cukiság van a bejegyzésedben :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj és ha láttad volna, hogy milyen kedves, olyan kis jámbor és csak az a lényeg neki, hogy valaki simogassa, vagy ha nem, akkor valaki lába közé álljon. teljesen beleszerettem!

      Törlés
    2. Tökéletes megtudtak érteni :) Azóta az egész családom látta róla a képet és mindenki el volt ájulva, hogy milyen tündérke. A párom persze azt is megjegyezte, hogy a lakásunkban nekünk is ilyen elválasztó lesz, mert nagyon praktikus :D Ő képes volt másra is figyelni :))

      Törlés
  7. Nagyon jó lehetett. Beszélnek magyarul a fiúk? Még olvasnék szívesen rólatok és az útról. Nagy rendes a párod. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a fiúk mindent tökéletesen értenek, de beszélni keveset beszélnek. angolul szoktunk beszélni, de a barátnőm magyarul beszélt hozzájuk, ők angolul válaszoltak. imádtam!!
      írok majd még hasznos dolgokról, amit utazáskor jó tudni és megmutatom, hogy miket vettem, amit itthon nem nagyon lehet kapni.
      mire vagy még kíváncsi? :)

      Törlés
    2. Minden érdekel, amiket írtál, sőt még a kinti hétköznapi élet, szokások is, mi volt amin meglepődtél? Nagyon más, mint itt?

      Törlés
    3. szerintem nagyon más, az emberek gondtalanabbak, vidámabbak és kedvesebbek, az idegenek beszélgetnek egymással.
      ha még eszembe jut valami, akkor megírom! :)

      Törlés
  8. Először is, wow, aztán még sok wow. :) Nem is tudtam, hogy kinn nőttél fel. :)
    Én is imádom Amerikát, nagyon szeretnék eljutni oda, pláne Hawaii-ra. :P Nagyon irigyellek, és nagyon klassz, és az a nyilvános mosdó, az szebb mint itthon egy magasabb rangú étteremé. :D Megfogtam a lényeget, tudom. :D Még sok képet, még sok gondolatot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is, csak sokszor voltam kint sok időre, de itthon laktunk. Hawaii egy álom, muszáj eljutnom egyszer oda!!
      az a wc meg szebb,, mint a lakásunk, simán beköltöznék!! :)

      Törlés
  9. Úgy irigyellek! :) Örülök, hogy jól érezted magad. LA. csodálatos, IMÁDTAM! Most kicsit úgy éreztem, mintha újra ott lennék! :) Szóval kösziii! Gondolom még mindig szokod a hétköznapokat, de örülj annak, ami itthon várt! :) <3

    VálaszTörlés
  10. Hát, nekem sírni lenne kedvem. A férjem több mint egy hónapja elutazott Ohióba, és én csak májusban tudok utána menni. Eddig valahogy nem tört rám a rossz kedv emiatt, de most, hogy láttam néhány életképet odakintről, most igen. Bár lehet, a Valentin nap miatt van, amit nem ünneplünk, de mégis csak ez van kikiáltva a szerelmesek világnapjának.

    Na de a képek nagyon jók, olyan Amerika-hangulatúak (már ha van ilyen, nekem ilyen érzésem lett tőlük). Abból a kávéból mondjuk akármennyit lehet inni, nem? Mármint nem arról híresek "odaát", hogy erős feketéket főznének.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj Ami úgy sajnálom! :(( de májusban mész Te is és csodás lesz!!
      kávéból bármennyi csúszna, semmi köze az itthonihoz.

      Törlés
  11. Cheesecake Factory! Najó én menthetetlen TBBT-fan, nyilván a lényeget szúrtam ki először :DD
    Aranyos post, nagyon jó képek, és woow, Los Angeles gyönyörű :D Örülök, hogy jól érezted magad és ez a téli tengerpart tényleg gyógyszer-szintű lehetett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. legnagyobb csalódás volt, hogy nem Penny szolgált ki! :))

      Törlés
  12. Óó, micsoda bejegyzés! :) Csupa élmény.
    Bevallom őszintén, nekem már a hócipőm tele van Amerikával, h mindenki álmainak a netovábbja, és minden csapból folyik, pedig a nap ott is keleten kel fel és nyugaton megy le... nagy cucc. De a te beszámolódat olyan jó volt olvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pont ezért írtam, hogy valaki vagy imádja, vagy utálja! és mindenkinek jó oka van rá! :)

      Törlés
  13. Én éltem két évet Torontóban és emellett nem vagyok egy nagy Amerika-fan... De mostanában nekem is kicsit "honvágyam" van de valószínűleg mostanában nem megyünk vissza... Szóval nna, most kicsit irigykedek és várom nagyon a többi posztot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja Ti mindenfelé éltetek? annyira csodás lehet! még merre voltatok?

      Törlés
  14. jaj hát amikor írtad, hogy egyikük szabadságot vett ki, a másikuk hazarepült New Yorkból..majdnem megkönnyeztem, milyen jófejek már!:)
    Nagyon irigykedek én is, nagy álmom eljutni Californiába, és végigmenni, végigenni és végigvásárolni kb ott mindent!:) Biztos nem most lesz, de már ha arra gondolok, hogy valamikor biztos kijutok, az is felvidít!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. legjobbfejek, ez már tuti! :)
      nagyon drukkolok, hogy egyszer összejöjjön!

      Törlés
  15. azt nem írtad, hogy találkoztál-e sztárral! :) egyébként nagyon irigyellek, én is nagyon szeretném Amerikát, ahogy magamat ismerem, pont abból adódóan, amit te is írtál, hogy ott én is érezném, hogy végre a saját terepemen vagyok. örülök, hogy ki tudtál kapcsolódni és találkozni a rokonaiddal! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez egy fura kérdés, mert szerintem nem, de mások szerint igen.
      Skrillex ott volt a kiállítás megnyitón és bár neki van egy rakat grammy-je, én mégis inkább George Clooney-ra gondoltam.
      úgyhogy igenis meg nem is! :)

      Törlés
  16. Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést tényleg mintha ott lettem volna és én is irigykedek most egy kicsit :) Nekem is nagy álmom kijutni és megnézni pár híres várost. Pálmafák <3 Unokatesóid meg a legjobb fejek hogy egyből hazautaztak, de jó volt neked! :) Az PS-nél meg majdnem elsírtam magam! Várom a többi bejegyzést! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon drukkolok akkor, hogy teljesüljön az álmod! :)

      Törlés
  17. Hű nagyon örülök, hogy jól érezted magad, gondolom rád fért a kikapcsolódás! A párodtól is szuper ötlet volt, hogy "elzavart nyaralni"- tapasztalatból tudom, hogy néha nem árt megfogadni a családtagjaink ilyen irányú noszogatását, mert néha jobban észreveszik, hogy pihenésre van szükségünk, mint mi magunk. Engem annyira az USA nem izgat, ha utazásról van szó - bár persze elmennék oda, ha lenne lehetőségem rá - de leginkább a skandináv országok és az ottani mentalitás áll közel hozzám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is imádom skandináviát, de télen semmi pénzért nem tenném be oda a lábamat! :) nyáron viszont csodálatos!

      Törlés
    2. XD Nekem volt szerencsém hozzá télen. Tényleg nagyon hideg volt, de szerencsére nem vagyok fázós! És volt hó, amit imádok.

      Törlés
    3. térjünk vissza erre nyáron, most nem bírok már hidegre gondolni !:))

      Törlés
  18. Óóó egy kis instant nyár és jókedv! <3

    VálaszTörlés