A családi szennyes

A századik bejegyzés küszöbén eljött az idő, hogy betekintést engedjek a kulisszák mögé és kiteregessem a családi szennyest. A szó összes értelmében.

A leggyakoribb feszültségforrás ugyanis nálunk valami miatt a szennyes ruhák szerteszétsége miatt adódott. És mielőtt tippelnétek, bevallom, hogy én voltam a rendetlenebb. De volt okom rá, nem volt helye a szennyesnek. Egy nagy kosarunk volt, amiben vegyesen volt minden ruha, így pillanatok alatt betelt és a mosás előtti szortírozás egy kínszenvedés volt, így gyakran el is maradt.

Ahelyett, hogy ezen idegeskedtünk és veszekedtünk volna, kerestünk egy megoldást. A szennyeskosarat hibáztattuk, nem magunkat, úgyhogy elkezdtem megoldást keresni.

Ilyeneket találtam:

Amikor kellőképpen ekörül forgott már az összes gondolatom, megláttam az IKEA gyerekosztályán Trofast-ot és miután 15 perc alatt átszáguldottunk az éppen záró másik ikeába, már a miénk is volt a tökéletes szennnyes-probléma megoldás.

Így néz ki összeszerelve, bekosarazva és a nappaliba kihozva a sötét hálószobából, hogy lássátok.
3 fiókosat választottunk, fehér, fekete és színes ruháknak.

 

Azóta majdnem minden nap mosok, mert élvezem, le is írom a lépéseket, mert mindegyik tökéletes.

Amikor az egyik tároló megtelik, ami pont annyi ruha, mint ami a mosógépbe belefér, egyszerűen kihúzom és ami benne van, azt berakom a mosógépbe, ahonnan, amint készen van, ebbe ki is szedhetem és innen tudok teregetni. Ha ez nem elég tökéletes, akkor még az is stimmel, hogy a mosógépet pont ki lehet nyitni a doboz felett.

 

A teregetőről leszedett, összehajtogatott ruhákat is ebben viszem a helyére, ahol a már üres tárolót helyre rakom. 

Ebben a gyönyörű körforgásban tisztulnak a ruháink és a szennyesben uralkodó harmónia a kapcsolatunkra is ráragad.

Viccet átmenetileg félretéve, mennyivel egyszerűbb kitalálni a megoldást egy konfliktus-forrásra, mint emiatt tépni a másikat addig, amíg a kapcsolat is rámegy.
A legtöbb ilyen esetben nem ténylegesen a szennyes a hibás, hanem valamilyen feszültség, ami könnyen előtör, a széthagyott zoknik, vagy a ki nem vitt szemét láttán.
Amióta van helye a szennyesnek, nem nagyon marad elől semmi, ha mégis, akkor meg nem puffogunk, inkább felelevenítjük azt az elszánt rohanást az ikeák közt, azon az estén, amikor elhatároztuk, hogy nem megyünk haza szennyestartó nélkül.

Miután meglett Trofast, nem csillapodott a szennyes-éhségem és azóta is figyelem a jó megoldásokat.
Akiknél kisebb hely, vagy kevesebb szennyes van, azoknak ilyet találtam és fotóztam a baumax-ban, szerintem hasonlóan klassz, zsákos-füles verzió.

 

Nálatok miben van a szennyes? Van olyan házimunka, vagy annak a hiánya, ami miatt stressz van otthon? Hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen veszekedés?