Pedikűr

Úgy érzem, hogy a hajas és manikűrös bejegyzés után tartozom a lábakkal is, igazán igazságtalan lenne pont ezt a rutint kihagyni, mert a legjobb az összes közül.

Sose hittem volna, hogy a lábápolás kapcsán (is) Ludwig Mies van der Rohe nézeteit fogom osztani, miszerint a kevesebb több.

Az elmúlt években mindent megtettem, hogy puha lábam legyen és minél jobban igyekeztem, annál többet rontottam a helyzeten.

A lábakkal ugyanis nem érdemes sokat bíbelődni, mert hálátlanok. Ezért is van, hogy a mani-pedikűrösöm szerint a hozzá látogató férfiak lába sokkal szebb, mint a nőké, mert ők legalább békén hagyják.

Úgyhogy jöjjön egy képen az összes eszközöm, amit a lábamon használok.

Sarokreszelő, csipesz, az újonnan átkeresztelt pisi-krém, körömlakk és néha egy kis olaj, ami olyan néha, hogy nem is került a képre.

A rutinom pedig a következő:

Egy viszonylag hosszabb (mondjuk egy hajmosós) fürdés után megtörlöm a lábamat és ha hosszú a körmöm a reszelővel lecsípem.

Nagyon figyelek arra, hogy a sarkokat ne vágjam ki, annak ellenére, hogy sok év rossz reflexe erre késztetne, de megállom és így sosincs bajom, az amúgy oldalra is növő problémás körmeimmel.

A következő lépés a sarokreszelés, ez az amit mindig elrontottam, pedig olyan egyszerű.
A lényeg, hogy a kiázott, de száraz lábunkat kell reszelni, méghozzá a fekete, finomabb reszelővel, mert ha túl sokat reszelünk le, akkor az hamar újranő. A fémes, durvább reszelőt nem is használom, ha olyan érzésem van, hogy azt kéne használni, akkor nem ázott ki eléggé a lábam.

Amint megvagyok a reszeléssel, ami így nem tarthat tovább 1-2 percnél, nagyon vastagon, alaposan bekenem az egész lábam a krémmel és zoknit húzok rá. Minél többet van rajtam, annál jobban hat.

Aki nem bír zokniban lenni, vagy aludni, az egy régi, rossz zokni zárt végét vágja le, ha az ujjak szabadon vannak, nem érződik annyira a bezártság. Nem csak a sarkamra kenek, az ujjakra és a lábfejemre is jut a krémből, kicsit átmasszírozom az egész lábfejem.

Akinek problémás a körme, érdemes egy csepp olíva- vagy babaolajat becsöppenteni a körömágy 2 szélébe, mert felpuhítja a bőrt és nem szárad ki az egész rész, amitől beszakadhat a köröm és fájhat.

Minél több éjszakát töltünk krémes-zokniban, annál ritkábban kell lereszelni a sarkunkat.

A lábkörmömet szoktam lakkozni, vagy meggypirosra, de idén nyáron korall színűek. Kb. 2 hetente szoktam rákenni egy új réteg lakkot, néha le sem mosom az előzőt, hiszen nem szokott töredezni, vagy lepattanni. ezzel is megóvom a bőröm, körmöm egy csomó körömlakklemosótól és gyorsabban is végzek.

+1 tipp: Van olyan szájvizetek, amit túl erős ahhoz, hogy használjátok, de nem akarjátok kidobni? Tökéletes lábvizet lehet vele csinálni, öntsetek belőle bőven egy lavórba, hígítsátok langyos vízzel és ebben áztassátok a lábatokat, fertőtlenít és a bekoszolódott, elszíneződött bőrt is lepucolja reszelés nélkül.

Szívesen ecsetelném még a trükkjeimet, de ennyi a titkom. Az elmúlt 1 évben így ápoltam a lábamat és sose éreztem durvának a sarkamat.

Nektek mi a láb-titkotok? Milyen színű idén nyáron a körmötök? Jártok pedikűröshöz, vagy otthon ápoljátok a lábaitokat?  Melyik a kedvenc építészettel és pedikűrrel is összefüggő mondásotok?