Kacatok

Az otthonka könyves bejegyzés kapcsán elejtettem, hogy a holmijaink felétől meg kellett válnunk, amikor fele akkora helyre költöztünk.

Egyáltalán nem volt könnyű, de most már nagyon örülök, hogy nincsen sok cuccunk, lomtalanítottuk az életünket.

Szinte az összes rokonunk igazi gyűjtögető, és ezt mi is örököltük, úgyhogy fokozottan oda kell figyelni erre.

Van egy kivétel a családban, a világ leggyakorlatiasabb nője, aki véletlenül pont az én amerikai nagynéném. Tőle láttam olyan varázslatokat, minthogy 1 hónapra bepakol egy kézipoggyászba, tükör nélkül rúzsozza ki magát, sosem késik el, mindent rendben tart. Igazából ezt a blogot neki kéne írnia.

Jobb híján megosztom veletek a legjobb ötletet, amit tőle hallottam:
Amit 1 évig nem használsz, arra nincs is szükséged!

Ennek a szellemében kezdtem el megszabadulni az elmúlt pár év(tized) kacatjaitól, nézzük is sorra melyik típusú holmiknál mik voltak a buktatók és a megoldások.

Ruhák

Kezdjük a ruhákkal, abból biztos, hogy mindenkinek van olyan, ami csak a helyet foglalja.
A következő kérdéssel a fejünkben érdemes végignézni az összes ruhánkat:

Szeretem hordani? Ha igen a válasz maradhat, ha nem, akkor mennie kell!

Eddig sokan eljutnak, de itt jönnek csak az igazi buktatók, semmi vész, mindegyik kifogásra van jó válasz!

Olyan drága volt! - Nem lesz olcsóbb, ha megtartod, kidobott pénz volt, de legalább ne bosszantson minden nap azzal, hogy foglalja a helyet és emlékeztet egy rossz döntésre.

Le volt árazva! - Ugyanaz a helyzet, mint az előzőnél, de legalább kevesebb pénz ment kárba.

Majd belefogyok/belenövök! - Van akit ez motivál, engem mindig csak frusztrált. Ráadásul egy akkora alak-változással, aminél az egész ruhatárat le kell cserélni igenis megérdemelt egy kis jutalom, új ruhák formájában, és ki tudja, lehet, hogy addigra ez már nem is fog tetszeni.

... megsértődne, ha tudná, hogy nem hordom! - Ha valaki egy ilyen miatt megsértődik, az úgyis talál rá okot, nem érdemes ilyen ember miatt az értékes helyedet pazarolni.

Szép emlék köt hozzá. De nem a ruháról szól az emlék, ugye? Inkább ahhoz, akivel voltál, ami történt, amikor ezt viselted. Ha nagyon nem tudsz szabadulni az emlékétől, de kell a hely, fényképezd le! Az emlék így is megmarad!

Még divatba jön. Az ilyenek miatt van az anyukám szekrényében 5 féle kilt. Még várni kell rá picit. Akinek van helye, tárolja, de akinek nincs, nem engedheti meg a luxust, hogy várjon a divatra.

Biztos megvan mindenkinek a saját indoka, de a lényeg, amit 1 éve (4 évszak alatt) nem hordtál, azt nem biztos, hogy most fogod elkezdeni hordani.
Nagyon szigorú ez a szabály, de akinek kell a hely, az nem lágyulhat el!

A lelkiismeretemen azzal szoktam könnyíteni, hogy a ruhákat nem kidobom, hanem odaadom olyannak, aki örül neki. Legyen az ismerős vagy ismeretlen.

A lényeg, hogy ne essünk abba a hibába, hogy majd odaadjuk, hanem azonnal cselekedjünk.

(Ezt első sorban magamnak és a garázsban összekészített zsákoknak mondom!)

Ne rakjuk el félreeső helyre, mert soha nem fogjuk elvinni, ha nem zavar minden nap.

Van olyan ruha, ami már évek óta a szennyes legalján gubbaszt? Azt hiszem mostanra már mindenki tudja a választ...nem hiába nincsen kimosva, nem tartozik a kedvencek közé.

A kevés ruha egyetlen hátránya, hogy gyakrabban kell mosni és van akit nagyon idegesít, ha kétszer kell megjelennie ugyanabban a ruhában, mondjuk egy esküvőn. Amíg nem a sajátom, nem hiszem, hogy olyan fontos lenne, illetve aki ebbe beleköt, az a vadiújba is talál hibát.

Muszáj megírnom, mert szerintem nagyon vicces, hogy amikor összerendeztük a családi születésnapok és karácsonyok fotóit egy albumba, észrevettük, hogy a nagybátyám legalább 10 éve, karácsonyra mindig ugyanazt a pulóvert vette fel. Azóta az a neve, hogy a fellépő és ha nem jelenik meg valamilyen fontos eseményen, akkor kifejezetten hiányzik.

Könyvek

Igaz, hogy szeretem, ha könyvek vesznek körül, de van az a mennyiség, amit nem lehet bírni, se polccal, se költöztető dobozzal, úgyhogy itt is szigorúan kellett válogatni.

A legegyszerűbb a dupla könyvek, amik vagy valamilyen ajándékozási malőr, vagy szimplán a 2 ember külön könyvtárának egyesítésekor jöttek létre. Földrajzi atlaszból nekünk 3 is volt, úgyhogy maradtunk egynél. 

Nem maradhattak azok a könyvek sem, amik nem tetszettek és azok sem, amiket egyszer jó volt elolvasni, de egészen biztos, hogy többször nem veszem kézbe.

Mindegyik könyvet elvittem egy antikváriumba, ahol 1000-2000 ft körül fizettek darabonként és ebből a pénzből vettünk magunknak új könyveket.

Játékok

Ugyanaz igaz, mint a könyvekre és a ruhákra együttesen. Ami nem kedvenc, azt lehet továbbadni, biztos van a rokonok, barátok közt, olyan, aki örülne neki, és így mégsem kell elbúcsúzni tőle örökre.
Aki látott már gyereket egyszerre 20 ajándékot kapni, az tudja, hogy nem örül jobban húsznak, mint egynek.

A gyerekeknek nagyon nehéz elszakadni dolgoktól, könnyen a kedvenc lehet az a játék, amit előkerül és a kidobás veszélye fenyeget.
Mindazonáltal sokkal jobb, ha ezt az érzést ilyen apróbb dolgoknál tapasztalják meg először és nem egy tényleg komoly veszteségnél.

Érdemes karácsony-születésnap előtt rendezni ilyen nagyobb elajándékozós-akciókat, hogy gyorsan kárpótolva legyenek, esetleg az is segít, ha elmondjuk, hogy így más gyerekeknek is lesz karácsonyi ajándéka. A mikulásgyár műhelyébe tett kirándulás meg hamar feledteti a veszteséget.

Olyan könnyen írok ilyeneket még, de biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatban szívszaggató.
Anyukák! Mi a módszeretek?

Iskolai anyagok, jegyzetek

Talán ebből volt a legtöbb, az elmúlt majdnem 10 évben, ketten, több egyetemen, rengeteg papírt halmoztunk fel. Sajnos egyikőnk sem tud/szeret monitorról olvasni, úgyhogy minden ki volt nyomtatva.

Sok időbe tellett, de tantárgyanként összeválogatva, az iskola után is használható lényeget megtartva, nagyon sok papírt tudtunk kidobni.

Az utóbbi időben minden tárgyról készítettem egy 1 oldalas puskát, mint ahogy azt a tanulós bejegyzésben is írtam. Ez azért is jó volt, mert az utolsó napokban, pillanatokban egy helyen volt minden tudnivaló és utólag minden tárgyból elég azt az egy lapot megőriznem a későbbiekre is.

Emléktárgyak, dísztárgyak

Ha szereted, van neki hely, gyakran előveszed, vagy mindig látható helyen nem zavar a takarításban sem, ha meg akarod tartani, tartsd meg.

De ne hagyd, hogy az életedet a tárgyaid uralják, kis lakásban, kevés tárolóhellyel, kevesebb emléktárgynak lesz hely. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebb emlékünk lesz, nem az évek óta, pincében porosodó dobozokban levő tárgyak miatt emlékszünk szeretettel vissza a gyerekkorunkra.

Nekem is van sok olyan dolgom, amit ki nem dobnék, ezek 1 dobozban vannak, úgyhogy 1 emlékes doboz mindenkinek belefér.

Kozmetikumok, sminkek

 

Nagyon könnyen megszalad a ló, ha valakinek ez a hobbija, vagy neadjisten erről vezet blogot. Szerencsénkre (?) a sminkek és krémek megromlanak, úgyhogy muszáj kidobni őket!

Egy 88-as palettában minden szín megtalálható, azt bőven elég megtartani arra az esetre, ha valami nagyon extrém kellene, legyen egy jó mindennapi felszerelésünk, és csak azért, hogy tároljuk, ne tartsuk meg a kozmetikumainkat. 

Tippek:

Ami nekem mindig segíteni szokott:

Akkor számolom fel a lomokat, amikor ideges vagyok, ahelyett, hogy tányérokat csapkodnék a falhoz, a megunt holmikat dobom ki.

Soha nem bántam meg még semmit, amit így kidobtam, nem vesztem el a fejem, csak sokkal bátrabb vagyok.

 

Előkészítek egy zsákot az elajándékozandó és a kidobandó dolgoknak is, amíg nincsen tele, nem hagyom abba.

Mivel nincsen több helyünk, a legfőbb szabály, hogy akkor veszek valamit, ha előtte kidobtam valamit. Ezzel rengeteg pénzt is spórolok, mert tudom, hogy nem vehetem meg, csak azért, mert tetszik, mert nem tudom hova rakni.

Keress inspirációt! Rengeteg külföldi blog van a témában, keresd meg ami jobban motivál, vagy egy nagyon rendes szekrény/polc fotója, vagy éppen az olyan műsorok, amiben bemutatják a gyűjtögetőket, akik járatokon tudnak csak menni a saját lakásukban (ilyen nagynénikém is van). Engem mindkettő tud inspirálni, de lehet, hogy csak azért, mert szeretek lomtalanítani.

Ne egyedül csináld! Lesznek gyenge pillanatok és ilyenkor nagyon jól jön egy barátnő, aki rád szól, hogy legyél észnél. Ráadásul lehet, hogy ami neked szemét, neki kincs.

Zenére pakolok.

Az utolsó 2 tipp már máshol is bizonyított, emlékeztek?

Akinek van elég helye, az értékelje nagyon, akinek nincsen, az álljon neki a lomtalanításnak, erre ugyanúgy rá lehet szokni, mint a vásárlásra, nem nehéz és igazán megéri.

Nektek van elég helyetek? Gyűjtögetők vagytok? Könnyen megszabadultok a nem fontos dolgoktól?