2013. november 4., hétfő

Ázsiai leves (vagy valami hasonló)

A vidéki életnek vannak hátulütői. Persze nem sok, de azért van. Hirtelen egy jut az eszembe: az étel rendelés. Eleinte még próbáltunk megvesztegetni pécsi éttermeket, hogy jöjjenek ki hozzánk, de esélytelen volt, úgyhogy 3 éve nem rendelünk enni. Csak azt a pizzát, amit néha a postás hoz ki. De ennél extrább dolgot nehéz beszerezni, úgyhogy ráfanyalodtunk az sk. vacsikra.
Idén voltunk először a Momotaro-ban levesezni, ami kötelező feladat, a szerencsés budapestieknek. Az első alkalom óta vagy ott ramenezünk, vagy arról beszélünk, hogy milyen jó lenne ott ramenezni.
Valljuk be ez így elég szomorú és bejegyzésnek sem állja meg a helyét, úgyhogy én bizony toppantottam egyet és elkészítettem a faluvégi rament vagy pho-t. Vagy hívjuk inkább kamu-ázsiai leveskének, mert egyik odavalósi nép se vallaná sajátjának, annyira vegyes, de nagyon finom és egyszerű.


Hozzávalók 4 személyre vagy 2 személynek 2 ebédre

100g vaj
4 szál újhagyma
3 sárgarépa
1 kis fej kínai kel
1 nagy fej brokkoli
szójaszósz
kb.5 kávéskanál kínai ötfűszer (nekem szerencsére így keverve is van, de ha magatok készítenétek, akkor fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, édeskömény és szecsuáni bors van benne)
2 kis csomag üvegtészta 


Csodajó hír, hogy minden hozzávaló megtalálható egy nagy bolt polcán, nem kell az Ázsia Bt-be menni, csak érdemes, állítólag csoda hely...

Elkészítés

Az elkészítés legbonyolultabb részével rögtön a legelején találkozunk, ugyanis darabolni kell, nem is keveset. Minden ami a listában szerepel és darabolható, azt vékony csíkokra vágom és közben szidom magam, hogy miért sajnálom a pénzt a TopShop-os szeletelőgépre, azzal fél pillanat és egy leányálom lenne. De így is kibírható, csak egy jó éles kés kell hozzá meg majd' fél óra.
A vajon megpirítom a zöldségeket a fenti sorrendben, amikor az előző puhulni kezd, hozzáteszem a következőt. Közben fűszerezem és meglocsolom őket szójaszósszal. Itt legyetek óvatosak és inkább kóstolgassátok apránként, mindenkinek más az ázsiai íz küszöbe. 
Amikor már kellemesen karácsony illat van és minden picit megpirult a vajban-fűszerben-szójaszószban, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és hozzádobok 2 marhahúsleveskockát.
Hagyom rotyogni, de nagyon gyorsan megvan, kb. 10-15 perc.
Egy másik lábosban felforralok sós vizet és beleáztatom az üvegtésztát 5-10 percig, amíg finom puha nem lesz (megint érdemes kóstolgatni.)
Az üvegtésztáról egy dolgot érdemes tudni. Ha nem 4 főre készül a leves, nem szabad a nagyobb kiszerelést venni, mert a felét elteszem későbbre logika itt nem működik. Az üveg tészta ugyanis törhetetlen biztonsági üvegből készül, úgyhogy a cérnametéltre méretezett izmokkal semmire, de semmire nem lehet menni. Ez a tészta nyersen elvághatatlan. Viszont nagyon nagyon finom és ettől talán egy fokkal ázsiaibb lesz ez a szedett-vedett leves.

Ti hogy álltok az ázsiai konyhával? És az étel rendeléssel? Honnan szoktatok rendelni? Mennyire ragaszkodtok egy recept eredetiségéhez?
Rendeltetek már valaha a TV-ből? Vagy tudtok olyan vagányan és gyorsan szeletelni, mint a szakácsok? 
Fogott ki már rajtatok az üvegtészta? 
Voltatok már a Momotaroban? Vagy az Ázsia Bt.-ben?

9 megjegyzés:

  1. Á, ez nagyon vicces, ugyanilyet főztem:)

    VálaszTörlés
  2. Kissé soknak tűnik az a 100g vaj...

    VálaszTörlés
  3. Hozzánk se hoz ki minden ételfutár kaját, pedig még városon belül vagyunk:) Nálunk ilyenkor általában valami halétel kerül az asztalra, ez olyan "különleges meg finom" is:) Darabolni nem tudok szépen, ráadásul hiába kaptam meg az anyósomtól a csodás V-gyalut, véresre kaszaboltam vele a kezem (hiába, hülye vagyok hozzá), úgyhogy marad a lassú nyiszatolás:)

    VálaszTörlés
  4. Az egyik Szex és New York részben emlegettek CELOFÁNNUDLI néven valami ételt. Simán vettem a lapot, hogy az üvegtésztát fordították ilyen érdekesen :) !

    VálaszTörlés
  5. Mondjuk én még simán el tudnám képzelni, hogy bambuszrüggyel, borsóval, vagy egy kis csirkehússal is tovább lehet turbózni. Ki fogom próbálni :) !

    VálaszTörlés