2013. június 17., hétfő

Home office trükkök

Sziasztok, emlékeztek rám? Anno én írtam ezt a blogot, amikor még tudtam menedzselni a munka-blog-háztartás-végreittanyár dolgokat egyszerre. Most megint megpróbálom, ha nem tenném, valamelyik tényező örökre elnyelne. Még hátra van a vizsgaidőszak legvége, ami úgyis a legvadabb, úgyhogy talán még pár életet megment néhány jó tipp, hogy hogyan dolgozzunk (tanuljunk) otthonról.


Munkahely vs. otthon

Kezdjük azzal, hogy nem minden otthon ideális a munkára. Ha pont ilyen helyen élsz, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni és jobb egy kávézóban, vagy a könyvtárban, neadjisten egy irodában dolgozni.
Az se mindegy, hogy Te (a dolgozni vágyó) milyen körülmények közt tudsz a leghatékonyabban dolgozni. Direkt nem azt írtam, hogy ki milyen körülményeket kedvel, mert én is szívesen vagyok a tengerparton barátokkal, de ilyenkor nem tudok sok felé koncentrálni. És halkan megjegyzem, a legtöbben így vagyunk ezzel. Mármint mi, emberek. Tudom, hogy valakinek kell a pörgés és imádja, ha közben megy a tv és épp egy taposógépen küzd, de az igazán elmélyült és hatékony munkának mégis kicsit nyugodtabb körülmények kellenek.
Lehet ez egy saját asztal, vagy a fülhallgatónak köszönhető halk háttérzene, a lényeg, hogy legyen a munkának helye. Olyan, ahova leülve dolgozni kezdünk és -ami talán ennél is fontosabb, hogy- ahonnan felállva abbahagyjuk a munkát.

Koránkelés vs. lustálkodás

Mindkettőnk itthoni munkára átállásának ez volt a legdurvább eleme. Imádunk sokáig aludni, de sajnos meg kellett tanulnunk, hogy az itthoni munka nem jelent egésznapos lustálkodást. Persze, ha 8kor kezdődik a munka, akkor nem kell olyan korán kelni, mintha a város másik végére buszoznánk a dugóban és nagyon egészséges ha kialusszuk magunkat és akkor kelünk, amikor magunktól felébredünk, de érdemes beállni arra, hogy még reggel elkezdjünk dolgozni.

Business casual vs. mackónadrág

Ha valamit, ezt igazán szeretem az itthonról végzett munkában, hogy nem kell kosztümöt és harisnyát vennem minden nap. (Főleg a harisnyát, édesistenem de utálom a harisnyákat...) 
Ugyanakkor estig pizsamában nagyon nehéz hatékonyan és összeszedetten dolgozni. A reggeli zuhanyzással lezárul az alvás és jól esik felfrissülni, kényelmes, de nem szakadt itthoni ruhában a munka is könnyebben megy.

Munkatársak vs. remeteség

Itthoni munkánál ritkán vannak munkatársak (mi szoktunk együtt dolgozni, úgyhogy nekem néha van) és ez nem is baj, nem kell tartani a munkahelyi áskálódásoktól, amit egyre több helyről hallok, hogy megkeseríti a munkanapokat. Az viszont igaz, hogy adott esetben egész nap nem találkozunk senkivel, egyes egyedül kell megoldani minden problémát. Ráadásul a nap végén kiderülhet, hogy meg se szólaltunk egész nap és ettől sokan magányosnak érezhetik magukat.
Kell a szociális érintkezés, de elsősorban az igazi. A facebook nem oldja meg ezt a problémát, cserébe irgalmatlan sok időt vesz el a munkától és ironikus módon a barátoktól is.
Úgyhogy ebédidőben vagy munka után megszervezett barátkozás ér, sőt, kötelező, de ha lehet, ne a facebookon.

Feszített munkatempó vs. lötyögés

A kreatív munkát azt hiszem gyökerestül lehetne kiirtani egy job-kontroll rendszerrel, de könnyű beleesni a másik végletbe, a nagyon laza munkatempóba. Én a legtöbb dolgot szeretem gyorsan letudni (ezt hívhatjuk kapkodásnak is, de jobban hangzik a tempós, jól szervezett munka) ezért általában gyorsan dolgozom, ha már tudom mit akarok csinálni. Mivel a tötyögés nagyon feszélyez, ezt a munkarészt szeretem sétálás, mosogatás, takarítás közben letudni és tényleg csak azt hívni munkának, amikor a gép előtt ülök. Emiatt gyakran nem jön ki a napi 8 óra munka, de néha, például egy leadás előtt sokkal több is összejön. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem órában, hanem feladatban mérem a munkámat és akkor vagyok kész, ha elvégeztem az aznapra kitűzötteket.
Emiatt is szeretek gyorsan és nagyon koncentráltan dolgozni, annál előbb vagyok készen. 
Egy évig dolgoztam olyan munkahelyen, ahol fontos szempont volt, hogy akkor is "dolgozzunk" amikor épp csak várunk egy válaszemailt, minden ajánlat kiment és a fiókban is rend van. A látszatmunkánál nincsen (számomra) fárasztóbb.
Általában előző este írok egy listát arról, hogy mi mindent kell elintéznem másnap (már előre örülök, hogy lehet pipálgatni) és amint a lista végére érek készen vagyok a munkával, legyen dél vagy hajnali 3.
Idővel belerázódik mindenki, hogy mennyi munkát tud vagy kellene egy nap alatt elvégezni és egyre könnyebben megy a munka még otthonról is.

A hátulütők 

Mielőtt még azt hinné bárki, hogy mi itt egy szivárvány tövében élünk és kiscicák nyalogatnak (oké, ez rossz példa) szólok, hogy sajnos ez nem így van.
Nem könnyű itthonról dolgozni, minden nap leülni és magadat motiválva dolgozni akkor is, amikor jobb lenne lustálkodni, mert első ránézésre semmi akadálya nincsen. Nagyon nagy szerencse, hogy mi mind a ketten így dolgozunk, úgyhogy tudjuk szabadon alakítani az életünket és ennek köszönhető, hogy ott élhetünk, ahol csak szeretnénk (és ahol van internet). 
Ugyanez az oka annak, hogy mivel bárhol tudunk dolgozni, ezt gyakran el is várják tőlünk. Így történhetett, hogy szombaton Rovinjban, a piac melletti parkban nyitottunk ideiglenes irodát. Illetve, hogy nem ez volt az első szombat, hogy dolgoztunk. A legtöbbször nem tartjuk a hétvégéket és a közös nyaralás is elmaradt az elmúlt 5 évben. Talán nem véletlen. Kibírjuk nélküle, szeretünk így élni és dolgozni, haladunk is a munkákkal, úgyhogy azt hiszem leteszem a voksom a home office mellett.


Ti honnan dolgoztok? Mi volt nehezebb otthonról tanulni vagy munkahelyről dolgozni? 
Mi tetszik legjobban a home office-ban vagy a munkahelyen?

18 megjegyzés:

  1. Az összes pro-kontra érv ellenére én igenis szeretnék olyan munkát, amit otthon csinálhatok, még akkor is ha nehéz. Egyszerűen ilyen fajta vagyok, szerintem imádnám. :)

    Nálam a tanulás volt a legnehezebb itthon: egy panellakásban, ahol 5en élünk (és a nap nagy részében mindenki itthon van) képtelenség normálisan tanulni. Ha valaki, én tudom azt milyen rokonokhoz költözni a vizsgaidőszakra, meg könyvtárban-egyetemen-parkban tanulni. Érdekes viszont h sokkal hatékonyabb voltam a tanulással vidéken egy kertes ház teraszán a legmelegebb nyárban is... :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó kis írás. Rávilágít a kritikus pontokra, megcáfol elterjedt (és téves) elképzeléseket. Én is itthonról dolgozm 6 éve, és bizony, meg kellett tanulni ezt az életformát. Én élvezem, szeretem, nem hiányzik egy "igazi" munkahely, igaz, nekem nagyon-nagyon rossz munkahelyi élményeim voltak (kollegákkal és főnökökkel is...)

    Egyetlen kritikával élnék csak a poszttal kapcsolatban: kicsit olyan a kicsengése, vagy inkább hangulata, mintha az emberek (ma Magyarországon) választhatnának, hogy hol dolgozzanak, otthon-e, vagy irodában. Miközben mindannyian tudjuk, hogy ez -egyelőre- nem egy elterjedt formája a munkának, sőt, kifejezetten nehéz "távmunka" állást találni (vagy a meglévőt "távvá" átalakítani).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp ezt akartam mondani, írni..Hogy sajnos nagyon nehéz távmunkát találni. Nekem minden vágyam, de még normál munkahelyet sem találok :( Pedig nagyon el tudnám képzelni az itthonról végzett munkát is. Irigyellek érte Titeket! :)

      Törlés
  3. Én szeretem a kötöttségeket, ha van egy -tól -ig munkaidő, ami után nem kell haza vinnem semmit, mert szeretem a hétvégéket, szeretem a nyugit :) Szeretem benne, hogy ugyan úgy tudok előre tervezni, rugalmasak ha orvoshoz kell mennem vagy bármi mást intéznem amit csak hivatali időben tudok. Az előző helyemen ez fővesztése mellett minimum 1 napos szabadságom bánta volna. Nagyon nyomasztó lenne, ha napi 8-10 órát otthon ülnék egyedül és csak a macskámhoz tudnék szólni :D Párosban biztos más lenne, de a barátom csak akkor dolgozik otthonról ha beteg, ergo muszáj. Nem tudom, hogy mivel foglalkoztok (ha valami jól rémlik, építészet vagy tervezés, ilyesmi?) , az én munkaköröm néha megköveteli, hogy aktivizáljam magam és van hogy egy nap Budapest 3 különböző pontján kell lennem, persze nem egyszerre :) Nekem azzal sincs bajom, ha 1 órát kell várnom a könyvelőnél vagy 2 órát állok sorba a NAV-ban mert úgy alakul. Én ezt választottam. Szerencsés vagyok mert a főnököm illetve egy-két kollégám a barátom 10 jó éve, itt nincs ármánykodás és fúrás. Mostanában bővült a cég, de kordában tarthatóak a dolgok. Szerintem ez főleg a nemek arányának köszönhető, itt 8 férfi és 2 nő van :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó ezt olvasni, úgy tűnik tényleg szereted a munkádat! :)

      Törlés
  4. Ezt most könyvjelzőztem :)
    Én is kételkedek benne, hogy ez választható életforma, bár a fene se tudja, választanám-e... :)
    A mi lakásunk pontosan olyan, hogy nem alkalmas ilyesmire. Ebben a félévben már tudtam valamennyire itthon tanulni, de rendszeresen túrázok inkább a könyvtárba, mert nekem ez a pihenés környezete, az íróasztalom pedig a szervezett káoszé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. érettségi előtt én is könyvtáraztam, egyfelől az unalmamban inkább tanulok miatt, másfelől, nagyon jóvágású fiatalemberek jártak akkoriban a Szabó Ervinbe! :))

      Törlés
  5. lehetne kérni egy olyan bejegyzést amiben megmutatod az asztalodat, és az iratrendezési módszereidet?
    "hogy tartsunk rendet" jellegű post ra gondoltam

    VálaszTörlés
  6. Tévés szerkesztőként gyakorlatilag mindenhol dolgozom. A legkevesebbet az irodában... Ott csak vágunk. Jellemzően telefonon szervezek mindent, hála a mobilnetnek az infot is útközben szerzem, laptopon írom az anyagot, és csak azért vágunk az irodában, mert ott lehet közben kávét inni...:)
    Jó kis cikk volt!
    Amit talán még hozzátennék, hogy a kötetlen munkaidő és a szabadabb helyszín nem csak felszabadítja az embert, hanem meg is köti: nincs olyan, hogy "ha beértem, dolgozom". Nekem legalábbis nagyon sokszor kattog az agyam olyankor is, amikor elvileg nem is dolgozom. Ez biztosan más lenne, ha a munkámat csak egy helyen lehetne végezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, én ezt házimunka és sétálás közben teszem! :)

      Törlés
  7. Eddig csak itthonról dolgoztam. Nagyon jó megközelítés, h akkor végzünk, ha kész a lista ( nincs az az isten, h leírjam.. ha látom leírva el is futok talán ). Nem túl régóta dolgozom a másik vállalkozásunkban is és meg kell valljam azért van valami klassz fílingje annak, h letelt az idő és kiesik a kezemből a munka. Istenjó, na :) hogy aztán itthon éjjel nekikezdhessek a listámnak.. Mivel mindkettőt magamnak csinálom, biztos kicsit más. Mindegyiket másért szeretem :)

    VálaszTörlés
  8. Aaaa imádom a rovinji piacot!!
    Megragadtam a poszt lényegét:D

    VálaszTörlés
  9. Hm...dolgoztam ingatlanközvetítőként, ami ugye terep és iroda kombináció volt, tök kötetlenül :) Volt ügyfél, aki szombat estefél 10-kor hívott és még csak elnézést sem kért. Természetesen a munkanap az munkanap, a hétvége meg nem létezik - volta szlogen. Ha nem akar lemaradni az ember az üzletről és a jutalékról, akkor ez van. Az áskálódáson kívül a farkas törvény volt még szép benne :)
    Aztán ugyanitt voltam irodai munkán, ahol a kötött munkaidőmben annyi feladattal láttak el, hogy kénytelen voltam reggel 8 helyett 6 órakor belibbenni az irodába, hogy meg tudjam csinálni...aztán ez már elvárás lett, mert ugye az elején, mikor belerázódik az ember az új feladatkörbe észrevétlenül lehúzza a 8 helyett a 12-13 órát, utána meg néznek amikor betartottam a munkaidőt...azt meg alapban el lehetett felejteni, hogy kiesik a kezemből a munka (mert attól, hogy alkalmazott voltam már, tudtam, hogy a feladatot NEKEM kell elvégeznem, engem ugyan senki sem helyettesített SOHA), ha meg kiléptem az ajtón, még telefonon elértek, hogy segítsek a problémák megoldásán. Természetesen többször megkaptam, hogy mivel alkalmazott vagyok, célszerű lenne az elvárásikat teljesíteni...és még egyéb szép gondolatokkal is megfűszerezték, nem részletezném.
    Itthonról még nem dolgoztam, remélem a saját vállalkozásunkat már így tudjuk majd menedzselni, remélem összejön nemsokára :)
    Szóval MINDEGYIK melónak megvan a maga árnyalt kis képe, amit egy külső szemlélő nem biztos, hogy lát.
    Remek bejegyzés, remélem hamarosan hasznát veszem :)

    VálaszTörlés
  10. ez jo h ennyire van erőd ehhez, nem elkalandozni. kicsit bele engedsz látni a misztikus munkakörödbe? mit én kinek dolgoztok. leadás, kreatívitst kihallom, vmi projektelős? rajzolós.... van időd rajzolni, szoktál, felrax?

    VálaszTörlés
  11. én irodában dolgozom, néha itthon is szoktam, de az irodában jobban szeretek. van, amikor mindenkit a hátam közepére kívánok, de olyankor bedugom a fülesem és zenét hallgatok, úgy pedig belemerülök a munkába. itthon sajnos mivel egyelőre szülőkkel és tesóval élek, ők úgy érzik, hogy "már megint csak a gép előtt ül" és nem bírják megszokni, hogy a munka ugyanúgy néz ki, ergo cseszegetnek.:D majd ha egyszer végre elköltözöm, biztos kialakítok egy takaros kis munkaállomást magamnak. imádom, ha van asztalom (jó nagy), amin elterülhetek:D

    VálaszTörlés
  12. Kizárólag otthon sosem tudnék dolgozni, nekem is hiányozna a nyüzsgés és megőrülnék tőle, hogy nincsen szabad hétvégém, akárhogyan is be lehet osztani az időt, nekem valószínűleg nem menne. Kell az az érzet is, hogy ekkor kezdtem, és ekkor végeztem, és akkor hazamegyek. Mondjuk, most pont pár évig itthon fogok "dolgozni" mivel hamarosan megszületik a kislányunk :)

    VálaszTörlés
  13. Habár nem volt kérdés, de a látszat munka nekem is halálom. Egyik kollégám jegyezte meg egyszer, hogy ő _bezzeg_ akkor is benn van a munkahelyen 8 órát, ha abból 2 csak játék a számítógépen. Tényleg egy munka hőse...

    VálaszTörlés