2013. január 20., vasárnap

Motiváció a hétre #3


Nem véletlen az iskolai tábla, ez egy olyan dolog, amit mindenkinek meg kell tanulnia előbb vagy utóbb.
Köze van ahhoz a nagyon nehéz feladathoz is, hogy elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, illetve önmagunk legjobb kiadásának.Sok embert ismerek, akinek a törékeny magabiztossága abból adódik, hogy orrát magasba tartva, meg van győződve arról, hogy tökéletes. Az ilyen emberek azok, akik sipítozva kiabálnak és szídnak mindenkit, ha valaki rávilágít a hibájukra, amit ők is tudnak, de csak nélküle tudnak teljesek és tökéletesek lenni.
Fura dolog ez. Sokszor ha a külső hibákra gondolunk, a legtöbben azt nem szeretik magukban, amit mások a legjobban kedvelnek bennük. Talán a belsőkre is igaz ez.
Úgyhogy most veszek egy nagy levegőt és belegondolok a hibáimba, tudomásul veszem őket, le is írom és mégis, velük együtt szeretem magam ezen a héten.

Nehezen szánom magam rá dolgokra, az érzelmeim túlságosan befolyásolják a mindennapjaimat és 20kilóval több vagyok, mint szeretnék. 
 Legyen csak három, az első három ami eszembe jut. Van amin tudok változtatni és van, amit fel tudok vállalni. A lényeg, hogy tudom magamról én is, úgyhogy bárki a fejemhez vágja nem ér váratlanul.

Nektek mi a hibátok? Mi az amivel küszködtök és mi az, amit el tudtok fogadni magatokon?

Legyen szép hetetek és szeressétek a hibáitokat!

17 megjegyzés:

  1. én szintén nehezebb vagyok, mint kellene, kb. 12kilóval, aztán sokszor abba a hibába esek, hogy másoknak próbálok megfelelni (pedig sokkal inkább magamnak kéne)néha túlságosan is lelkiismeretes vagyok, és ha valami nem úgy sül el ahogy azt szeretném azt nagyon zokon tudom venni.
    Egyrészt igazad van és fontos, hogy az ember tisztában legyen a hibáival, másrészt sokkal fontosabb, hogy tudjuk ezt más megvilágításba helyezni. Én inkább igyekszem minél többet a jó tulajdonságaimra fókuszálni, mert annak szerintem sokkal nagyobb teremtő ereje van mintha folyton a sebeimet nyalogatnám, hogy "ez se jó, az se jó, az se megy..stb" Szóval úgy próbálom elfogadni és szeretni magamat, hogy inkább a pozitív dolgaimat veszem listába :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 100%ig osztom a véleményedet, én annyira igyekszem mindig mindent a jó oldaláról nézni, hogy néha meglep a rossz. igazad van, sokkal fontosabb, ha a jón van a hangsúly!

      Törlés
  2. Nekem volt olyan, hogy nyíltan felvállaltam a hibáimat, de ahhoz az egyik legmegalázóbb élményem kapcsolódik, mert azután két nagyon, nagyon gonosz ember direkt azzal kezdett bántani, hiszen tudták, hogy nekem az fáj. Azóta megpróbáltam kizárni őket az életemből (már amennyire ez egyáltalán lehetséges), és kezdek én is helyreállni. De azóta kicsit kevésbé lelkesen tárom mások elé az ilyesmit. Mostanában a blogomban is inkább átálltam arra, hogy megpróbálok arról írni időnként, hogy hogyan teszek a hibáim ellen. Például, hogy mondjuk megszabaduljak néhány kilótól. Szóval a felismerés mellett muszáj tenni is valamit, mert az nagyon rossz, ha tudod ÉS még a fejedhez is vágják, de sokkal kevésbé fáj, ha amikor neked szegezik, akkor elmondhatod (vagy legalább te tudod magadban), hogy éppen teszel ellene :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. velem is volt ilyen, a mai napig fáj, úgyhogy igazad van, az a jó, ha tudod és teszel ellene!

      Törlés
  3. Szerintem nem is az a fontos, hogy ezt mások elé tárjuk (mi közük hozzá? - persze a legjobb barátok, a társunk kivétel)hanem, hogy mi magunk tisztában legyünk és bármibe kezdünk, számoljunk velük, mint kockázati tényezővel. Például, ha tudjuk, hogy lusták vagyunk tanulni, de mégis beiratkozunk egy nyelvtanfolyamra, akkor tudnunk kell, hogy ott lesz a fránya lustaság, amire külön figyelnünk kell, és extra akaraterőt kell majd mozgósítani minden óra és házi feladat előtt. De ha tudjuk, miért akarunk tanulni, legyőzhetjük ezt. A túlsúly nálam is bejátszik, intenzív edzés mellett is öt kilóval több vagyok, mint kéne, de úúúgy szeretek enni, és az álomsúlyhoz nagyon kiszámított diétát kéne tartanom, ami túl macerás lenne... Így inkább elfogadom, hogy ez van, hiszen annyira nem fontos ez az öt kiló, hogy róla szóljon az életem, inkább igyekszem nem gyarapítani. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is abszolút így gondolom! nem is azért írtam le, csak talán így könnyebb elfogadni.
      5 kiló, az semmi, meg se látszik, nem ér annyit, hogy az egész életed ekörül forogjon! :)

      Törlés
  4. Hmm én azt hiszem sok hibámmal tisztában vagyok, lassan elérek arra a szinte, hogy már nem megyek a falnak tőlük. Inkább amin lehet próbálok szépen lassan változtatni, amin nem azt meg elfogadni. Valóban fontos, hogy ismerjük a "sötét oldalunkat" is, mert így tudjuk igazán miben érhetünk el sikereket, vagy éppen miben kell fejlődni és ezt milyen módszerrel tudjuk a leghatékonyabban véghez is vinni.
    Egyébként meg a kisebb-nagyobb hibák kellenek a tökéletesség olyan rideg, ijesztő lehet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem először értünk mi egyet, az az érzésem drága Rita! ;)

      Törlés
    2. Ezzel én is teljesen egyetértek, Rita. Az az érdekes, hogy úgy érzem én a korral kezdek eljutni arra a szintre, amiről te írsz, azaz, hogy tisztában vagyok a hibáimmal, de már nem fogom fel őket olyan tragikusan.

      Törlés
  5. Az én egyik legnagyobb hibám, hogy nem tudom kimutatni, amit érzek. Úgy értem, hiába szeretek valakit nagyon, én tudom, de képtelen vagyok kifejezni és valamiért a tetteim mindig a dolog ellen beszélnek... Persze emellett nincs pokerface-em, ha valakit utálok, nem tudom leplezni. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy ha valakinek valamelyik tettével nem értek egyet... Nem szeretek gyűlölködni, de egyszerűen néhány ember előhozza belőlem a legrosszabb énemet. Na, őket akarom ignorálni.
    De egyébként úgy érzem, hogy elfogadtam magamat. Ezt fura kimondani, mert elvileg egész életünkben ezzel küzdünk, és nyilván én sem vagyok tökéletes, de amióta úgy érzem, hogy bátran merek tükörbe nézni, és tetszik a látvány (most csak képletesen beszélek a külsőről, persze az is fontos, de közel sem annyira :D), azóta nehezebben rángatnak ki a kényelmes, békés világomból. :D Igyekszem segíteni mindenkinek (bár néha szerintem már mások agyára megyek azzal, hogy mivel értem a matekot/fizikát, mindenkinek segíteni próbálok :DDD), akinek szüksége van rá... :D
    Ja igen, nagyon nehezen fogom be a számat. :D És mindig túl sokat mondok. Tudtok esetleg vmi jó tippet arra, hogyan fogjam vissza a bennem lakó ördögöt, ha megpróbálna beszélni, beszélni, beszélni és... beszélni? :D

    Ui.: Ajánlom a legmelegebb szeretettel a Fegyencedzés (Calisthenic) nevezetű "edzésprogramot" lényegében, amivel nem csak hogy bombázó lesz mindenkiből, de egy egészséges, izmos és ERŐS valaki, aki büszkén vállalhatja, hogy ő márpedig él és mozog. :D Ha érdekel, szívesen mesélek róla, de nem is kellek ide én, csak a Google... Szóval wow, amióta én is csinálom ezt a dolgot, úgy érzem, teljesen kicserélődtem.

    Ui.2: Tényleg leállok már (ritkán kommentelek, de akkor sokat :D), de még valami: az egyik könyvben láttam egy boldogságjáték nevű dolgot, meg ez a befőttesüvegbe-rakjuk-a-pozitív-élményeinket is elég divatos manapság... A lényeg, hogy a boldogságjáték annyiból áll, hogy mindenben megtaláljuk a jót. És ha erre koncentrálunk, akkor az egész élet egy óriási szivárvány lesz, több színnel, mint amennyit bármelyik tudós valaha is varázsolhat nekünk! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy örülök, a hosszú kommenteknek, köszönöm! :)
      azt hiszem teljesen elkaptad, hogy én mire gondoltam a bejegyzésben, pont ez lenne a cél, amit Te írsz magadról!
      szuperül hangzik a boldogságjáték és a fegyencedzés, utána fogok nézni! :)

      Törlés
  6. 1) Legnagyobb hibám az hogy nagyon nem bírom magam! :/ Én 47,5kg-val vagyok több mint szeretnék. Rajta vagyok hogy fogyjak április óta 20kg-t fogytam de mostanában elég nehezen megy és ráadásul bevágott a bal lábamba egy mélyvénás trombózis is. :/
    2) Mindent komolyan veszek és hamar megsértődök!
    3) Hiszékeny vagyok! Ha valaki két kedves szót szól hozzám már el olvadok és volt már hogy pofára estem. (Nem pasira gondolok!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szuperhős vagy a szememben! rengeteg a 20 kiló, annyira ügyes vagy! menni fog a többi is! :)
      én is rettentően hiszékeny/naív vagyok! :)

      Törlés
    2. Köszi! Remélem is! Most be neveztem egy fogyi versenybe vagyis 3-ra. :) Nagyon jó a csapat! Ha van kedved még Te is csatlakozhatsz! Együtt könnyebb!
      Itt megnézheted:
      http://nonoeletmod.blogspot.hu/
      Facebookon van Nonóéletmód csoport is nagyon jó és összetartó a banda! :)

      Úgy érzem 32 évesen már nem fogok tudni változtatni az agyi működésemen de bízom benne hogy a fölös súlytól sikerül megszabadulnom!

      Törlés
    3. nagyon drukkolok és szerintem nincs olyan, hogy túl késő bármin változtatni! :)

      Törlés
  7. 1.) türelmetlenül akaratos vagyok
    2.) gyakran belegàzolok másokba, bár én ezt inkább tekintet nélküli egyenességnek nevezem :)
    3.) bosszúálló vagyok

    Ez így szörnyű leírva, de tudok kedves is lenni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem olyan szörnyű, nekem úgy tűnik, hogy magadra vigyázol, ami nagyon fontos! :)

      Törlés