Halloween hangulat percek alatt

Az utóbbi pár évben halloween-ezünk, nem azért, mert nem tiszteljük a halottainkat, vagy a magyar szokásokat, hanem, mert nem bánjuk, ha akad egy új ok az ünneplésre. Főleg, ha valaki (vagy valakinek a férje) pont halloweenkor született. Úgyhogy nálunk a 31-e ünnepnap és ennek megfelelően igyekszem a lakást feldíszíteni. 

Idén nem voltam benne biztos, hogy tudunk jobbat, mint, hogy minden malteros vödörbe rakunk egy gyertyát úgyhogy egyfelől a munkálatok miatt, másfelől, mert nem tudtuk sokáig biztosan, hogy itthon leszünk-e, elmaradt a díszítés, de ma délután rájöttem, hogy szeretném, ha valami, idén is lenne, olyan jó volt látni tavaly egy felnőtt ember arcán a kisgyerek mosolyát, amikor fekete-narancssárga lufik között ébredt a szülinapján.

Úgyhogy ma délután pánikszerű dekorálásba kezdtem, az eredményt meg -sosem késő felkiáltással- megosztom veletek.

 Ez az az egy szöglet a házban, ami viszonylag épségben maradt, úgyhogy a buli erre a pár négyzetméterre korlátozódik idén.

A faragásról itt írtam tavaly, ha kimaradt mindenképp nézzétek meg, mert sokkal tökösebb formákat faragtam. Idén az időhiány miatt inkább a két leggyorsabb technikát választottam (pont egy HowIMetYourMother rész alatt lettem kész). 

Csillagokat vágni azért a legkönnyebb, mert csillagonként csak 2 háromszöget kell vágni, 3-3 vágással, ugyanakkor nagyon jól mutat. 

A tök festést már rég ki akartam próbálni, mert a nem faragott tökök sokkal tovább bírják és idén is akartam valami újat villantani (illetve, mivel aranyoztam-csillantani). A zöldes tökre vékonyan festve elképesztően szép régi arany felületet lehet kapni egy kis arany akrilfestékkel. Mondanom sem kell, hogy mostantól szívem szerint mindent aranyoznék, ami csak a kezem ügyébe kerül.

De visszafogom magam, csomagolok és készülök a holnap nagy napra!

Ti díszítetek idén? Hogyan ünnepeltek ilyenkor? Faragtok tököt? 

Kapott már el titeket az aranyozhatnék?

Pandora

Nektek mi jut eszetekbe erről a szóról? Mitológia? Ékszerek? Vagy minden idők legzseniálisabb valóságshowja? Vagy esetleg az a csodálatos online rádió, amit csak Amerikában lehet hallgatni? Nekem újabban az utolsó, a régebbit nem fedném fel, ha lehet.

A lényeg, hogy régóta ácsingóztam egy itthon is hallgatható Pandorára. Csodálatosan egyszerű kezelni, csak be kell írni egy előadót, és elkezdi a dalait játszani, vagy olyan számokat, amik nagyon hasonlóak. Több állomást is be lehet állítani, nálunk lett MGMT, Beatles, Roxette és Led Zeppelin, ezzel nagyjából le lehet fedni az összes számot, ami a kedvencünk. (Na jó, a HipHopBoyz-zal lenne tökéletes a lista.)

Most, hogy már mindenki pandorázna, megmutatom, hogyan lehet, illetve ide kattintva megnézhetitek, mert nem akarom más babérjait learatni.

Nektek mi lenne az a 3-4 előadó, amivel tökéletesen le lehetne írni a zenei érdeklődéseteket? 

A barátotok/pasitok/párotok/szerelmetek/ férjetek ugyanolyan zenét szeret, mint Ti? 

Van közös pont?

És őszintén, mi ugrott be a Pandoráról? Most hogy jobban belegondolok, két valóságshow kapcsán is hallhattuk ezt a nevet/szót...emlékeztek melyikek?

PIN magazin ősz

Nem veszek magazinokat már elég rég óta, egyszerűen nincs olyan, ami igazán érdekelne...illetve mégis van egy, de azért nem kell az újságosig menni, ingyen lehet olvasni az interneten (itt). 

Nem is tudom, hogy eddig miért nem került szóba, lehet, hogy csak kivártam egy olyan lapszámot, ami igazán érint? Ugyanis a őszi szám utolsó oldalain Londonról van szó. Mégpedig a DesignFestival kapcsán, ahol én is kint dolgoztam a magyar csapattal. Úgyhogy ez egy egészen icipicit az én Londonomnak érzem, persze sokkal szebb fotókkal, mint amiket én raktam ki az instagramra, de a lényeg ugyanaz.

Nagyon szerettem minden reggel munkába menni és az otthonom után a Brick Lane lett a második kedvenc munkahelyem. Nézzétek meg, tökéletesen visszaadja ez a pár oldal a városrész hangulatát és megismerhetitek a zseniális tervezőket, akik idén kiállítottak.

A többi oldal meg gyakorlatilag egy tennivaló- és bevásárlólista az őszre!

Olvastátok a többi számot? Olvassátok a mostanit? 

Mi tetszik a legjobban az újságból és a DesignFestivalról?

Milyen újságot vesztek meg rendszeresen és milyet vennétek meg szívesen?

Terápiás takarítás

Rettentően hangzik, de engem nagyon megnyugtat, ha takarítok, persze, csak ha igazán látványos takarításról van szó, a teljesen tiszta lakás megszokásból porszívózása még mindig bosszant.

A napokban úgy éreztem, hogy rám fér egy kis sikerélmény és valami, ami teljesen lefoglalja a gondolataimat, úgyhogy az emeleti fürdőszobát vettem célba.

Ezt a fürdőszobát nem nagyon használtuk, mert a kényelmetlenül kicsi kádja kiemelkedik a burkolat síkjából, és ha bármennyi víz kifolyik, az áztatja a falat.

Ami miatt mégis képbe került, (azon túl, hogy most a kád szélén ülve írok és dolgozok, mert minden más szobában vakolnak) az egy 400 ft-os rongy.

Sose szerettem a mikroszálas rongyokat, mert szárazon utálom megfogni őket. Talán túl száraz a kezem, de mindig beleakad a rongy, nem is tudom jól körülírni, de nekem olyan érzés, mint amikor a táblán megcsikordul a kréta. Úgyhogy hanyagoltam őket, amíg a kezem ügyébe nem akad egy házzal együtt örökölt darab és kiderült, hogy nedvesen szuper jók ezek a rongyok.

Azóta fél pillanat alatt törlöm szárazra a kád körüli ficakokat, úgyhogy képbe került a fürdőszoba.

Ami jó hír, a nyilvánvalón túl azért is, mert lehet rendet rakni a polcon, ahova eddig csak be volt dobva minden.

Most a mindennap használt smink cuccok vannak bal oldalt alul, átlátszó vázában, így semmit nem kell keresgélni. Semmi más nem került bele, csak azok amiket a mindennapi sminkelésnél használok, így az sokkal gyorsabban megy. A jobb oldali ajtó tükrében kényelmesebb sminkelni, ezért kerültek ezek balra, így az az ajtó csukva maradhat. A kosárban van mindenféle vegyesen, dezodor, hajolaj, csipesz, kisolló, hajgumi, ezazamaz. Bal oldalon a sminklemosó és fogkefe, amihez nem kell tökéletes megvilágítás. A középső polcra kerültek azok, amiket ritkábban használok, a legfelsőre pedig a tartalék cuccok és egy szimbolikus dezodor, hogy nincs innen kitiltva a férfi nem sem.

(Itt érdeklődnék halkan: nektek van enyhe függőségetek valamilyen férfiillattal? Whitewater? Valaki?)

A takarítószerek a mosdó alá kerültek, az apróságok egy fa kaspóba.

 Van valami, amitől jobb kedvetek lesz, mint az előtte-utána fotóktól?

A beköltözéskor volt alkalmunk párat készíteni...valamiért mi mindig koszosék után költözünk be. Biztos azért, mert tudják, hogy mekkora örömet okoznak nekem borús napokon, hogy takaríthatok.

A kedvencem a mosógép fiókja, ami kivétel nélkül mindenhol szuper koszos, pedig ebben kéne a ruháknak tisztává válniuk.

Vagy a vízforraló, amit öröm takarítani, itt írtam is róla.

Hát mostanában nekem ennyi is elég, hogy boldog legyek, keresek még látványos tennivalókat -talán nem is kell annyira keresni, mert az egész ház egy felborult kupleráj-és írok róla, ha titeket is boldoggá tesz. Addig is, keressétek meg azt a rendetlen részt, amit régóta halogattok, rakjátok rendbe, pucoljátok ki és dicsekedjetek el vele a kommentekben.

Szerintetek mi a leglátványosabb házimunka? Milyen a viszonyotok a mikroszálas rongyokkal? 

Mi a legfurább hely, ahol dolgoztatok? Hol van a legnagyobb rendetlenség a lakásotokban?

Szomorú napok

Elkezdtem írni az esküvős bejegyzést, de ma nem megy. Azt akkor írja meg az ember, amikor nagyon boldog és nem akkor, amikor összeszorul a szíve és nem lát a könnyektől.

Amikor rossz hírt kapok, nekem 2 helyen fáj, a szívemnél és a hasam közepén. Mindkét helyen élesen szúr, tegnap reggel óta. 

Akkor keltett a hír, hogy a nyuszink rosszul van. A nyuszi, akiről nem esett gyakran szó a blogon, mert túl visszahúzódó, nem szereti a rivalda fényt, igazából semmi mást nem nagyon szeret, csak a ketrecét, a répát és a szénát. 

Ettől még a szívünk csücskét mindig közösen bérelték a cicával.

Amióta tart a szerelés a házban, az állatok a férjem szüleinél vannak, nekünk sokkal rosszabb így, de nekik legalább jobb. Ezért volt, hogy telefonon tudtuk meg, hogy beteg. Azonnal ültünk a kocsiba és siettünk, hogy lássuk mekkora a baj. Nem hittük el, hogy nagyon nagy. Soha nem mentünk ilyen gyorsan mégis soha nem tartott ilyen sokáig az út. Még el tudtunk köszönni tőle, de azóta csend van és hihetetlen üresség.
Nem foglalt, csak 1 négyzetméternyi helyet (az imádott ketrecét semmi pénzért nem hagyta volna el) de most mégis olyan üres nélküle a ház.

Nem szeretek szomorú dolgokról írni a blogon, mert nem a a célom, hogy velem együtt sírjatok, pont az ellenkezője. De arra gondoltam, hátha van valaki, aki tudna mit kezdeni ezzel a pár sorral, miszerint: hogyan tovább?

Hazafelé jövet eszembe jutott egy mondás:

Ne sírj, amiért elmúlt, örülj, hogy megtörtént!

Könnyű mondani, miközben úgy folynak a könnyeim, hogy nem látom mit írok, de a lényeg az, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettük ezt a nagyon fura kis állatot. Örülök, hogy gondoskodhattunk róla és őszintén örülök, hogy már nem szenved.

Azt az üres helyet, amit a szívünkben maga után hagyott, pedig igyekszünk gyorsan betölteni, sokkal jobban szeretni egymást és a cicát. A cicát, aki valamit megérzett ebből, tegnap óta gyakorlatilag a hasamon (néha a fejemen) bújik, érzi, hogy nagy szükség van most rá.

Remélem soha nem ér titeket hasonló helyzet, de ha mégis, akkor van ami segít. A sírás, a szép emlékek, valaki, akit szerethetünk és az idő. Meg persze, ha megbeszéljük. Akartok valamin közösen szomorkodni?

Coleslaw

Ha amerikai receptekről van szó, rám mindig lehet számítani, imádom őket, még olyan áron is, hogy egy gyerekkori íz-emlékre hagyatkozva kell kísérletezni hosszasan. 

A coleslaw-val ez most összejött, úgyhogy jöjjön is a szerintem tökéletes recept:

Hozzávalók:

1 kis fej káposzta 

1 nagy fej fehérhagyma

2 nagy sárgarépa

1 ek porcukor

fél citrom leve

só, bors

(remélem ültök) 1 nagy flakon (400g) majonéz

Elkészítés:

1. Amit lehet reszeljünk le a reszelőnk legnagyobb lyukán. 

(Igen, hagymát, káposztát és répát is.) Korábban próbáltam darabolással, de nem csak ezerszer ennyi időbe telt, de az íze se lett az igazi.

2. Amit nem reszeltünk le, azt öntsük hozzá. 

A majonézes flakon aljáról nagyon kevés vízzel csalogattam ki a maradékot, de jót tett a salátának is, hogy kicsit levesebb lett.

Két meglepő dolog lehet a receptben, a viszonylag kevés káposztára jutó viszonylag rengeteg majonéz.

Az az igazság, hogy a káposzta becsapós, elképesztő mennyiség lesz belőle lereszelve. Legalább 8 adag elkészíthető egy kb.15 cm-es káposztából, és érdemes is ennyit csinálni, mert minél többet áll, annál finomabb lesz. Mi negyedik napja esszük nyakló nélkül, és még mindig van belőle.

A majonéz nem egy kezdő adag, bevallom, de nyugtasson minket a tudat, hogy nem egyszerre esszük meg, illetve sok majonéz marad a coleslaw levében, amit ugye nem iszunk meg...

Legalábbis nem mindenki, legalábbis nem mindig...

Szeretitek a coleslawt? Hol ettétek a legfinomabbat? 

Kipróbáljátok, vagy visszarettent ennyi majonéz? 

Segít a lelkiismereteteken, ha light majonézt használtok?

A legromantikusabb bejegyzés

Nagyon rég ígérem, hogy leírom nektek percről percre, hogy milyen volt az esküvőnk napja, meg is fogom tenni, de nem ebben a bejegyzésben, mert a mai, egy egészen más napról szól.

Egy sokkal kevésbé álomszerű napról, amikor eleve nincsen jó kedvem, többek között azért, mert két napja nem folyik nálunk meleg víz a csapból, cserébe minden nap 3-6 szerelő és szakmunkás van jelen már több mint egy hete, kora reggeltől a házunk minden egyes helyiségében és vagy zajonganak, vagy koszolnak, vagy ezeket egyszerre.

Egy ilyen napon nem javít az, ha amikor már ott tartasz, hogy semmit nem akarsz, csak egy bögre teával bebújni a takaród alá, hogy észre se vegyenek és épp a teáért indulsz, meglátod, hogy mit hagytak maguk után az emberek az egész házban. Az összes vízszintes és néhol a függőleges felületek is egyenletesen beterítve sárral, annyival, amiből egy megyei iszapbirkózó bajnokság vígan gazdálkodhatna. Ilyenkor az egyetlen megoldás, hogy hagyod a teát a fenébe, csak futsz, hogy a sírás már a takaró alatt érjen.

Ebből hogyan lesz romantika? Természetesen a férj jóvoltából. 

Rettentően fontos, hogy az ember az esküvője napján is szeresse a férjét és úgy érezze, hogy elképesztő mázlija van, hogy kifogott egy ennyire klassz fiút és az a tökéletes nap.

De az a férj, aki egy ilyen napon eléri, hogy a szíved túlcsorduljon boldogsággal és nevetni tudj, az tényleg a mázlik mázlija.

Ugyanis a takaró alá is beszűrődött a femosó vödör koccanása és mire leértem, megláttam a legromantikusabb dolgot egész életemben. Szó nélkül, mosta a padlót. Szerintem még soha nem szerettem ennyire. Úgyhogy együtt mostuk fel az egész házat, tudván, hogy holnap összekoszolják újra, együtt emlegettük a kedves fiatalembert, aki a létező összes fa küszöbünkben megtörölte a sáros talpát (egyet se hagyott ki, tényleg) és azt hiszem legalább olyan boldog voltam, mint az esküvő napján, csak sokkal koszosabb.

Arról a napról is fogok írni, amint lesz egy kis nyugalom, de nagyon felpörgött a szeptemberünk és kicsit átlógott az októberbe. De egy percig se gondoljátok, hogy nem írok többet, vagy, hogy eltűntem, egyszerűen csak ellepett a munka és a sár.

Ti hogy vagytok? Hogy tetszik az ősz? 

Hány napig bírjátok ki fürdés és hajmosás nélkül? (Én azt hiszem 1!)

Mi volt az a kis dolog, amit legalább ennyire romantikusnak éreztetek?

Mi alapján választotok párt magatoknak? Finom illat? Nagy lakli test? Jó humor? 

Vagy ahogyan felmos?