Sziasztok, emlékeztek rám? Anno én írtam ezt a blogot, amikor még tudtam menedzselni a munka-blog-háztartás-végreittanyár dolgokat egyszerre. Most megint megpróbálom, ha nem tenném, valamelyik tényező örökre elnyelne. Még hátra van a vizsgaidőszak legvége, ami úgyis a legvadabb, úgyhogy talán még pár életet megment néhány jó tipp, hogy hogyan dolgozzunk (tanuljunk) otthonról.
Munkahely vs. otthon
Kezdjük azzal, hogy nem minden otthon ideális a munkára. Ha pont ilyen helyen élsz, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni és jobb egy kávézóban, vagy a könyvtárban, neadjisten egy irodában dolgozni.
Az se mindegy, hogy Te (a dolgozni vágyó) milyen körülmények közt tudsz a leghatékonyabban dolgozni. Direkt nem azt írtam, hogy ki milyen körülményeket kedvel, mert én is szívesen vagyok a tengerparton barátokkal, de ilyenkor nem tudok sok felé koncentrálni. És halkan megjegyzem, a legtöbben így vagyunk ezzel. Mármint mi, emberek. Tudom, hogy valakinek kell a pörgés és imádja, ha közben megy a tv és épp egy taposógépen küzd, de az igazán elmélyült és hatékony munkának mégis kicsit nyugodtabb körülmények kellenek.
Lehet ez egy saját asztal, vagy a fülhallgatónak köszönhető halk háttérzene, a lényeg, hogy legyen a munkának helye. Olyan, ahova leülve dolgozni kezdünk és -ami talán ennél is fontosabb, hogy- ahonnan felállva abbahagyjuk a munkát.
Koránkelés vs. lustálkodás
Mindkettőnk itthoni munkára átállásának ez volt a legdurvább eleme. Imádunk sokáig aludni, de sajnos meg kellett tanulnunk, hogy az itthoni munka nem jelent egésznapos lustálkodást. Persze, ha 8kor kezdődik a munka, akkor nem kell olyan korán kelni, mintha a város másik végére buszoznánk a dugóban és nagyon egészséges ha kialusszuk magunkat és akkor kelünk, amikor magunktól felébredünk, de érdemes beállni arra, hogy még reggel elkezdjünk dolgozni.
Business casual vs. mackónadrág
Ha valamit, ezt igazán szeretem az itthonról végzett munkában, hogy nem kell kosztümöt és harisnyát vennem minden nap. (Főleg a harisnyát, édesistenem de utálom a harisnyákat...)
Ugyanakkor estig pizsamában nagyon nehéz hatékonyan és összeszedetten dolgozni. A reggeli zuhanyzással lezárul az alvás és jól esik felfrissülni, kényelmes, de nem szakadt itthoni ruhában a munka is könnyebben megy.
Munkatársak vs. remeteség
Itthoni munkánál ritkán vannak munkatársak (mi szoktunk együtt dolgozni, úgyhogy nekem néha van) és ez nem is baj, nem kell tartani a munkahelyi áskálódásoktól, amit egyre több helyről hallok, hogy megkeseríti a munkanapokat. Az viszont igaz, hogy adott esetben egész nap nem találkozunk senkivel, egyes egyedül kell megoldani minden problémát. Ráadásul a nap végén kiderülhet, hogy meg se szólaltunk egész nap és ettől sokan magányosnak érezhetik magukat.
Kell a szociális érintkezés, de elsősorban az igazi. A facebook nem oldja meg ezt a problémát, cserébe irgalmatlan sok időt vesz el a munkától és ironikus módon a barátoktól is.
Úgyhogy ebédidőben vagy munka után megszervezett barátkozás ér, sőt, kötelező, de ha lehet, ne a facebookon.
Feszített munkatempó vs. lötyögés
A kreatív munkát azt hiszem gyökerestül lehetne kiirtani egy job-kontroll rendszerrel, de könnyű beleesni a másik végletbe, a nagyon laza munkatempóba. Én a legtöbb dolgot szeretem gyorsan letudni (ezt hívhatjuk kapkodásnak is, de jobban hangzik a tempós, jól szervezett munka) ezért általában gyorsan dolgozom, ha már tudom mit akarok csinálni. Mivel a tötyögés nagyon feszélyez, ezt a munkarészt szeretem sétálás, mosogatás, takarítás közben letudni és tényleg csak azt hívni munkának, amikor a gép előtt ülök. Emiatt gyakran nem jön ki a napi 8 óra munka, de néha, például egy leadás előtt sokkal több is összejön. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem órában, hanem feladatban mérem a munkámat és akkor vagyok kész, ha elvégeztem az aznapra kitűzötteket.
Emiatt is szeretek gyorsan és nagyon koncentráltan dolgozni, annál előbb vagyok készen.
Egy évig dolgoztam olyan munkahelyen, ahol fontos szempont volt, hogy akkor is "dolgozzunk" amikor épp csak várunk egy válaszemailt, minden ajánlat kiment és a fiókban is rend van. A látszatmunkánál nincsen (számomra) fárasztóbb.
Általában előző este írok egy listát arról, hogy mi mindent kell elintéznem másnap (már előre örülök, hogy lehet pipálgatni) és amint a lista végére érek készen vagyok a munkával, legyen dél vagy hajnali 3.
Idővel belerázódik mindenki, hogy mennyi munkát tud vagy kellene egy nap alatt elvégezni és egyre könnyebben megy a munka még otthonról is.
A hátulütők
Mielőtt még azt hinné bárki, hogy mi itt egy szivárvány tövében élünk és kiscicák nyalogatnak (oké, ez rossz példa) szólok, hogy sajnos ez nem így van.
Nem könnyű itthonról dolgozni, minden nap leülni és magadat motiválva dolgozni akkor is, amikor jobb lenne lustálkodni, mert első ránézésre semmi akadálya nincsen. Nagyon nagy szerencse, hogy mi mind a ketten így dolgozunk, úgyhogy tudjuk szabadon alakítani az életünket és ennek köszönhető, hogy ott élhetünk, ahol csak szeretnénk (és ahol van internet).
Ugyanez az oka annak, hogy mivel bárhol tudunk dolgozni, ezt gyakran el is várják tőlünk. Így történhetett, hogy szombaton Rovinjban, a piac melletti parkban nyitottunk ideiglenes irodát. Illetve, hogy nem ez volt az első szombat, hogy dolgoztunk. A legtöbbször nem tartjuk a hétvégéket és a közös nyaralás is elmaradt az elmúlt 5 évben. Talán nem véletlen. Kibírjuk nélküle, szeretünk így élni és dolgozni, haladunk is a munkákkal, úgyhogy azt hiszem leteszem a voksom a home office mellett.
Ti honnan dolgoztok? Mi volt nehezebb otthonról tanulni vagy munkahelyről dolgozni?
Mi tetszik legjobban a home office-ban vagy a munkahelyen?