Ez hatalmaaas :) "...és még ha önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően." - múltkor amikor hazaért a párom odaadtam neki a vacsit (én modern háziasszonyhoz híven szendvicsekkel vártam :P) és elkezdtem csacsogni, meg kérdezni, erre rám mordult, hogy hadd egyen már nyugodtan az ember :)
hihi :D Ez nagyon komoly! Van benne igazság. Tegnap megleptem az Zuram (munkahelyi sikereit gondoltam ünnepeljük meg) meleg vacsi, friss pite, terített asztal... sikerem volt, de ha lett volna szalag a hajamban, még nagyobb lett volna! :)))
Az utolsó mondat mindent elárul: "A jó asszony tudja, hol a helye." -azért ez elég szomorú. A 60-as évek amerikai háziasszonyaira emlékeztetett ez a kis részlet. Nem tudom, hogy láttátok-e már, de érdemes megnézni az Órák című filmet, abból is Julianne Moore szerepét.
Az elgondolás szép, és persze, szegény dolgozó férfiember megérdemli a kényeztetést, de nekem ez egy kicsit meredek... persze, a lelkem mélyén szeretném kötényben a párom lábára igazítani a papucsot és kezébe adni az esti újságot (Stepfordi feleségek, valaki?), de jobban tetszik a gondolat, hogy a helyem nem alatta van, hanem mellette.
Nem tudom megállni, hogy erre ne reagáljak! Boldog párkapcsolatban élek a nemsokára-férjemmel (4 hónap van hátra), aki valóban a ház ura és akit igyekszem a lehető legtöbb napon frissen sütött kenyérrel hazavárni, hagyni, hogy pihenjen és elmondja, hogy mi történet vele a munkában. Látható, hogy a klasszikus családmodell szerint élünk, ő (igaz, még suli mellett) dolgozik, én most fejezem be az egyetemet, utána viszont kisbabá(ka)t szeretnénk, tehát akkor is itthon leszek, úgy fogok dolgozni.
A fenti írással emiatt annak részleteiben több pontot egyetértek. Szerintem is számít, hogyan nézünk ki otthon (szalag a hajban csupán ennek metaforája), igyekszem meleg és szeretetteljes otthont teremteni.
DE! Nekem senki ne mondja azt, hogy "tudd, lányom, hol a helyed!" Fél év múlva nagy valószínűséggel pontosan háromszor annyi diplomám lesz mint neki, az én lakásomban élünk és fenntartom a jogot, hogy a döntéseinket közösen hozzuk meg.
Különös helyzetben érzem magam az elmúlt napokban kipattant családon belüli erőszak kérdésköre miatt is (ti. a nők előbb szüljenek 3-4 gyereket, majd utána valósítgassák meg önmagukat, az asszonyt és gyereket pedig egy-egy jól irányzott pofonnal kell nevelni a ház urának és a többi...). Hiszen én MAGAM választottam - közös döntés eredményeképpen - azt, hogy amint befejeztem az egyetemet, gyereket akarok szülni, nem csak egyet, hanem a tervek szerint hármat. Mert nekünk ez JÓ, mert így akarjuk. Mert ebben hiszünk. Mégis végtelenül felháborít ez a demagóg, ál-konzervatív és ál-katolikus hozzállás ami a napi politikai retorikából árad! Mondom ezt (alapvetően) konzervatív katolikusként!!!
Nem, én a gyerekeimnek nem fogom azt mondai, csöndesedjenek el, ha az apjuk hazaért, mert azt akarom, hogy olyan apakapcsolatuk legyen, amelyben bármikor bizalommal és szeretettel lehetnek az apjuk iránt, nem kell a távolból tisztelniük és félniük tőle. Nekem nem "kötelességem biztosítani a szórakozását", mert ez egy kétoldalú kapcsolat, amelyben az én érzelmi állapotom is éppoly fontos, mint az övé. És nincs olyan, hogy "fontosabb dolgok kavarognak a fejében nálam". Értem, hogy mire céloz az írás, de nem LEHET fontosabb dolga nálam - éppen ahogy hiszem és vallom, hogy - sok odafigyeléssel és tudatossággal! - de amikor szülők leszünk, akkor sem lehet, ahogy mondani szokás, "a gyerekem az első". NEM! A férjem az első, minthogy ő volt a FELTÉTELE a gyerekem létezésének! Hát még a további, leendő gyerekeimének...! Ha az ő számára nem én vagyok a legfontosabb gondolat, akkor régen rossz az egész!
Köszönöm, hogy ezt kifejthettem! Persze, könnyen beszélek, nekem bitang szerencsém van ezzel az emberrel. ;-)
Teljesen egyetértek Dettivel. Bennem ez a Kézikönyv nőknek részlet inkább negatív gondolatokat keltett. Nem akarok egy saját akaratból csupa kedvességből alárendelt felességgé válni.
vajon ha a nőnek van munkája és ő a családfenntartó, akkor a férjre is vonatkoznak ezek az előírások? Nem a szalagra gondolok :) Viccesnek is tűnhet ez a cikk, de igazából engem is felidegesít...némán tűrni, ahogy a férj mindent megtehet, és még a gyerekeket is bekussoltatni...nem jó ez így, örülök, hogy nem az ötvenes években vagyok felnőtt nő!
hááát, én nem vagyok ennyire emancipunci, mint az előttem szólók... Van karrierem, elég jó, van babám, akivel most itthon vagyok, van férjem, aki elég sokat segít nekem. De. De azt gondolom, igenis én felelek a család otthonos hangulatáért, és ez igenis azzal jár, hogy kedvesen fogadom, beszélgetek vele. Amúgy szerintem egy szó sincs arról, hogy némán kell tűrni, hogy a férj bármit tegyen. Egyenlő partnerként kezelni, se nem feljebbvaló, se nem alattvaló.
Szia, Másik Detti! ;-) Amit írsz, semmiben nem különbözik az én álláspontomtól. (A szövegről továbbra is azt gondolom, hogy az utolsó mondat világítja meg igazán szépen visszamenőleg a benne foglaltakat. Nekem az sok.)
Régebben működött, 1-2 rész még most is, jó házasság titkai: meleg vacsival várjuk, csinin, igazat adunk, meghallgatjuk, stb. Egy buktató van: ha dolgozik a feleség..nem biztos, hogy lesz házi koszt, frissesség, üdeség...ilyenkor főzhet a férj is /csak hogy tudja ő is, hol a helye/ :)
Az utolsó mondathoz ("a jó asszony tudja, hol a helye") csak annyit, hogy én lányosztályba jártam - amikor végeztünk a suliban, az osztályfőnökünk azzal engedett utunkra, minket, 36unkat: "jól jegyezzétek meg lányok: a házasságban a férj akar majd a fej lenni. Hadd legyen! De ti legyetek a nyak, ami a fejet irányítja!" Én, igen, tudom, hol a helyem:)
Ez hatalmaaas :) "...és még ha önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően." - múltkor amikor hazaért a párom odaadtam neki a vacsit (én modern háziasszonyhoz híven szendvicsekkel vártam :P) és elkezdtem csacsogni, meg kérdezni, erre rám mordult, hogy hadd egyen már nyugodtan az ember :)
VálaszTörlésJáááj... jó is ez, igaz is ez, de mégis... kicsit mint Sally Prince az eredendő bűnökben. :)
VálaszTörléshttp://www.lisaalther.com/originalsins.html
hihi :D Ez nagyon komoly! Van benne igazság.
VálaszTörlésTegnap megleptem az Zuram (munkahelyi sikereit gondoltam ünnepeljük meg) meleg vacsi, friss pite, terített asztal... sikerem volt, de ha lett volna szalag a hajamban, még nagyobb lett volna! :)))
Az utolsó mondat mindent elárul: "A jó asszony tudja, hol a helye." -azért ez elég szomorú. A 60-as évek amerikai háziasszonyaira emlékeztetett ez a kis részlet. Nem tudom, hogy láttátok-e már, de érdemes megnézni az Órák című filmet, abból is Julianne Moore szerepét.
VálaszTörléshááát, azért van mit tanulni belőle... és nem csak a szalagra gondolok:)
VálaszTörlésAz elgondolás szép, és persze, szegény dolgozó férfiember megérdemli a kényeztetést, de nekem ez egy kicsit meredek... persze, a lelkem mélyén szeretném kötényben a párom lábára igazítani a papucsot és kezébe adni az esti újságot (Stepfordi feleségek, valaki?), de jobban tetszik a gondolat, hogy a helyem nem alatta van, hanem mellette.
VálaszTörlésNem tudom megállni, hogy erre ne reagáljak!
VálaszTörlésBoldog párkapcsolatban élek a nemsokára-férjemmel (4 hónap van hátra), aki valóban a ház ura és akit igyekszem a lehető legtöbb napon frissen sütött kenyérrel hazavárni, hagyni, hogy pihenjen és elmondja, hogy mi történet vele a munkában. Látható, hogy a klasszikus családmodell szerint élünk, ő (igaz, még suli mellett) dolgozik, én most fejezem be az egyetemet, utána viszont kisbabá(ka)t szeretnénk, tehát akkor is itthon leszek, úgy fogok dolgozni.
A fenti írással emiatt annak részleteiben több pontot egyetértek. Szerintem is számít, hogyan nézünk ki otthon (szalag a hajban csupán ennek metaforája), igyekszem meleg és szeretetteljes otthont teremteni.
DE! Nekem senki ne mondja azt, hogy "tudd, lányom, hol a helyed!" Fél év múlva nagy valószínűséggel pontosan háromszor annyi diplomám lesz mint neki, az én lakásomban élünk és fenntartom a jogot, hogy a döntéseinket közösen hozzuk meg.
Különös helyzetben érzem magam az elmúlt napokban kipattant családon belüli erőszak kérdésköre miatt is (ti. a nők előbb szüljenek 3-4 gyereket, majd utána valósítgassák meg önmagukat, az asszonyt és gyereket pedig egy-egy jól irányzott pofonnal kell nevelni a ház urának és a többi...). Hiszen én MAGAM választottam - közös döntés eredményeképpen - azt, hogy amint befejeztem az egyetemet, gyereket akarok szülni, nem csak egyet, hanem a tervek szerint hármat. Mert nekünk ez JÓ, mert így akarjuk. Mert ebben hiszünk. Mégis végtelenül felháborít ez a demagóg, ál-konzervatív és ál-katolikus hozzállás ami a napi politikai retorikából árad! Mondom ezt (alapvetően) konzervatív katolikusként!!!
Nem, én a gyerekeimnek nem fogom azt mondai, csöndesedjenek el, ha az apjuk hazaért, mert azt akarom, hogy olyan apakapcsolatuk legyen, amelyben bármikor bizalommal és szeretettel lehetnek az apjuk iránt, nem kell a távolból tisztelniük és félniük tőle. Nekem nem "kötelességem biztosítani a szórakozását", mert ez egy kétoldalú kapcsolat, amelyben az én érzelmi állapotom is éppoly fontos, mint az övé. És nincs olyan, hogy "fontosabb dolgok kavarognak a fejében nálam". Értem, hogy mire céloz az írás, de nem LEHET fontosabb dolga nálam - éppen ahogy hiszem és vallom, hogy - sok odafigyeléssel és tudatossággal! - de amikor szülők leszünk, akkor sem lehet, ahogy mondani szokás, "a gyerekem az első". NEM! A férjem az első, minthogy ő volt a FELTÉTELE a gyerekem létezésének! Hát még a további, leendő gyerekeimének...! Ha az ő számára nem én vagyok a legfontosabb gondolat, akkor régen rossz az egész!
Köszönöm, hogy ezt kifejthettem! Persze, könnyen beszélek, nekem bitang szerencsém van ezzel az emberrel. ;-)
Teljesen egyetértek Dettivel. Bennem ez a Kézikönyv nőknek részlet inkább negatív gondolatokat keltett. Nem akarok egy saját akaratból csupa kedvességből alárendelt felességgé válni.
VálaszTörlésvajon ha a nőnek van munkája és ő a családfenntartó, akkor a férjre is vonatkoznak ezek az előírások? Nem a szalagra gondolok :) Viccesnek is tűnhet ez a cikk, de igazából engem is felidegesít...némán tűrni, ahogy a férj mindent megtehet, és még a gyerekeket is bekussoltatni...nem jó ez így, örülök, hogy nem az ötvenes években vagyok felnőtt nő!
VálaszTörlésDorka, remélem ezt viccnek szántad, mert valami rémes képet festett le :D
VálaszTörlésStepfordi feleségek.
hááát, én nem vagyok ennyire emancipunci, mint az előttem szólók... Van karrierem, elég jó, van babám, akivel most itthon vagyok, van férjem, aki elég sokat segít nekem. De. De azt gondolom, igenis én felelek a család otthonos hangulatáért, és ez igenis azzal jár, hogy kedvesen fogadom, beszélgetek vele. Amúgy szerintem egy szó sincs arról, hogy némán kell tűrni, hogy a férj bármit tegyen. Egyenlő partnerként kezelni, se nem feljebbvaló, se nem alattvaló.
VálaszTörlésSzia, Másik Detti! ;-) Amit írsz, semmiben nem különbözik az én álláspontomtól. (A szövegről továbbra is azt gondolom, hogy az utolsó mondat világítja meg igazán szépen visszamenőleg a benne foglaltakat. Nekem az sok.)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés"velem mindig történik valami szerencsétlenség"
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=eFXiSzj22v0
Régebben működött, 1-2 rész még most is, jó házasság titkai: meleg vacsival várjuk, csinin, igazat adunk, meghallgatjuk, stb. Egy buktató van: ha dolgozik a feleség..nem biztos, hogy lesz házi koszt, frissesség, üdeség...ilyenkor főzhet a férj is /csak hogy tudja ő is, hol a helye/ :)
VálaszTörlésaz a jó házasság titka, hogy igazat kell adni a férjnek?
VálaszTörlésmost csak viccelsz ugye.
Az utolsó mondathoz ("a jó asszony tudja, hol a helye") csak annyit, hogy én lányosztályba jártam - amikor végeztünk a suliban, az osztályfőnökünk azzal engedett utunkra, minket, 36unkat: "jól jegyezzétek meg lányok: a házasságban a férj akar majd a fej lenni. Hadd legyen! De ti legyetek a nyak, ami a fejet irányítja!" Én, igen, tudom, hol a helyem:)
VálaszTörlésnagyon jókat írtok, érdekes, hogy ki mit lát bele egy ilyen szövegrészletbe! :)
VálaszTörlés