Ma (kivételesen) bal lábbal keltem fel

 

Emlékeztek az előző, nagyon hasonló, de mégis egészen más bejegyzésre? Szerencsére az a gyakoribb, de néha előfordul, hogy rossz napom van.

Szerintem mindenkinek volt már ilyen napja, amikor a kikészített ruhához nem megfelelő az idő, amikor a smink ami mindig jól áll, egyszerűen nem akar sikerülni, amikor kilyukad a harisnya, vagy elszakad a cipőfűző az utolsó pillanatban, elmegy a busz előttünk, de azért lefröcsköl, elkésünk és ami kezünkbe kerül az eltörik, vagy elromlik.

Jaj de nagyon utálom az ilyen napokat és ma pont egy ilyen napom van. De nem ez a lényeg, hanem, hogy ilyenkor mit lehet csinálni.

Az első, ami a legtöbbeknek eszébe jut, hogy egy pokróc alatt édességekkel halálra esszük magunkat. Köszi Bridget Jones, nálad se jött be és nálam se, van 20 kilóm, ami el tudja mesélni, miért nem.

Jöjjön pár tipp, ami legalábbis nálam be szokott válni:

1. Elfelejtjük

Van, hogy semmi oka nincs a rosszkedvnek, vagy idegességnek, ilyenkor a legjobb, ha fogjuk és nem keressük a következő okot, ami miatt búsulhatnánk.

Én ilyenkor visszakézből szoktam elindulni sétálni, zenét hallgatok, csakis vidám számokat és általában 1 óra alatt el is felejtem az egészet. Egy szimbolikájában is csodás zuhany után meg egyszerűen új napot kezdek, egy jót. A legrosszabb, amit tehetünk, ha azt hisszük, hogy ez a nap már nem jó semmire.

2. Megváltoztatjuk

Ha az 1. lépés nem vált be, komolyabb módszerekhez folyamodunk, biztos mindenkinek van a tarsolyában pár trükk, amivel jobbá teheti a legrosszabb napot is. 

Valamilyen jó dolog, amire már rég nem volt idő, vagy csak elmaradt. Ne várjatok tovább, egy ilyen nappal már kiérdemeltétek, hogy jót tegyetek magatokkal.

3. Kibeszéljük

Nekem rengetegszer segít, ha elmondom a barátaimnak, hogy miért van rossz napom. A teljes listát sokszor végig se mondom, mert annyira hülyének érzem magam, hogy most tényleg ennyire rossz kedvem lett apróságtól. 

Ilyenkor az is nagyon jó, ha mások valós problémáira koncentrálunk, emellett a saját kis vackok eltörpülnek.

4. Ha semmi sem segít...teszünk rá még egy lapáttal

Igen, ez a mai nap ilyen, az első 3 nem segített, úgyhogy bevetjük a nagyágyút. Csinálunk egy igazán rossz napot magunknak, nem viccelek, egészen borzasztót.

Minden olyat megcsináltam ma, amivel a hét többi csodálatos napját nem akartam elrontani.

Kicseréltem az állatok almát (és mivel nyilván eltörött a láda és az alom beterítette a ház bejáratát, azt is rendbe raktam).

Tökéletes alkalom ez a nap a valamilyen szolgáltatók gombnyomogatós menüjét végigvárni, vagy bármit, amihez előre lehet tudni, hogy minimum fél óra sorbanállás kell.

Nem elég? Vasaltam! Mosogattam, ágyneműt húztam, felmostam, hivatalos ügyeket intéztem, port törölgettem, maradékot ettem!

Na most már igazán vacak egy napom van...miközben ezt írom már mosolygok, mennyi mindent elintéztem, milyen hálás leszek ezért holnap.

Tudom, hogy sokan ilyenkor is kell, hogy dolgozzanak, de aki bármennyire is alkotó munkát végez, vagy tanul, az tudja, hogy ennél rosszabbkor nem lehet dolgozni, ilyenkor van, hogy többet ártunk, mint használunk. Szóval inkább előre hozok minden mást, hogy amikor szerencsés napom van, csak úgy magától menjen a munka is.

Munkahelyen pedig biztos ilyenkor esnék túl azokon az elintézendőkön, amihez máskor semmi kedvem nincsen.

Egyáltalán nem baj, ha nem mindig vagyunk erősek, vagy vidámak, vagy  produktívak, néha vannak rossz napok, ezt is ugyanúgy át kell élni, ha elfojtjuk abból rengeteg gond származik.

5. Adjuk ki magunkból, de óvatosan

Nincs annál rosszabb, amikor az egyre halmozódó feszültséget valaki lenyeli, muszáj megtanulni kiadni.

Én sportolni szoktam, dühből, vöröses-lila fejjel, van hogy megyek egy kört a kocsival és az üvöltő zenéhez énekelek és bizony van amikor káromkodok. Tartogatom az ilyen alkalmakra, de ilyenkor nagyon jól tud jönni. De nehogy egy szimpla k.életbe jöjjön csak ki, 3 jelző alatt bele se kezdjetek! :)

Biztos észrevettétek, hogy az 5-ös pontban csak egyszemélyes dolgokat írtam, nem véletlenül. 

Amikor nincsen komoly gond, csak a mindennapoktól szétrobban a fejünk, akkor azt legeslegrosszabb máson levezetni, mert a legritkább esetekben fogja az kapni, akinek tényleg szánjuk, leggyakrabban pedig az, aki közel áll hozzánk és akit nem szeretnénk megbántani, de biztosan megfogjuk.

Mivel a legtöbb férfi nem bolond, nem fogják átérezni, hogy miért akkora dráma, hogy nem úgy történt valami, mint ahogy azt mi elképzeltük, hogy úgy lesz és most csalódottak vagyunk, mert nem úgy lett... Ezen mi fogunk megbántódni és rögtön találunk okot arra, hogy veszekedjünk, mert a feszültség ki akar jönni.

És tessék készen van a szörnyű nap legrosszabb befejezése.

Sokkal egyszerűbb annyit mondani ilyenkor, hogy nagyon rossz napom van, hisztis és nyűgös vagyok, holnap megint a régi leszek, de addig is köszönöm, hogy így is szeretsz és elviselsz.

(Mi szoktunk együtt és előre megbeszélten duzzogni, sajnos semeddig nem bírjuk nevetés nélkül, de tényleg segít, amikor nincsen semmi baj, csak az ember duzzogni akar. Célszerű megbántott óvodás fejet vágni, puffogó hangokat kiadni, és közben csapkodni. Remélem értitek, mert nem szándékozok videót csinálni erről! ;)))

6. Vessünk gyorsan véget a napnak

Amilyen hamar csak tudunk, feküdjünk le aludni, holnap egy új nap lesz, mert ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet!


Nektek milyen gyakran van bal-lábas napotok? Van valamilyen tuti trükkötök? Hány lépésig juttok el leggyakrabban? Mi az ami miatt képtelenek vagytok folytatni a duzzogást?