Otthon(ka) teremtés

Leírok egy történetet, ami nagyon aktuális, de semmiképp nem praktikus, inkább személyes, úgyhogy kicsit kilóg majd a többi bejegyzés közül.

Augusztus 20-a nekem mindig különleges nap az évben.
Legelőször 2006-ban szállt meg a fészekrakó ösztön, amikor a hosszú hétvégét arra használtam, hogy átfestettem és átrendeztem a szobámat. Jó érzés volt, a már kész szobában nézni a tűzijátékot.

Egy évre rá, megint csak 20-án költöztünk össze a barátommal. Tudtuk, hogy készen kell lennünk estig és a tűzijáték akkor az összeköltözésünknek és az első közös otthonunknak szólt. Még akkor is, ha az egyikünknek az antennát kellett fognia, hogy ne zsizsegjen a tv.

2008-ban megint a festésé volt a főszerep, akkor lett avokádó zöld a konyhánk fala és 2009-ben újra összepakoltuk a holminkat és megint költöztünk, egy nagyobbat, fel a hegyre, ahol olyan fáradtak voltunk, mire mindent elvittünk, hogy csak hallgattuk a tűzijátékot, nem volt erőnk az utcára lemenni és a tv se működött, úgyhogy a barátainkkal koccintottunk.

2010-ben megint eljött az augusztus vége és mi egy aláírt szerződéssel a remegő kezünkben vártuk a szeptembert, hogy elköltözzünk a világ végére, mindent magunk mögött hagyva és egészen új életet kezdve a gyönyörű Mecsekben, távol mindentől, amit eddig ismertünk.

2011-ben, még mindig hüledezve a tavalyi nagy lépéstől tovább kerestük az igazi otthonunkat és megint augusztus végén, 20-a után pár nappal 3 házzal arrébb költöztünk, de a világ összes pénzéért se hagytuk volna el az új otthonunkat, ami nem a ház volt, hanem a falu, amibe végérvényesen beleszerettünk.

Tegnap, 2012. augusztus 19-én megnéztem egy videót, még 2009-ből, amiben járjuk ezt a vidéket és azon álmodozunk, hogy egyszer milyen jó lenne itt élni.
Folytak a könnyeim, amikor hallgattam az akkori vágyakozó önmagamat és úgy visszamentem volna az időben és odasúgtam volna, hogy ne aggódjatok, nemsokára itt fogtok élni.

Eljött a 20-a és mi itt vagyunk, nem tudom, hogy most mit súgnék magamnak és, hogy mi lesz az idei nagy változás, de még mindig elképesztőnek tartom, hogy 2 éve voltunk annyira vakmerőek és meggondolatlanok, hogy egy pillanatra nem figyeltünk oda és nem aggódtunk, csak megvalósítottuk az álmainkat.

Fészket rakni és otthont teremteni sokkal fontosabb dolog, mint amekkora figyelmet ez manapság kap, úgyhogy a mai, nap nekünk legalábbis, mindig erről szól.
Lehet, hogy van köztetek valaki, aki elolvassa és rászánja magát egy nagy lépésre, de lehet, hogy csak azt juttatja eszetekbe, hogy jó ott lakni, ahol éppen vagytok.

Ti mit szoktatok 20-án csinálni? Nézitek a tűzijátékot? Eddig hányszor költöztetek? Mekkora volt a legnagyobb és a legkisebb távolság? Mi az amit sose hittetek volna és mégis megtettétek és most nagyon boldogok vagytok miatta?