A cica meg a cérna

Akik nézik az instagram képeimet, azoknak nem újdonság, hogy vasárnap milyen izgalmak voltak nálunk, de mivel fontos dologról van szó, itt is megemlítem, hátha cica-életet ment.

Aki még sosem látott személyesen cicát, az is tudja, hogy a cica gombolyagokkal játszik. 

Nálunk sincs ez másképp, vettünk mi minden cicajátékot, de egyik se okozott akkora örömöt, mint egy ruháról lelógó cérnaszál. Úgyhogy megszoktam, hogyha kiáll egy cérna a pólómból, (köszi h&m, hogy ilyen gyakran előfordul, a csúcsminőségnek hála) akkor azt nem kidobom, hanem elkezdek játszani a cicával, vagy odaadom neki, hogy kergesse. 

(Igen tudom, hogy most sokan mondják, hogy hogy lehetek ilyen hülye és jogosan.) 

Vasárnap is pont ez volt a program, Kalács már jó pár perce játszott egy 20 centis cérnával, de amikor az kicsit összegombolyodott, gondolt egyet és bekapta. Hála égnek nem egyedül játszottunk, hanem a férjem is ott volt, akinek határozottan több esze van és azonnal ugrott, hogy kivegye a szájából, de már késő volt, lenyelte. 

Én gondoltam, hogy nem lesz semmi baj, ha bement, ki is jön alapon, csak várni kell, de hogy bizonyítsam az igazamat, hogy nincsen semmi baj, felhívtam az állatorvost. Akkor ijedtem meg igazán, amikor nem rögtön nevetett ki, vagy szidott le, hogy emiatt hívom fel az ügyeletet vasárnap délben. Pillanatok alatt olyan szavak röpködtek, mint felnyitni a hasát, műtét, bélfal.

Én amúgy mindenen aggódok, mindenre odafigyelek, de ez tényleg eszembe se jutott volna. 

Pedig a cérna veszélyes a cicákra! Főleg, ha ilyen hosszú szálról van szó. Megakadhat, megfeszülhet és elvághatja a cica beleit.

Az orvos azt javasolta, hogy adjunk neki bélfal erősítő olajat és egy hétig várjunk, hogy mikor lesz rosszabbul, addig ne hagyjuk magára, mert ha bármi változást látunk, akkor azonnal műteni kell. Más megoldás nincsen, mert cicát meghánytatni nem lehet...

Megint csak örülök, hogy a mindig higgadt, okos férj közbelépett, hogy márpedig ő meghánytatja a cicát. Máskor pár szál fű is elég, most egy nagy marékkal is megevett, de semmi, minden szőnyegünk tiszta maradt. Úgyhogy elkezdtünk a környéken állatorvos ügyeleteket hívogatni, hogy ki hánytatná meg a cicát. Szerencsére a mohácsi állatorvosnak eszébe jutott, hogy az egyik nyugtatótól mindig hánynak a kisállatok. Mivel még 3-4 órán belül voltunk, elvittük. 

Szegény orvos sikerrel járt, Kalács ki is tette a cérnagombolyagot és a marék füvet a doktor úr ruhájára. Kapott egy második szurit, ami semlegesíti a nyugtató hatását és bár kelletlenül, de vissza is mászott a kosarába. Este még elég levert volt, hányt még párat (nyilván a szőnyegekre) és még ma is  elég bizonytalanul eszik, szerintem gyanakszik, hogy amiatt volt ez a sok macera, de a lényeg, hogy jól van.

Aki a cérnára is kíváncsi, annak jelentem, összegombolyodott, úgyhogy lehet, hogy nem lett volna belőle nagy gond, de el se merem képzelni milyen hetünk lett volna, ahol azt figyeljük, mikor kell rohanni a műtőbe.

Utólag azt gondolom, jól tettük, és nagyon dühös vagyok magamra, hogy ezt eddig nem tudtam és arra az orvosra is, aki minden bizonnyal nem szívesen állt volna fel a rántott hús mellől, hogy beadjon két szurit. De örülök, hogy ezen is túl vagyunk. Legközelebb nagyon fogok figyelni, hogy cérna nehogy a szája közelébe kerüljön.

Ti tudtátok, hogy ennyire veszélyes lehet a cérna? Nem hülyeség, hogy ennek ellenére a cicákról cérnagombolyagra asszociálunk? Nálatok is a szőnyegeket célozzák meg a cicák?