Málnaszörp

Őrült tempóban zajlik mifelénk az egészséges életmódra áttérés. Ma is ebben a témában írok. Mégpedig az málnaszörpről, amit imádok, jobban. Abszolút a legjobb megoldás az édes üdítők témakörében, de azért mégsem az igazi. Főleg, ha valaki csak azért hígítja, hogy tudjon tükörbe nézni és nem a túl tömény íze miatt. Úgyhogy vagy nincsen itthon és akkor elvagyok nélküle, vagy van itthon és akkor pillanatokon belül már nincs is itthon.

Szuper ötlet ezt az ízt kiváltani mondjuk a Vöslauer epres vizével, de egyszerűen túl drága minden napra és van jobb megoldás.

Megoldás, amire múlt héten jöttem rá, amikor együtt teáztunk a legfiatalabb, még bölcsis barátnőmmel és persze az anyukájával.

Bizony, gyerektea. Nagyon finom málnás íze van. (Egyesek szerint inkább gyerekfogkrém.) A lényeg az, hogy a málnás íz iránti irreális vágyamat szuperül oltja, mivel nincsen benne koffein, egész nap ihatom. Persze cukor és citrom nélkül az igazi. Tea ügyben amúgy is azon az állásponton vagyok, hogy a cukor-citrom a limonádéba való, a teát érdemes a saját íze miatt inni. Kivéve az ovis teát, ami úgy tökéletes, ahogy van, szerencsére itthon nem tudom elcsípni azt a jellegzetes ízt, úgyhogy üresen iszom a teát, jelen esetben málnaszörp helyett.

Szeretitek a málnaszörpöt? Kóstoltátok már töményen? 

Teákkal hogy álltok? Ovisan vagy üresen isszátok?

Kati mama

Amióta elkezdtem főzni, rengeteg szakácskönyvet összegyűjtöttem, az Ínyesmestertől egészen a legfenszibbekig. Mégis, amikor oda jutottam, hogy kitaláljam, mi lesz az ebéd, sokszor hülyén álltam, mert Thomas Keller és Heston Blumenthal nem igazán a "mit együnk ma" típusú recepteket gyűjtötte össze. Mindemellett van egy anyósom, aki a magyar konyhát keni vágja és ha én valamihez nem értek, akkor az ez a vonal. Úgyhogy mindennapi, egyszerű, olcsó és magyaros témakörben segítséget kellett kérnem, méghozzá 2 drága barátnőmtől, akik gyanúsan ügyesek voltak ilyen fronton (is). Ők mindketten Kati mamára esküsznek és a szakácskönyvére.

Ami csodálatos, hogy nagyon egyszerű receptek vannak benne, amikkel nem lehet hibázni. Rengeteg sütemény, amiket mindig is ki akartam próbálni, de a hosszú és bonyolult leírások elrettentettek.

Illetve csomó olyan étel, amit nagyon szeretek, de mivel nincsenek szem előtt, nem gondolok rájuk, amikor a heti menüt tervezem.

Ha ez még nem volna elég jó hír, Kati mama 500 Ft-ért osztogatja a szakácskönyvét, kicsit nehéz hozzájutni (itt biztosan sikerül) és a borítójánál is láttunk már szebbet, valamint erősen gyanítom, hogy wcpapírra nyomták, de legalább kicsit sem fáj beleírni a saját tapasztalatokat, pl. hogy ebből mi egyszerre fél adagot eszünk csak meg, vagy hogy működik instant élesztővel is.

Úgyhogy nálunk mostanában Kati mama pörög hétköznapokon, a francia bisztrókonyhát meg meghagytuk a hétvégékre.

Hoppá, na ki készített elsőre tökéletes és szuperfinom kuglófot? Bizony! A Kati mama (és én is)!

 

Ti miből főztök? Előre megtervezitek az egész heti menüt? 

Melyik a legegyszerűbb szakácskönyvetek? 

Van olyan, amiből semmit se főztetek meg, de nagyon szeretitek és jó, hogy megvan?

Kuglóf receptet kértek, vagy már elrohantatok megvenni a könyvet és abból kinézitek? (82.oldal)

Életmód váltás, szép lassan

Hihetetlen, de már eltelt egy hónap ebből az évből és mivel mindenki tartotta a teljesen reális újévi fogadalmát, mostanra mindenkinek gyökeresen megváltozott az élete és elérte a mindig áhított súlyát.

Aki mégsem, az csapjon bele, mert egy csapatban vagyunk.

Mint a blog életében legtöbbször, most se a jó megoldást írom le, csak azt, amit éppen kipróbálok.

Ebben a bejegyzésben éppen azt, hogy nem egy hónap alatt, egy csapásra hozom rendbe az életemet, hanem szépen lassan elkezdek mindent kicsit jobban csinálni és ha minden jól megy, életem legvégén azt tudom mondani, hogy ezaz, szép volt!

Vegyünk valakit (nem feltétlenül engem, csak valakit) aki, ha nem figyel oda és nem ennek szenteli az életét, hanem mondjuk nagyon elmerül a munkában, akkor: 

• van, hogy egész nap csak az ágy-asztal-ágy távot teszi meg és többet nem mozog
• ha nem kötik infúzióra nem juttat folyadékot a szervezetébe
• ha a kirobbanóan tökéletesnél kicsit rosszabb kedve van, akkor a polcokat is kieszi a hűtőszekrényből csak a nap legvégén eszik, de akkor nagy menüben a Big Mac-et

Ez az életforma egyik napról a másikra nem fordulhat át zellerszárat ropogtató, napi két jóga nélkül morcos vagyok mentalitásba.

Félreértés ne essen, ha odafigyelek akkor én tudok lenni a világ legegészségesebb és legsportosabb embere. De nem akarok odafigyelni, nem akarom, hogy erről szóljon az élet, azt szeretném, hogy magától, természetesen menjen, úgyhogy szép apránként kellett elkezdeni...

...mondjuk a vízzel (emlékeztek, itt már nekifutottam egyszer) egyelőre csak annyival, hogy megpróbálni több vizet inni. Nem lemondani minden másról és kizárólag csak vizet inni, abból is annyit, amiben fürdeni is lehetne, hanem szép fokozatosan. Hozzá lehet szokni.

Aztán ha eltelik egy kis idő és erre már nem kell odafigyelni, megy magától, akkor jöhet a következő lépés, lehet picit emelni a tétet. Mindig csak annyival, hogy ne tűnjön lehetetlennek, és ezért érdemes legyen csinálni és sikerélményünk legyen.

Van jó és rossz is ebben a felfogásban, hiszen rengeteg időbe telik,  nem garantált, hogy 1 hónap alatt, mindenen lehet változtatni.
Állítólag két hétbe telik egy új dolgot megszokni. Én magamon azt veszem észre, hogy több időre van szükségem. Például, ha itthon vagyok és egy ideális napom van (legközelebb erről lesz szó), akkor hozom a papírformát, de ha úton vagyok, akkor lényegesen kevesebbet iszom, nem szakítok időt a mozgásra és azt eszem, amire épp van időm.

Úgyhogy van min változtatni, pedig nincsen új év, még hétfő se, de ha kedvet kaptatok tartsatok velem ezen a hosszú úton.

Megfogadtatok valamit idénre? Mindent úgy csináltok, ahogy szeretnétek? 

Oda kell figyelnetek arra, hogy a tervek szerint éljetek, vagy miden megy magától?