Miután mindenki (ugye mindenki?) végigénekelte a Balu kapitány dalát a kezdjük el szavak hatására, tényleg kezdjük el, illetve lépjünk vissza egy kicsit, nem is olyan kicsit, egészen kisgyerek koromig, ott kezdődhetett ez a történet.
Ugyanis voltak gyerekek, akik játékboltba mentek, voltak akik az édességek láttán cövekelték meg a lábukat kirakatok előtt és biztos volt rajtam kívül is pár olyan kis különc, akit a papírbolt hozott lázba, aki az új füzetek miatt már augusztus elején extázisban várta az iskolakezdést. Szerintem nálam itt indult, ez a mai napig tartó érdeklődés, sőt rajongás a papír iránt.
Aztán jött a karrier választás és tudtam, hogy papírok közelében akarok maradni és bár kicsit mellélőttem, azért sok éven át rajzoltam és gyűrtem ezt a csodálatos anyagot, amíg rá nem döbbentem, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék csinálni vele. Nem épületeket rajzolni rá, hanem valami szépet létrehozni, aminek mások örülnek és amihez nem kell statikát számolni. Itt már illett volna kapizsgálni, hogy mi lehet a megoldás, de eltelt pár év rajzolással, illetve elrepült, annyira élveztem.
Végül az esküvőnkre készülődés ráébresztett, hogy az egészben (természetesen a férj után, de szorosan) a legcsodálatosabb, hogy nagyon sok papírra lesz szükség. Kezdve a meghívóval, amivel sokkal többet foglalkoztam, mint mondjuk a ruhámmal és még a nagy napra is jutott 5 féle papír, amit meg lehetett rajzolni.
Az esküvő után elgondolkoztam, hogy milyen álom munka lenne mindig ezt csinálni. Úgyhogy ősszel elkezdtem utánajárni, hogy van-e értelme. Csinál-e ma valaki itthon olyan meghívókat, amik a tényleg a párról szólnak, amiket nem egy 30 éve kitalálta design után nyomnak tucatszám. Ahol a meghívó azonnal ráhangol az esküvőre, ami tényleg a párról szól.
Amint erre megkaptam választ, elkezdtem a nyomtatásnak utánajárni, kitanulni, hogy milyen technológiák vannak, mi az amivel a legszebb hatást el lehet érni, mire kell odafigyelni, illetve, hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni a papírból és 4 színből.
Aztán nekikezdtem egy kollekció megtervezésének, mert tudtam, hogy nem mindenki ennyire papír bolond, van akinek van igénye a szépre, de nem akar napokig tépelődni betűtípusokon. Úgyhogy megszületett 9 pár ihlette 9 meghívó, ami a legelső kollekciót adja.
Ebben mesterkedtem egész ősszel, ezért maradt el a blog annyira, de megszállottként dolgoztam, hogy megvalósítsam az álmomat. Amit most nagyon izgatottan mutatok meg Nektek, fogadjátok sok szeretettel:
És a kilenc meghívó:
Úgyhogy kedves olvasóim, ezért voltam távol és a türelmetekért cserébe most Ti láthatjátok elsőként a fotókat, remélem tetszenek.
Drága menyasszonyok, Ti pedig éljetek a lehetőséggel, írjatok Nekem, ha még nincs meg a meghívótok a nagy napra és boldogan rajzolok Nektek, természetesen baráti-olvasói áron.
hello@paperdreamer.com
Aki pedig Pécs környékén lesz a hétvégén és van kedve, ugorjon be a Tudásközpontba, mert ott leszek az esküvő kiállításon.
Addig is, nagyon boldoggá tenne minden like a facebookon és minden ajánlás a házasulandó barátaitoknak.
Ti miért rajongtatok gyerekkorotokban?
Vágtatok mostanában nagy dologba?
Házasodtok mostanában? Van már meghívótok?
Melyik tetszik a 9 közül a legjobban?
Házasodtok mostanában? Van már meghívótok?
Melyik tetszik a 9 közül a legjobban?
